s a törmelékre köd
vacog az ég s a szívre
fagyott rönk
lassan a túlvilágra lök

egy talált szög
maradt a világ

Hetvenéves lenne John Lennon

Ahhoz a generációhoz tartozom, amely számára a Beatles már csakugyan történelem. Igaz, mi, akik a hetvenes években születtünk, otthon még könnyűszerrel ráakadhattunk a gombafejűek lemezeire, ha pedig idősebb testvéreink voltak, végképp nem úszhattuk meg a felnőtté válást a She loves you vagy a Yesterday nélkül. A poszter, amelyen John Lennon New York citys pólóban látható, még a kilencvenes évek derekán is menő volt – igaz, csak az egyetemi kollégium egy bizonyos rétege és az angol tanszék hallgatói körében.

Három nővérek: Ascher Tamás klasszikus-etalon rendezése a Katonában; a drámát szálakra-mondatokra bontó Eötvös Péter-opus Szabó István olvasatában az Operaházban, és a cselekmény lineáris vonalát megtörő, „fordított”, a múltat visszaidéző előadás a Vidnyánszky Attila vezette beregszászi társulattal. Három az elmúlt huszonöt év legemlékezetesebb itthoni Csehov-interpretációi közül.

Madách és Mikszáth nyomában

Nógrád megye településeihez számos irodalmi, kultúrtörténeti emlék fűződik. Járt, élt vagy alkotott e vidéken Balassi Bálint, Rimay János, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, de a legtöbb szállal minden bizonnyal az Alsósztregován született Madách Imre és a közeli Szklabonyáról származó Mikszáth Kálmán kötődött e tájhoz. Ma mindkét község Szlovákiában található, előbbit Dolná Strehová, utóbbit Sklabiná néven leljük meg a térképen.

Alsósztregován még tart a Madách-kastély felújítása, ám a csesztvei kúria, az író egyetlen magyarországi emlékhelye szabadon látogatható. Itt élt és gazdálkodott Az ember tragédiája szerzője, innen hurcolták el a börtönbe, mert szabadságharcosokat bújtatott. S tíz esztendő múlva itt fogadta a Tragédiáért lelkesedő és annak átdolgozásában közreműködő Arany Jánost. A kastély kertjében álló többtörzsű védett krími hársfa sok mindenről mesélhetne, de az az idős lucfenyő is láthatott egyet-mást, amelyet vélhetően a XIX. század elején, az építkezéssel egy időben ültettek.

Porgy és Bess a Szegedi Szabadtéri Játékokon

Amerika operája. Szerepeit csakis fekete énekesek alakíthatják. Ezzel a művel hódított tért az operaszínpadon a jazzmuzsika.

Aki csak egyszer is hallott róla, sorolja a Gershwin-opera ismérveit. Magával a darabbal azonban csak ritkán találkozhatunk – épp a fent hivatkozott szerzői kikötés miatt. Magyarországon nem is volt látható emlékezetes operaházi ősbemutatója óta, amely épp negyven éve, 1973-ban a Dóm teret is megjárta.

A terezíni-auschwitzi táborban szenvedő kiskamasz lány az amszterdami Anne Franknál szerencsésebb volt, mert túlélte a holokausztot. Számtalan példát említhetnénk arra, amikor ezekre az apokaliptikus időkre gyermeki szavak emlékeztetnek. Ilyen a lengyel zsidó parasztfiú, Dawid Rubinowicz tanúságtétele, és ilyen a cseh Jan Otčenasek megrázó szerelmi története is, a Rómeó, Júlia és a sötétség, egy tizenéves zsidó lány, Eszter és egy katolikus fiú, az őt a végsőkig rejtegető Pável kapcsolatáról, Prága náci megszállása idején.

Vannak még nagy, sorsbeteljesítő találkozások. Ahogyan Jesse és Celine egymás mellé ülve szóba elegyedtek egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton, úgy Richard Linklater, Julie Delpy és Ethan Hawke sem sejtették kezdetben, micsoda varázslatnak lettek részesei. Az amerikai függetlenfilmes rendező két fantasztikus színészével együttműködve úgy mesél a szerelemről, hogy messze kerüli a hollywoodi falvédő-romantikát, s ahogy 1995-ben az új találkozás ígéretével, 2004-ben a beteljesülés reményével búcsúztunk párosunktól, rendre furdalt minket a kíváncsiság: mi történt velük?

Mind formai, mind tartalmi szempontból újat hozott a magyar filmművészetben Jeles András első filmje, A kis Valentino. Amatőr szereplőkkel készítette, ezzel is hangsúlyozva, hogy mindaz, amit látunk, nem a képzelet műve. Hőse – helyesebben antihőse – Sz. László, fiatal segédmunkás. Az ő egy napját követi nyomon a kamera.