Máltai esték

A rendezvénysorozat következő előadására április 2-án, 18 órától kerül sor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Országos Központjában (1125 Budapest, Szarvas Gábor út 58–60.). Előadó: Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-magyarországi Régiójának vezetője. Vendégei: Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke és Győri-Dani Lajos ügyvezető alelnök. Az előadás témája: A fővárosi hajléktalan- ellátás kialakulása, magányos idősek és otthonukat vesztett családok a nagyvárosban. A belépés díjtalan, minden érdeklődőt szeretettel várunk! (R. T.)

A budapesti VIII. kerületi önkormányzat hagyományaihoz híven Szent József napján tünteti ki a kiemelkedő érdemeket szerzett józsefvárosiakat – közölte az önkormányzat sajtószolgálata.

Szent Benedek tavaszi főünnepén, március 21-én Pannonhalmán együtt ünnepelt a bencés közösség a gimnázium tanáraival és diákjaival, valamint az oblátusközösség és a Szociális Testvérek Társaságának képviselői, zarándokok, illetve a főapátság intézményeinek vezetői és munkatársai.

Az idei évben lesz száz éve, hogy kitört az első világháború. Ezt követően további háborúk, diktatúrák, igazságért kiáltó forradalmak, majd megtorlások követték egymást, és megtépázták Európát. Huszonöt évvel ezelőtt azonban leomlott a berlini fal és a vasfüggöny is. Európa egésze fellélegzett a hosszú elnyomás után.

Ezzel a címmel rendeztek konferenciát a magyarországi zsidó és keresztény közösségek együttműködéséről március 19–20-án Tihanyban, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága szervezésében. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a zsidók és keresztények együttéléséről a következő gondolatot idézte: „Zsidók és keresztények: micsoda gazdag és tragikus történet! Hol együtt, hol egymás mellett, hol egymás ellen, hol egymástól függetlenül – s kegyelmi pillanatokban egymásért.”

Az Evangéium öröme

Az Evangelii gaudium megtérésre, missziós átalakulásra hívja az egész egyházat, amely „nem hagyhatja úgy a dolgokat, ahogy vannak” (EG 25). Ezek szerint az evangelizáció, a misszió ügye nehezedik az egyházra? Igen, s a legfőbb probléma, hogy nem érezzük sajátunknak azt a szolgálatot, amely pedig identitásunk tengelye. Úgy gondoljuk, hogy az egyház mint intézmény elintézi majd az evangélium hirdetését (vö. EG 111) – hát nem ezért vannak a papok, a szerzetesek, az iskolák, a szervezetek? Ez a felfogás a kereszténység egyik legsúlyosabb „ősbűne”, s aki így gondolkodik, az egyrészt képtelen megérteni a saját hitét, másrészt hallatlanul megnehezíti a hitdinamika kibontakozását a hívő közösség egészében is.