Ist­ván, a ki­rály

Ol­va­sói le­vél

A Szörényi–Bródy szer­ző­pá­ros da­rab­já­nak leg­újabb ren­de­zé­se in­kább csak egyes né­zők­ből vál­tott ki in­du­la­to­kat, a kri­ti­ka ér­té­ke­lé­se ob­jek­tív és in­du­lat­men­tes. Ta­lán egy kis­sé szo­mo­rú is, hi­szen az ér­té­ke­lé­sek­ből úgy tű­nik, Al­föl­di Ró­bert nagy le­he­tő­sé­get sza­lasz­tott el. A leg­több kri­ti­ka igyek­szik meg­ta­lál­ni azo­kat a pon­to­kat, egyes sze­rep­lők tel­je­sít­mé­nye­it, ahol az elő­adást di­csér­ni le­het, ami azon­ban az egé­szet il­le­ti, egy nem ki­ér­lelt, nem egy­sé­ges kom­po­zí­ció ké­pe raj­zo­ló­dik ki. A ko­ráb­bi mél­tó­ság­tel­jes elő­adás­ból ki­ve­szett a mél­tó­ság, he­lyet­te fut­ko­sás, el­si­e­tett moz­du­la­tok, vá­rat­lan ne­ki­ro­ha­ná­sok tör­tén­nek, me­lyek azon­ban nem tör­té­né­sek, nin­csen sú­lyuk.

Gyé­mánt­mi­sés fe­ren­ce­sek

Meg­őr­zött szol­gá­lat­ban

Szűk­nek bi­zo­nyult a ró­zsa­dom­bi fe­ren­ces temp­lom au­gusz­tus 25-ének dél­előtt­jén. A plé­bá­nos, Frajka Fé­lix atya gyé­mánt­mi­sé­jé­re ér­ke­ző rend­tár­sak, ta­nít­vá­nyok, a he­lyi egy­ház­köz­ség s a né­pes tisz­te­lő se­reg tag­jai zsú­fo­lá­sig meg­töl­töt­ték az ün­ne­pi han­gu­lat­ba öl­tö­zött is­ten­há­zát. A szent­mi­sé­re gyü­le­ke­ző hí­ve­ket, csa­lád­ta­go­kat, ne­ves köz­éle­ti, po­li­ti­kai és kul­tu­rá­lis sze­mé­lyi­sé­ge­ket – köz­tük Var­ga Mi­hály nem­zet­gaz­da­sá­gi mi­nisz­tert, Láng Zsol­tot, a má­so­dik ke­rü­let pol­gár­mes­ter­ét és Ju­hász Fe­renc köl­tőt – Fé­lix atya sze­mé­lye­sen kí­nál­ta hellyel a temp­lom pad­so­ra­i­ban. A fe­ren­ces ven­dég­sze­re­tet­re jel­lem­ző, hogy – a mi­se kez­de­tét sür­ge­tő ha­ran­gok hang­já­ra – a li­tur­gi­kus öl­tö­ze­tet a hí­vek kö­zött, a temp­lom­tér­ben öl­töt­te ma­gá­ra az ün­ne­pelt. A be­öl­tö­zés azu­tán már a szen­tély­ben foly­ta­tó­dott, ahol a fel­so­ra­ko­zott csa­lád­tag­ok kö­szön­töt­ték, s ad­ták át aján­dé­ku­kat a hat­van év­vel ez­előtt pap­pá szen­telt, gyé­mánt­mi­sés plé­bá­nos­nak, aki ezen a na­pon vehet­te át a püs­pö­ki kar Pro Cultura Chris­tiana-díját is.

Mar Musza egy kis „Taizé” lett

Paolo Dall’Oglio atya kel­tet­te élet­re a ko­los­tort

A jú­li­us 29-én Szí­ri­á­ban el­tűnt olasz je­zsu­i­ta pap, Paolo Dall’Oglio sor­sát il­le­tő­en a leg­fris­seb­b hírt Lama Al Atassi, a szí­ri­ai El­len­zé­ki Erők Nem­ze­ti Ko­a­lí­ci­ó­já­nak tag­ja tet­te köz­zé a Facebookon. Meg nem erő­sí­tett, de a posz­to­ló sze­rint „biz­tos” for­rá­sok alap­ján Dall’Oglio atyát az Al-Kaidához kö­tő­dő ISIL tag­jai meg­öl­ték.

Kopt kál­vá­ria

Az egyip­to­mi ese­mé­nyek­től han­gos a nem­zet­kö­zi saj­tó. A kopt ke­resz­tény egy­ház hi­va­ta­los köz­le­mé­nye azon­ban a nyu­ga­ti mé­di­á­val szem­ben au­gusz­tus kö­ze­pén hang­sú­lyoz­ta, hogy az ide­ig­le­nes kor­mány mel­lett áll a le­vál­tott

Mo­ha­med Murszi el­nök isz­la­mista kö­ve­tői el­le­ni küz­de­lem­ben, és tá­mo­gat­ja a rend­őr­sé­get, va­la­mint a ka­to­na­sá­got. Éle­sen el­ítél­ték a ter­ro­ris­ta­cso­por­tok ál­la­mi és egy­há­zi épü­le­tek, temp­lo­mok el­len el­kö­ve­tett tá­ma­dá­sa­it, ame­lyek nem­csak a ke­resz­tény, de a bé­kés mu­zul­mán la­kos­ság el­len is irá­nyul­nak. A kopt egy­ház Egyip­tom nem­ze­ti egy­sé­ge mel­lett tett hi­tet, és el­ítél min­den kí­sér­le­tet, amely az or­szá­got val­lá­si vi­szály szín­te­ré­vé kí­ván­ja ten­ni, ugyan­ak­kor el­uta­sít min­den kül­föl­di be­avat­ko­zást.

