Szerelempatak – korhatár nélkül

Hetek óta egy dokumentumfilm tartja lázban az internet közönségét. A rendező rövid időre ingyenesen elérhetővé tette alkotását, amelyet a közelmúltban Amszterdamban a tizenhat legjobb egész estés dokumentumfilm közé választottak, és amely a trieszti filmfesztiválon két díjat is nyert.

Sós Ágnes Szerelempatak című filmje itt-ott még elérhető a világhálón, de az se bánkódjon, aki már nem találja. Játsszák a mozik is, ráadásul a széles vászon maradandóbb élményt nyújt, mint a képernyő. A filmnek ugyanis nemcsak a címe költőien szép, hanem a benne látható tájak, arcok, megörökített pillanatok és hangulatok is. Ugyanakkor korántsem e fönti felsorolás hozta lázba az embereket. Néhány szép hegy és napfelkelte kevés ma ahhoz, hogy az internetezők népes tábora felvillanyozódjon. Kell a téma is, és lehetőleg olyan, amely nem mindennapi.

Az idei Oscar-szezon során jártunk már Szomália partjainál, a Wall Streeten, a rabszolgák korában, sőt az űrben is, ám azt kevesen gondolták volna, hogy a fontos felismerésekért Texas földjére, mégpedig az 1980-as évekbe kell utaznunk. A hazai mozikba tavaszra megérkező Prince Avalanche – Texas hercege és a Mielőtt meghaltam nem ácsingózott a díjakért, mégis nagy mulasztás lenne kihagynunk őket.

Ahogy a labdarúgás kedvelői szomorúan állapítják meg, hogy a magyar focinak csak múltja van, úgy a moziba járók is arra a következtetésre juthatnak, hogy a régi magyar filmek bizony minden tekintetben felülmúlták azokat, amelyek napjainkban készülnek. Főleg akkor lehangoló a kép, ha a hatvanas-hetvenes évek magyar filmtermésével hasonlítjuk össze ezeket. Még mielőtt az anyagiak hiányát hoznánk fel kortárs rendezőink mentségére, érdemes megjegyezni, hogy a magyarnak nem a hollywoodi, hanem az európai filmgyártás a „vetélytársa”. Az utóbbihoz tartozó alkotásoknál pedig a művészi érték nem függ össze a ráfordított pénzzel. Nem véletlen tehát, hogy a Mértékadó hűséges olvasói igen ritkán találkozhatnak olyan beszámolóval, amely magyar filmmel foglalkozik. Sajnos, erre most sem azért kerül sor, mert végre valami igazán értékeset láthattunk…