Alul- és felülválasztás, gól vagy öngól

A szeretet útja – Böjte Csaba

 

„Hiába mondom a gyerekeknek, mikor bekerülnek, hogy meg kell tanulni az Anyám tyúkját – kezdte az atya. – Ha nincs bennük béke, és ha pofonnal és kiabálással akarok rendet tenni, akkor nem fog menni.” Mint mondta, Jézus sem pánikol, hanem elfogadja az embereket olyanoknak, amilyenek, és békét teremt. A szenteknek is az a legfontosabb feladatuk, hogy hirdessék a békét. Csaba testvér példaként Assisi Szent Ferenc és a gubbiói farkas történetét említette.

 

Majd egy dévai „béketeremtő” példát mondott. „A bűntényt elkövető gyerekek között ott volt Lacika, akit az anyja megszült, majd a nagymamára bízott, aki aztán meghalt. A gyerek unalmában elemelt egy biciklit, csellengeni kezdett, és ott kötött ki. Mentem, és elvittem magammal az otthonba. Tizenévesen egy betűt sem tudott leírni, bekerült az elsősök közé, akik ezért szívatni kezdték, mire ő adott nekik. Odamentem, megöleltem, ő ütötte a hasamat. Aztán bemutattam neki a gyerekeket, elmondtam a történetüket, és azt, hogy a gonosz léleknek nincs nyelve meg keze, így azt szeretné, hogy a tiedet add kölcsön. Megfogtuk egymás kezét, és imádkoztunk, aztán ötszáz guggolást szabtunk ki Lacikára. Vele csináltam én is, másnap alig tudtam felkelni. Laci mostanra megnősült, van két gyereke, és ha rákérdeznék, ki a tíz legjobb barátja, köztük lennék én is. Régen egymásnak eshettünk volna, de ez a konfliktus nem botlasztó, hanem dobbantó volt. Te döntöd hát el, hogy az életedben mi lesz gól vagy öngól.”

 

Csaba atya egy másik történetet is mesélt: Szovátán befogadtak három lányt, hétfőn, ám pénteken már ki is rúgták őket. Kiderült, hogy az egyik kukorékolni kezdett az órán, mire a másik kettő kereste a kakast, a többiek pedig fetrengtek a röhögéstől. Csaba testvér elvitte a lányokat fagyizni, s közben kiderült, hogy a nagyanyjuk nevelte őket, mert az édesapjukat megölték, az anyjuk meg idegösszeomlást kapott. Azért kukorékoltak hát, mert törődésre vágytak, fel akarták hívni magukra a figyelmet. A szerzetes azt mondta nekik, hogy elmehetnek napszámba, vagy választhatják a tanulást, akkor viszont nincs kukorékolás, vagy ha nagyon kell, hát létrát támasztanak a kolostorhoz, és reggelente hat és hét között kukorékolhatnak a tetejéről. A lányok elkezdtek rendesen tanulni. „Isten apait-anyait beleadott egy gyerekbe, nem teremt selejtet – mondta Csaba atya. – Ha azt mondjuk rá, hogy nem jó, Istentől kérdezzük, hogy mi van, péntek volt, vagy spicces voltál, mikor teremtetted?” Végül a szerzetes házi feladatot adott az előadás hallgatóinak: azon kell gondolkodniuk, hogyan lehetne békét teremteni a társadalomban.

 

Párválasztás az önismeret és önértékelés tükrében – Almási Kitti

 

Reflektálva Csaba testvér előadására, a pszichológus az élet egy másik oldalát mutatta be. „Mert két-három napig elvagyunk az elhatározással, hogy békében maradunk, de azután ismét jönnek a zsigeri reakciók” – mondta. A párválasztásról úgy beszélt, mint önértékelési kérdésről, s az ingatlanvásárláshoz hasonlította: keressük a megfelelő otthont, megvannak a kritériumaink, és sokszor megesik, hogy bár a lakás nem felel meg mindenkinek, azért jó lesz. Adni vagy kapni akarunk? – ez a kérdés a párkeresésnél. Ha csak kapni, annak komoly üzenete lehet: kevésnek érzem magam, nincs helyén az önbecsülésem, így a másiktól várom a megerősítést, hogy az ő energiájából jussak el a mínuszból legalább a nulláig.

