Négy nap… és utána

Szerző:

Határozott, pontosan fogalmazó, huszonhét éves fiatalember. Erő sugárzik belőle, ahogyan ül velem szemközt. Az imént áldoztatta meg odahaza, szobájában Sárközi Balázs plébános. Ebben a helyzetben, ülve fogadta a szentséget. Aztán lassanként beszélgetni kezdünk, s már csak hallgatom. Buzai Tamás élete ugyanúgy folyt, mint bármely más társáé.

„Testnevelés tagozatra jártam az általános iskolában, kiemelt szerepet játszott az életemben a mozgás. Szinte minden sportágat megismertetett velünk a tesitanár (így mondja, diákosan): futottam, kézilabdáztam, teniszeztem, úsztam. Később a debreceni Irinyi János Gimnáziumba kerültem, kollégiumban laktam, a debreceni sportiskola igazolt atlétája voltam. Százméteres síkfutásban 11,4 alatt tettem meg a távot tizenöt-tizenhat éves koromban. Megyei és országos szinten viszonylag jó eredményeket értem el, s egyik nagy álmomként azt dédelgettem, hogy egyszer majd kijuthassak az olimpiára. Emellett mindvégig hobbiként kísért a motorozás. Általános iskolás koromban volt egy robogóm, s amikor tizenhét éves lettem, megszereztem a jogosítványt a százhuszonöt köbcentis, nagyobb kategóriás motorra is. De azzal csak négy napig sikerült… motoroznom.”

Főhajtás a vértanú előtt

Szerző:

Sándor István boldoggá avatásán

Sándor István szalézi vértanút október 19-én boldoggá avatták. Az eseményre megtelt a budapesti Szent István-bazilika előtti tér. Nem véletlenül, hiszen – ahogyan azt a szertartáson többen is megfogalmazták – ünnepe volt ez a magyar katolikusoknak és a szaléziaknak is.

A téren körbenézve seregnyi fiatalt lehetett látni. Közülük sokan iskoláikkal érkeztek – Don Bosco rendje számos tanintézetet működtet Magyarországon is –, de talán még többen voltak azok, akik szüleikkel, családjukkal jöttek el. Az egyik internetes hírportálnak is feltűnt az eseményen a sok gyerek.

Hálaadás Szolnokon

Szerző:

A szolnoki születésű Sándor István vértanú boldoggá avatásának másnapján, október 20-án hálaadó szentmisét mutatott be a szolnoki belvárosi nagytemplomban Beer Miklós váci megyés püspök. A szentbeszédet a szalézi rendfőnök, Don Pascual Chávez mondta. A szertartáson, melyen jelen voltak Jász-Nagykun-Szolnok megye és a város vezetői is, a Jubilate kórus közreműködött Kómár István karnagy vezényletével. A szentmisét követően a város Ságvári Endre nevét viselő körútját Boldog Sándor István körúttá nevezték át.

Jézus és Zakeus Lk 19,1–10

Szerző:

A Biblia üzenete

Szent Lukács, akit a keresztények már régóta a „Jézus Krisztus irgalmasságának íródeákja” címmel illettek, előszeretettel jegyezte fel evangéliumában a bűnösök megtéréséről szóló történeteket. A jerikói fővámos, Zakeus megtérésének megkapó történetét is csak ő őrizte meg számunkra. A vámosok, vagyis az adószedők a zsidó nép körében tudvalevőleg megrögzött bűnösöknek számítottak. Ők hajtották be kíméletlenül az emberektől a megszálló idegen, a Római Birodalom kincstára vagy a Róma által kinevezett kiskirályok számára az adókat. Sokan voltak közöttük, akik a kiszabott súlyos adóknál még több pénzt csikartak ki az emberektől a maguk hasznára. Nos, ez a jerikói Zakeus nemcsak vámos volt, hanem a vámosok feje, vagyis magas rangú állami hivatalnok. A nép és vallási vezetői, azaz a farizeusok megvetéssel néztek az ilyen kollaboráns árulóra.

Észrevételek a „kis kereszttel” kapcsolatban

Szerző:

Kis liturgikus etikett

Közismert jelenség: áldoztatáskor sok szülő kiviszi kisgyermekét, hogy az áldoztató rajzoljon a homlokára egy kis keresztet. Több pap is megemlíti ezzel kapcsolatban, hogy lelkipásztori szempontból mennyire jó e gyakorlat, noha azt is tudjuk, hogy számos püspöki rendelkezés kéri a papoktól és áldoztatóktól, hogy ne tegyék ezt. Vajon miért? Melyek a „kis kereszt” problematikus pontjai?

Imádság és életszentség

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

Ki ne tapasztalná, mennyire rögös az életszentség útja? Bizony nehéz előrehaladni rajta. Ám szerencsére van egy jó eszközünk, amely mindig rendelkezésünkre áll, hogy lelkileg magasabbra juthassunk, emberileg tökéletesedhessünk. Ez pedig nem más, mint az imádság. Két oldalról szemlélhetjük az imádság és életszentség kapcsolatát.

Egyrészt az imádság feltételezi az erényeket. Az tud igazán helyes kapcsolatba kerülni Istennel, és ebben a jó kapcsolatban meg is maradni, aki erényes életet él. Az tud igazán, tiszta szívvel, megtisztított lélekkel imádkozni, aki az erények gyakorlása révén odafigyel belső állapotára. Persze ez nem zárja ki azt, hogy a bűnök mélységéből is kiálthatunk Istenhez. De az imádság igazi állapota mégiscsak az, amikor megtisztított szívvel, ünneplőbe öltöztetett lélekkel fordulunk Isten felé.

Porres Márton november 3.

Szerző:

A hét szentje

Ő az amerikai földrész első fekete bőrű szentje. 1579-ben született Limában. Apja, Juan de Porres spanyol lovag volt, aki az alcantarai lovagrend tagjaként Amerikában próbált szerencsét. A fekete bőrű Ana Velázquezzel való törvénytelen kapcsolatából két gyermek született, ám az apa elhagyta őket. Mártont és húgát, Juanát édesanyjuk gondos, keresztény nevelésben részesítette. Így – bár mulatt származása miatt kirekesztett volt – Márton sebészi és gyógyszerészi képesítést szerzett.

Isten szeretetébe helyezték őket

Szerző:

A magzatkorban elhunyt gyermekek kegyeleti helye Dusnokon A dusnoki temetőben október 12-én megáldották és átadták az imádkozni vágyóknak a magzatkorban elhunyt kisgyermekek kegyeleti helyét.

Háromméteres kopjafáját Frank Nándor népművész faragta, aki már sok értékes alkotással gazdagította a települést és a helyi egyházközséget. Nándi bácsi és felesége, Katica (képünkön) mind a hat gyermekét magzati korban veszítette el, egyikük sem tudott élve megszületni. A házaspár nevükön nevezte és Isten szeretetébe helyezte korán elhunyt gyermekeit. Most ezek a nevek is ott sorakoznak a kopjafa alján, a többivel együtt, amelyek az elhunyt kisgyermekeket szimbolizálják. A kopjafán lévő díszítések között látható a kereszt, a sebzett szív, az ártatlanságot jelképező liliom és a győzelemre utaló babérág. Tetején négy arc helyezkedik el: a töviskoronás Krisztusé, s egy család három tagjának – az apának, az anyának és egy gyermeknek – a vonásai.