Nagyvilág

A pá­pa tit­ká­rai

Elő­de­i­hez ha­son­ló­an Fe­renc pá­pá­nak is két ma­gán­tit­ká­ra van. Az öt­ven­négy éves mál­tai Alfred Xuereb, aki ed­dig Be­ne­dek pá­pa má­sod­tit­ká­ra­ként szol­gált, az el­ső hely­re lé­pett. A má­sod­tit­ká­ri fel­ada­to­kat pe­dig a negy­ven­ki­lenc éves ar­gen­tin Fabian Pedacchio Leaniz, a Bu­e­nos Aires-i fő­egy­ház­me­gye pap­ja lát­ja el, akit fő­pász­to­ra 2007-ben aján­lott a Püs­pö­ki Kong­re­gá­ció mun­ka­tár­sai kö­zé. Mind­ket­ten a Szent Már­ta Ház­ban lak­nak, ahol a pá­pa is. Fel­ada­tuk Fe­renc pá­pa mun­ká­já­nak se­gí­té­se, és nem a lá­to­ga­tók „meg­szű­ré­se”, hi­szen a szent­atya – amint azt ko­ráb­ban nyi­lat­koz­ta – ma­ga dönt ar­ról, hogy kit fo­gad. (KNA)

A ha­zai pá­lya előny-e?

Vi­lá­gi lelkipásztori mun­ka­tár­sak kor­sze­rű mis­­szi­ós hoz­zá­ál­lás­sal (2. rész)

„Ma­gyar­or­szá­gon a val­lá­sos­ság min­dig erő­sebb volt, mint az ate­iz­mus. Ma is nagy­já­ból két­har­mad-egy­har­mad az arány, bár ez a 2011-es ada­tok alap­ján in­kább fe­le-fe­le arány­nak tű­nik. A vá­lasz­adók kö­zül 2001-ben het­ven­há­rom szá­za­lék val­lot­ta ma­gát ka­to­li­kus­nak, 2011-ben pe­dig het­ven­egy szá­za­lék. Ezt a het­ven szá­za­lék fe­let­ti arányt több más – töb­bek kö­zött a tan­szé­künk ál­tal vég­zett – ku­ta­tás is meg­erő­sí­ti. A kul­tú­ra nem vál­to­zik olyan ra­di­ká­li­san ennyi idő alatt, mint pél­dá­ul a po­li­ti­kai hely­zet” – mond­ta el Má­té-Tóth And­rás, a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Val­lás­tu­do­má­nyi Tan­szék­ének ve­ze­tő­je. A pro­fes­­szor be­szélt a nép­egy­ház (va­gyis a ma­gá­tól ér­te­tő­dő egy­ház­hoz tar­to­zás) egy­re in­kább el­tű­nő­ben lé­vő hely­ze­té­ről és a vá­ro­si­a­so­dás fel­gyor­su­lá­sá­val meg­sza­po­ro­dó gyö­ke­re­i­ket vesz­tett fi­a­ta­lok hely­ze­té­ről is.

Meg­je­le­ní­te­ni a krisz­tu­si sze­re­te­tet

„Kül­de­té­sem­nek te­kin­tem a decsi egy­ház­köz­ség ös­­sze­fo­gá­sát és szol­gá­la­tát. Fe­le­sé­gem­mel és két lá­nyom­mal sze­ret­ném a krisz­tu­si sze­re­te­tet meg­je­le­ní­te­ni és el­vin­ni az em­be­rek éle­té­be” – fo­gal­maz­ta meg Ko­csis Lász­ló, aki ti­zen­há­rom éve ke­rült a Tol­na me­gyei köz­ség­be. Öt éve szen­tel­ték ál­lan­dó di­a­kó­nus­sá Pé­csett, fa­lu­juk je­len­leg a szek­szár­di fő­plé­bá­ni­á­hoz tar­to­zik, és társ­plé­bá­ni­a­ként mű­­kö­dik.

Öröm­mel és fe­le­lős­ség­gel

A ma­gyar egy­ház több­fé­le mó­don igyek­szik meg­fe­lel­ni a mai kor lel­ki­pász­to­ri kö­ve­tel­mé­nye­i­nek, fi­gye­lem­be vé­ve a tár­sa­dal­mi adott­sá­go­kat. Az egy­re nö­vek­vő pap­hi­ány ide­jén mind több vi­lá­gi hí­vő vál­lal – el­hi­va­tott­ság­ból – olyan egy­há­zi kül­de­tést és fel­ada­tot, amely hoz­zá­já­rul­hat az ed­dig sok te­kin­tet­ben ké­nyel­mes hí­vői ma­ga­tar­tás át­ala­ku­lá­sá­hoz. Vall­juk be, gyak­ran min­dent az ál­do­zó­pap­tól vá­runk, mint­egy szol­gál­ta­tás­nak te­kint­jük a szent­mi­se be­mu­ta­tá­sát, ami tel­jes fél­re­ér­tés! Mind­annyi­unk­nak, akik ka­to­li­kus ke­resz­té­nyek va­gyunk, egyé­ni­leg és a kö­zös­ség­gel együtt kell részt ven­nünk az is­ten­di­csé­ret­ben – ki-ki a ma­ga ál­la­pot­be­li fe­le­lős­sé­gé­vel.