Vatikán

A következő enciklika

 

Ferenc pápa következő tanító körlevele a szegénység elleni küzdelemről és a teremtett világ megőrzéséről fog szólni. Erről adott hírt november 13-án a Vatican Insider. A honlap a pápának azokra a megbeszéléseire hivatkozik, amelyeket az utóbbi tíz napban jeles latin-amerikai személyiségekkel folytatott, nevezetesen Gustavo Vera argentin emberi jogi aktivistával, Laura Chinchilla Costa Rica-i elnökkel, valamint Pino Solanas argentin filmrendezővel, baloldali politikussal. Ferenc pápa környezetvédő szakemberek egy csoportját is felkérte, hogy adjanak anyagot a témához.

Közelkép

Emberek ezrei vesztették életüket, s megszámlálhatatlanul sokan otthonukat és értékeiket. Az év legrosszabb kimenetelű tájfunja egyben talán a Fülöp-szigeteket valaha ért legnagyobb természeti csapás is: becslések szerint tízezer fölötti a halálos áldozatok száma.

Bombaként hatott

Vannak történelmi pillanatok, amelyeknek igazi jelentőségére esetleg csak évtizedek múltán ébrednek rá még a szem- és fültanúk is. Ötven esztendővel ezelőtt, a II. vatikáni zsinat második ülésszakán, 1963. november 8-án elhangzott egy felszólalás, amely ugyan már akkor is feltűnést keltett a világsajtóban, de a maga mélységében csak most ismerhetjük fel történelmi fontosságát.

Fülöp-szigetek

Apokaliptikus állapotok

 

Ferenc pápa a november 13-i szerdai általános fogadáson ismét imára és fokozott segítségnyújtásra kérte a világot. „Ezekben a napokban egyesült erővel imádkozunk, és segítségre hívunk fel mindenkit” – mondta. – Nagy küzdelem folyik az életben maradottakért.

 

A szentatya megemlékezett arról a támadásról is, amely november 11-én ért egy iskolabuszt a nagyrészt keresztények lakta Damaszkusz keleti részén, a Bab Sharqi nevű városrészben. Négy gyermek és a buszvezető meghalt, több gyerek megsérült. „Imádkozzunk, hogy az ilyen tragédiák ne ismétlődjenek meg” – mondta a pápa mintegy ötvenezer hívő jelenlétében.

Az ünnep eljön hozzánk

Beszélgetés Bíró László püspökkel

 

A XX. Családkongresszust november 7. és 9. között rendezték meg Máriabesnyőn. Az eseményre az egyházmegyei családreferensek mellett meg hívást kaptak mindazok, akik tevékenységükkel a családpasztorációt segítik. Bíró Lászlót, a Magyar Katolikus Családegyesület elnökét, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspökét a tanácskozás munkájáról és a családot érintő időszerű témákról kérdeztük.

 

– Milyen reményekkel indult az első családkongresszus, és mi változott az azóta eltelt idő alatt? Mintha mára felerősödtek volna azok a veszélyforrások, melyek a házasság intézményét fenyegetik, és vele együtt a családot is…

 

– 1994-ben került sor az első konferenciára, amikor II. János Pál pápa az ENSZ kezdeményezéséhez kapcsolódva meghirdette a család évét. Az első tanácskozásunkra még a lelkiségek vezetőit hívtuk meg. Mivel sikeresnek bizonyult a kezdeményezés, így elhatároztuk, hogy ezután minden évben megrendezzük a kongresszust. Azóta sem fogyatkozott meg a közösség, hiszen azok, akik már abbahagyták ezt a munkát, átadták a stafétabotot a fiatalabbaknak. Azt tapasztaljuk, hogy az átalakulások közepette is van folyamatossága ennek a konferenciának.

Fiatal iskola, jelentős hagyományokkal

Húszéves a győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont

 

A győri Szentlélek-templom plébánosa, Benkovich Ferenc atya kezdeményezésére Győr délnyugati városrészében, 1993-ban felépült Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont az idén ünnepli felszentelésének 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból november 8. és 10. között háromnapos ünnepségsorozatot tartottak. A megemlékezés keretében Pápai Lajos megyés főpásztor felavatta Boldog Apor Vilmos emlékművét az iskola előtti téren. Riportunkban a hajdani és a mai diákok segítségével nyerhetnek bepillantást olvasóink az iskola életébe.

