Hidasi Ágnes iparművész kaposvári kiállítása

Az építészet és a képzőművészet ad különös randevút egymásnak a kaposvári Kormányhivatal Galériájában. Hidasi Ágnes tűzzománc művész alkotásai várják az érdeklődőket. A somogyi képzőművész már számos önálló és csoportos kiállításán bizonyította, miként képes evangelizálni alkotásaival, hiszen műveinek többsége spirituális ihletettségű.

Hidasi Ágnest a hite repíti mennyei magasokba, hogy a hit titkait szépséges alkotások tucatjain át fedje fel, mert sokunkkal vallja – mint ahogy évekkel ezelőtt az akkor még Megyeháza Galériaként működő bemutatóhelyen rendezett kiállítása alkalmából a vendégkönyvbe is belevéste az egyik látogató: „Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való.”

„Ha emlékezetem nem csal…” Így szoktuk kezdeni, ha nem vagyunk egészen biztosak abban, amit mondunk. Az emlékezet kutatói azonban számtalan kísérlettel bizonyították már, hogy bármennyire biztosak vagyunk is egy-egy állításunkban, a memóriánk legtöbbször megtévesztő és pontatlan. (Ezért is érdekes, hogy a bírósági gyakorlatban a tanúvallomásnak indokolatlanul nagy szerepe van.) Mindez azért van így, mert az eltelt idővel egyenesen arányosan úgy változtatjuk meg emlékeinket, hogy közben az önmagunkról kialakított képünk ne sérüljön. Ezért meséljük el úgy a velünk történteket, hogy a saját szerepünk, magatartásunk mások előtt minél jobb színben tűnjön fel. Általában. Akutagava Rjúnoszuke A bozótmélyben című novellájában – legalábbis első ránézésre – a nyugati olvasó valami egészen mással találkozhat. Itt ugyanis mindenki magára vállal egy gyilkosságot. A történet alapján Kuroszava Akira készített filmet A vihar kapujában címmel 1950-ben.

Ravasz kis szerkezet a csoda. Váratlanul toppan be, kéretlenül dúlja fel életünket, és még csak nem is rak rendet maga után. Mi pedig levegőért kapkodunk, ahogy a Dermesztő mélység és a Frances Ha című filmek hőse is: előbbi szó szerint a fizikai túlélésért rúgkapál, utóbbi pedig egyre növekvő riadalommal veszi tudomásul az idő múlását.

Baltasar Kormákur legújabb filmjében nem sokat vacakol a bevezetéssel: egyhangú életű izlandi halászok esti berúgását, majd hajnali fölkelését követi nyomon szenvtelenül. Gulli (Ólafur Darri Ólafsson) és társai álmosan, csipkelődve szállnak tengerre, ám egy hiba folytán a hajó villámgyorsan elsüllyed, a jeges vízben pedig alig van esély a túlélésre. Gullinak mégis sikerül partra evickélnie, s a film nagy érdeme, hogy a hihetetlen megmenekülés után is folytatódik.