Saját feltámadás

Ha azt mondanák, képzeljem el a lehető legrosszabb helyzetet az életben, akkor az, amibe Martin Pistorius került tizenkét évesen, egész biztosan az élen végezne a listámon. Őt ugyanis elevenen eltemették. Nem a föld alá, hanem a saját testébe, és nem is gonosz emberek, hanem egy ismeretlen, titokzatos és kegyetlen betegség. Előbb egyszerű rosszullétnek indult, aztán egyre csak romlott az állapota, végül kómába került e dél-afrikai kiskamasz. Ilyenkor mondjuk azt, leginkább szégyenkezve és titokban, hogy talán jobb is lenne neki, ha meghalna – ezt is jósolták szüleinek az orvosok.

Cuarón ladikján

A Földtől hatszáz kilométerre dr. Ryan Stone (Sandra Bullock) biomedikus mérnök a veterán asztronauta, Matt Kowalski (George Clooney) felügyeletével első speciális feladatát teljesíti: a Hubble űrteleszkóp meghibásodott egységét próbálja helyreállítani. A houstoni központ figyelmezteti őket, hogy egy felrobbant orosz műhold darabjai veszélyt jelentenek számukra, a szétszóródott törmelékek nagy sebességgel közelednek feléjük. A száguldó roncsdarabok megrongálják az Explorert, a küldetés ott-tartózkodó résztvevői odavesznek a balesetben. Ryan elsodródik az űrrepülőtől, levegője és ideje fogytán. Kowalski siet segítségére; együtt igyekeznek elérni a Nemzetközi Űrállomást, amelynek legénységét már evakuálták. A sérült Szojuznál egy újabb vészhelyzet során, hogy a túlélés esélyét megadja társának, Kowalski áldozatot vállal. Ryan egyedül marad. Az állomáson tűz üt ki, a Földre való visszatérés reményét csak az adhatja meg, ha sikerül eljutnia a Tiangong kínai bázisra…

Kettős alakítás

Az internetes kritikákat böngészve úgy tűnik, hogy Alfonso Cuarón – a Biutiful és Az ember gyermeke rendezője – legújabb filmjével, a Gravitációval osztatlan tetszést aratott. A siker okait firtatva ugyanakkor nincs könnyű dolgunk. A látvány önmagában biztos nem indokolja, hiszen számtalan olyan film készült már, ahol a nézőknek egyáltalán nem volt elég a kidolgozott képi világ. Az első kulcsot azonban valahol itt kell keresgélnünk. Az ötlet, hogy az események a súlytalan űrben játszódnak, egészen váratlan hatással van a nézőkre.

A hűség vértanúja

Sándor István szalézi szerzetes boldoggá avatása

A budapesti Szent István-bazilika előtti téren október 19-én, szombaton avatják boldoggá Sándor István vértanút, szalézi szerzetest.

Az ünnep 9 óra 30 perckor Sándor István életének ismertetésével és közös imádsággal veszi kezdetét.

A 10.30 órakor kezdődő szentmisét Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek mutatja be. Az ünnepi liturgia keretében a szentatya megbízásából Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa teszi közzé a boldoggá avatásra vonatkozó határozatot.

Mindenki misszionárius

Mostanában ha valaki a misszióról hall, általában rögtön valamelyik távol-keleti vagy afrikai ország jut az eszébe. Ez a tudat az elmúlt évtizedek során nagyon mélyen bevésődött az emberekbe. Itt az ideje annak, hogy lassan töröljük ezt a gondolatot a szívünkből, és helyette új missziós tudattal töltsük meg azt. Az újdonság pedig az, hogy mindenki misszionárius. Ez azt jelenti, hogy ma minden megkeresztelt embernek úgy kell megélnie a keresztény hivatását, hogy ő is misszionárius, ott, ahol éppen van.

Kortárs festőművészet a föld alatt

Van még jó hírünk

A mexikói festőművész, Julio Carrasco Bretón falfestménye díszíti szeptember vége óta a Keleti pályaudvari metrómegállót. A mexikói textilkézművesek képzeletvilága című, kétszer hat méteres festményen a művész a különböző mexikói etnikai csoportok jellegzetes formakincseinek megjelenítésével mutatja be hazája textilművészetének színes palettáját – például huipilek (női bennszülöttek által viselt hagyományos bő szabású tunikák), jorongok (férfi tunikák), terítők, poncsók és szőnyegek díszítőelemei is láthatók az alkotáson. A művész, akinek az idei év elején volt kiállítása Budapesten, februárban adományozta a Főpolgármesteri Hivatalnak munkáját, hogy az a jövőben a város valamelyik közterületét díszítse.

Julio Carrasco Bretón 1950-ben született Mexikóvárosban, ott is szerzett diplomát vegyészmérnöki szakon, majd a San Carlos Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1973-tól több egyéni és csoportos tárlaton vett részt, fontos alkotásait a világ tizenkilenc múzeumában őrzik.

MTI

A sportember

Amikor közlekedési balesetekről hallunk, elsőként mindig a vétlen áldozatokkal és a gyászoló hozzátartozókkal érzünk együtt. Arra ritkábban gondolunk, hogy vajon mit élhet át, min mehet keresztül a karambol okozója, aki bizonyos értelemben maga is áldozat. Az ő élete, sőt hozzátartozóinak élete sem lesz már soha többé ugyanolyan, mint amilyen a baleset előtt volt.

A lelkiismeret-furdalás, a „mi lett volna, ha” idegtépő kérdése nem egy baleset okozójának életét tette már tönkre. Van, aki az italhoz menekül, van, akit élete végéig rémálmok gyötörnek, s van, aki nem tud tovább együtt élni az önváddal.