 

Az egykori Kun Béla-lakótelep többemeletes lakóházai között próbálok eligazodni. Munkába siető emberek húzzák össze kabátgallérjukat a csípős reggeli hidegben, néhány szapora léptű, iskoláskorú fiatal igyekszik mihamarabb célba érni. Mások ráérősen, beszélgetve bandukolnak a suli felé, mint akiket nem sürget az idő. Sejtem, hogy jó felé haladok, de a biztonság kedvéért útbaigazítást kérek egyikőjüktől. Tartsak velük, ha én is az Aporba szeretnék eljutni – érkezik a válasz. „Mi egymás között csak Ferenc körútnak hívjuk ezt az utat, a környéket pedig Ferencvárosnak” – jegyzi meg csibészes mosollyal szeme sarkában az egyik fiatalember. Kérdő tekintetemet látva elárulja, hogy a diákok, nagyrabecsülésük, tiszteletük jeléül, Benkovich Ferenc atyáról, az iskola építőjéről és lelkivezetőjéről nevezték el ezt a városrészt. Van humorérzéke a Gondviselésnek – gondoltam –, ha a rossz emlékű népbiztos nevét egy áldozatos életű pap tevékenysége törli ki az emberek emlékezetéből…

Tovább kell növekednünk a hitben

Beszélgetés Veres András szombathelyi megyés püspökkel

 

Az egyház világos elvek mentén fogalmazza meg társadalmi tanítását. Sokszor azonban azt tapasztaljuk, hogy hiába vannak jelen karitatív szervezetei a világban, ezek az elvek nem jutnak el sem a döntéshozókhoz, sem a hétköznapi emberekhez. Ezért is volt fontos a Katolikus Társadalmi Napok rendezvénye, melyet Veres András szombathelyi megyés püspök, a Caritas in Veritate Bizottság elnöke szervezett. Az esemény háttere mellett a kórustalálkozóról, az egyházmegye helyzetéről és Krisztus király ünnepéről kérdeztük a főpásztort.

 

– Ön volt a fő szervezője annak a kórustalálkozónak, melyet a Magyar Katolikus Kultúra Napjai idei rendezvénysorozatának központi programjaként rendeztek meg. Milyen értékek jelenhettek meg ezen az eseményen?

 

– Nemcsak azok szeretnek énekelni, akik tudnak, hiszen emberi létünk fontos kifejeződési formája az ének. Immanuel Kant azt írja valahol, hogy az ember leginkább a költészettel és a zenével tudja kifejezni önmagát. Az egyházi ének ugyan akkor egy sajátos tulajdonsággal is rendelkezik, hiszen általa nem csupán egymást szólítjuk meg, hanem Istent is. Amikor Istenhez fordulunk, azt tapasztalhatjuk, hogy szinte tehetetlenek vagyunk. Nincsenek igazán megfelelő fogalmaink annak kifejezésére, amit szeretnénk. Ebben segít az ének, hiszen abban minden érzelmünk, gondolatunk megnyilvánulhat.

Hit és nem hit között

Még októberben, a Bálint Házban, Budapesten Catherine Tatge Isten kérdése című filmjének egy részletét vetítették. A 2004-es amerikai doku-játékfilm az ateista zsidó pszichoanalitikus, Sigmund Freud és a mélyen hívő keresztény gondolkodó-író, C. S. Lewis fiktív párbeszédét mutatja be, mindazt, ami a világlátásuk kialakulásához vezetett. (Lewis, a Narnia krónikái című regénysorozat írója egyébként november 29-én született.) A vetítés után Jelenits István piarista szerzetes osztotta meg gondolatait – hitről és nem hitről. Mint mondta, az emberiség arra van rendelve, hogy különböző világnézetű emberek vitáját hordozza, és mi, egyes emberek is arra vagyunk hívva, hogy vállaljuk egyik vagy másik felfogást, így részt vegyünk ebben a diskurzusban. „Mindnyájunkban ott van tehát Freud és Lewis is” – jelentette ki.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.