 

Felülválasztás – így hívják azt, ha értékesebbnek tartjuk magunknál a másikat, akit azért választunk, hogy „kevésségünket” az ő „sokságával” kompenzáljuk. De közben persze rettegünk, hogy elveszítjük, s hosszabb távon épp soksága miatt érezzük magunkat kevésnek, így egy idő után ő is elhiszi, hogy mi nem vagyunk elég neki. Alulválasztáskor ezzel szemben az történik, hogy az ember sokkot kap, megijed, hogy nem lesz párja, ezért gyorsan választ egyet, de kicsit leengedi a szintet, s már a második randi után azon agyal, vajon jó lesz-e az illető vezetékneve a leendő gyerek megálmodott keresztnevéhez. Ilyenkor abban a nyugalomban lehetünk, hogy a másik csodál minket, de úgysem fogjuk elhinni, amit mond, mert csak annak hinnénk, akit többre értékelünk. „Lányok, meg kell tanulni királylánynak maradni, akit meg kell hódítani, és nem leolcsósítani magunkat ” – jelentette ki Almási Kitti.

 

A pszichológus egy olyan problémáról is beszélt, amely nem is annyira ritka, mint hisszük: arról, hogy sokan családban élnek, ám mellette rejtetten is. Mint mondta, a tökéletes családok mindig gyanúsak, meglehet, hogy helyzetükből előbb-utóbb családterápia lesz. Egy esetet is elmesélt: egy templomjáró családos férfi fiatalabb lánnyal jött össze, s a terápián a felesége fejéhez vágott mindent. Kiderült, hogy a szexualitás terén voltak gondjaik, a férfi nem akart olyan papucs lenni, mint az apósa, s eljött a pillanat, amikor minden borult. „Ez nem happy endes történet lett” – mesélte a szakember, aki szerint meg kellene néznünk, mi az a kapcsolat, amit nem vagy csak a fogunkat összeszorítva tudunk vállalni. És bár a „dolgozzunk a kapcsolaton” általában nem annyira szimpatikus, a legtöbb esetben mégis ezt kellene tenni.

 

Nem mindegy, milyen családból jövünk. Sokszor „ellenazonosulunk” a szülővel, hogy na, csak úgy ne, ahogy ő, de aztán telnek az évek, és azon kapjuk magunkat, hogy mégis ez történt. Több nő dühös az apjára, ezért bizonytalan a férfiakkal, s rajtuk vezeti le a dühét. Ezzel azonban a helyén marad az eredeti fájdalom, s lehet, hogy a férfi elhagyja az ilyen nőt. Mire ő: na, tessék, minden férfi egyforma! Még ha meg is sérülhetünk, bizalmat kell adnunk a másiknak, és ott a kérdés: miért várjuk, hogy más másképp tekintsen ránk, mint mi magunkra? Az is fontos, hogy közvetítsük a másik felé, mit gondolunk róla, különben torzkép alakulhat ki benne és bennünk is. Tehát a párkapcsolatban való komfortérzethez alapvetőnek tartjuk, hogy szeressenek – foglalta össze gondolatait Almási Kitti –, de amíg mi nem szeretjük magunkat, addig mások sem fognak. Ehhez azonban a gyökereinket kell elfogadnunk, mert nem vihetik el mindig a szülők a balhét.

Újszülők, „zöldfülű” szerelem, miegymás Az előadás-sorozat második részében, április 7-én Andrek Andrea és Léder László az újanyákról és újapákról, avagy a családalapítás alapjairól, Pál Ferenc pedig társkapcsolati hiedelmekről, érett és éretlen szerelemről beszél. Május 5-én, a harmadik alkalommal a sikeres és/vagy családcentrikus kérdéséről hallhatunk Kozma-Vizkeleti Dániel előadásában, s azt, hogy miért létezik a család, Bagdy Emőke válaszolja meg.