Borszentelésnek mondják, valójában megáldják a bort ezen a napon. János evangélista volt a legfiatalabb az apostolok közül, s az egyetlen, aki nem halt vértanúhalált. Túlélte a kínzásokat, időskorában – egyesek szerint százévesen – halt meg. Ő az egyetlen a tanítványok közül, aki jelen volt Jézus Krisztus kereszthalálánál.

A Szent János-napi boráldás eredetéről annyit tudunk, hogy a középkori legenda szerint Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak: akkor hajlandó hinni Krisztusban, ha kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet, és az nem árt neki. A mérget először megitatták két gonosztevővel, akik azonnal meghaltak.

Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően Erdő Péter bíboros, az Árpád-házi Szent Margit ünnepét követő vasárnap, január 19-én délelőtt 11 órakor ünnepi szentmisét mutat be Margit-szigeti domonkos kolostor romjainál. Az eseményre mindenkit nagy szeretettel hívnak és várnak.

A szentek mindig időszerűek, mert bár különböző korokban éltek, örök igazságokat tártak fel számunkra. Istenhez vezetnek minket, és arcvonásaikon az ő szeretete ragyog fel előttünk. Ennek a szeretetnek a közvetítője volt Szent Margit is.

A megújulás ideje

A kereszténység kétezer éve során sokféle módon próbálták megragadni e hit lényegét. Volt, aki a legtökéletesebb erkölcsi rendszernek vagy kultúrvallásnak tartotta, mások absztrakt gondolati rendszereket építettek fel a segítségével. Látva a kereszténységnek ezeket az – egymástól sokszor nagyon is eltérő – arcait, nem csodálkozhatunk azon, hogy a XIX. század végén, a XX. század elején egyre több olyan mű látott napvilágot, amely azt vizsgálta, mi is e hit lényege: az ezer értelmezés között a legnagyobb közös osztót kutatták, azt, ami a kereszténység identitásmagja. A gond csupán az volt, hogy az ilyen jellegű könyvek maguk is oly elvontak lettek, hogy válasz helyett csak újabb kérdéseket tudtak ébreszteni.

Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy a Vatikánban februárban kezdődik az új esztendő. Valójában azonban már 2013-ban elkezdődött. Például azzal, hogy – Reinhard Marx münchen–freisingi bíboros érsek szerint – tanuljuk az egyházon belüli vitakultúrát. Ez távolról sem jelenti az egyház tanításának „fellazítását” vagy „népszavazás” tárgyává tételét, csak azt, hogy a különböző lelkipásztori véleményeket meg kell hallgatni, hiszen sokféle kulturális környezetben él az egyház.

Ferenc pápa ugyan miért hangsúlyozná és gyakorolná a párbeszédet, ha mindenki csak ugyanazt, ugyanúgy mondja? Bergoglio bíboros mindig a nyílt véleménymondást értékelte, nem a fejbólintásokat.

Zarándokok ezrei Betlehemben

Fouad Twal jeruzsálemi pátriárka éjféli szentmiséjén zarándokok ezreivel együtt részt vett Mahmúd Abbász palesztin elnök, a palesztin miniszterelnök, a jordániai külügyminiszter, Vera Baboun betlehemi polgármester és az EU magánúton lévő külügyi biztosa, Catherine Ashton a férjével. (KAP)

Jeruzsálemi főpapok az erőszak ellen

Tizenhárom pátriárka közös karácsonyi üzenetében arra figyelmeztetett, hogy „Istennel csak akkor tudunk kiengesztelődni, ha egymással is kiengesztelődünk. A béke az emberi szívben kezdődik.” (KAP)

Ferenc pápa, miután egyetlen „tollvonással” szentté avatta, január 3-án, Jézus neve napján a római jezsuita templomban rendtársaival együtt misézve ünnepelte Fáber Péter francia jezsuitát (1506– 1546).

Ki ez a Fáber Péter, akit a pápa ennyire tisztel? A világ nem hallott róla sokat.