A kor­mány a nyár kö­ze­pén dön­tött ar­ról, hogy Ma­gyar­or­szág jó­val a 2014. jú­ni­u­si ha­tár­idő előtt, még idén au­gusz­tus­ban egy ös­­szeg­ben vissza­fi­ze­ti a Nem­zet­kö­zi Va­lu­ta­alap­tól (IMF)­ 2008-ban fel­vett hi­tel­ből fenn­ma­radt adós­sá­got. Az IMF-hi­tel tel­jes tör­lesz­té­se au­gusz­tus 6-án meg­va­ló­sult. Eh­hez kap­cso­ló­dó­an te­kint­jük át, ho­gyan vé­le­ke­dik az adós­ság fo­gal­má­ról a Bib­lia.

Ki­fe­je­zet­ten hát­rá­nyos, sőt bű­nös do­log kö­vet­kez­mé­nye­ként mu­tat­ja be a Bib­lia az ela­dó­so­dást. Jób köny­ve és a zsol­tá­ros is a go­nosz­ság szi­no­ni­má­ja­ként hasz­nál­ja az adós­ság ter­hét. „Az Úr­hoz me­gyek és meg­val­lom go­nosz­sá­go­mat! S te el­tö­röl­ted adós­sá­gom, meg­bo­csá­tot­tad bű­nö­met” (Ps 32,5). Tar­toz­ni és füg­gés­ben len­ni – va­la­mi gyű­lö­le­tes ál­la­pot, ame­lyet a bűn­bo­csá­nat old­hat fel.

A hit út­ja

Egy­ál­ta­lán nincs kön­­nyű hely­zet­ben az, aki a mai vi­lág­ban fel­nőtt­ko­ri meg­té­rő­ként Jé­zus kö­ve­té­sé­re vál­lal­ko­zik. Nem­csak azért, mert az ural­ko­dó kul­tú­ra nem eb­be az irány­ba ve­zet. Nagy szám­ban sze­di ál­do­za­ta­it az is, amit a Szent­írás így ne­vez: „meg­té­vesz­tő ta­ní­tás” (Ef 4,14). Any­­nyi­an hi­vat­koz­nak kü­lön­bö­ző spi­ri­tu­á­lis ta­pasz­ta­la­tok­ra, annyi­an ma­gya­ráz­zák fél­re ma­gát a Szent­írást is, hogy meg­fe­le­lő ve­ze­tés nél­kül már az el­ső lé­pé­sek után na­gyon kön­­nyen el­té­ved­nek a hit­ben já­rat­lan test­vé­re­ink. Ezért kü­lö­nö­sen fon­tos, hogy mi, akik a mis­­szi­ót vé­gez­zük, élő kap­cso­lat­ban le­gyünk Is­ten­nel, meg­fe­le­lő hit­be­li ala­pok­kal bír­junk, és egész­sé­ges szem­lé­le­tű kö­zös­ség­be ve­zes­sük el az ér­dek­lő­dő­ket. El­len­ke­ző eset­ben mi ma­gunk ve­zet­jük tév­út­ra azo­kat, akik Is­ten­re vá­gya­koz­nak, de ko­runk szel­le­mi zűr­za­va­rá­val kény­te­le­nek szem­be­sül­ni.

Te­rem­tés­vé­de­lem

So­kan és so­kat ír­tak már az em­be­ri­ség élel­mi­szer-prob­lé­má­i­ról. Kés­hegy­re me­nő vi­ták foly­nak ar­ról, va­jon le­het-e a Föld va­la­men­­nyi la­kó­ja szá­má­ra ele­gen­dő, meg­fe­le­lő mi­nő­sé­gű és men­­nyi­sé­gű en­ni­va­lót ter­mel­ni. Ér­vek és el­len­ér­vek fe­szül­nek egy­más­nak. Ada­tok tö­me­ge, sta­tisz­ti­kák, lo­gi­kus ér­ve­lé­sek so­ka­sá­ga hang­zik el pró és kont­ra, ta­nul­má­nyok, kon­fe­ren­ci­ák, köny­vek je­len­tek meg er­ről a mind­annyi­un­kat érin­tő, na­gyon fon­tos kér­dés­kör­ről.
Az alul­táp­lált, éhe­ző, éhen halt em­be­rek száz­mil­li­ói ke­ser­ve­sen bi­zo­nyít­ják, hogy na­gyon so­kan nem jut­nak hoz­zá a min­den­na­pi be­te­vő fa­lat­hoz. A csontsovány af­ri­kai kis­gye­re­kek­ről, szü­le­ik­ről, csa­lád­ja­ik­ról hoz­zánk el­ju­tó ké­pek­től el­szo­rul a szí­vünk.