Alázatos szívvel

Esterházy László pécsi püspök később barokk stílusú kastélyt építtetett ide. E köré telepítette a hatalmas, szép arborétumot. A kastélyt Virág Ferenc pécsi püspök 1954-ben a katolikus szociális otthonnak adta át. A templom és az otthon mellett megemlítendő még az arborétumban egy síremlék, az elhunyt képével. A kép alatt a felirat: „Fák és virágok hű kertésze volt, embertestvérhez jósággal hajolt, a lelke itt él, csak a teste holt.”

 

1983-ban meghalt unokabátyám, Németh János jezsuita szerzetes. Jelképes sírját emlékére azok emelték, akik szerették: az idegenek, a kirándulók, akiket nagy szeretettel kalauzolt az arborétumban. Temetésére 1983 májusában feleségemmel, valamint nyolc- és hároméves gyermekeimmel Csikvándról indultunk el egy Trabanttal. A pécsi temetőben a rendtársai mellé temették a sírboltba. Hatalmas tömeg, papok, apácák gyászolták és kísérték utolsó útjára szeretett János bátyánkat. A szertartást a pap testvérek és a pécsi püspök végezte. Németh János 1941-ben mutatta be első szentmiséjét.


A háború után a Rákosi-rendszer diktatúrája feloszlatta a férfi- és a női szerzetesrendeket, s szélnek eresztették azokat, akik hivatással, szeretettel betegeket ápoltak, tanítottak. János bátyám sem volt kivétel. Rövid ideig Vác mellett volt, majd Pannonhalmára került, itt dolgozott. Többek között kertészként is. 1966-ban szülőfalujában, Egyeden megtartotta ezüstmiséjét. A rokonság és a falu ünnepelte. Később Püspökszentlászlóra került, ahol kertész és az idős apácák lelkipásztora lett. Értékes ismeretterjesztő és vallásos könyvtárát az egyházra hagyta. Ez volt a tulajdona. Könyveit gyakran kölcsönözte olvasásra. Tizenhat éves koromban nagy élményt jelentett számomra Pannonhalma, amelyet két napon át mutatott be. Még ma is emlékszem féltett könyveire, amelyeket elolvasás után mindig visszaadtam neki. Csak néhány címet említek a ritka példányokból: Amit Napóleon életrajzai elhallgatnak; Krisztus tanúi a történelemben.

 

Az egyedi katolikus hívek nagy szeretettel beszéltek róla, hogy kedves, vigasztaló és alázatos szívű volt. Prédikációit felidézve úgy emlékeztek vissza rá, mint Aranyszájú Szent János követőjére. Hívott bennünket, hogy látogassuk meg a csodálatos természeti arborétumot, melyet úgy szeretett. A Zengő szépsége az Isten ajándéka – mondta. Sajnos csak a temetésére megérkezve láttuk, amiről beszélt. 1981-ben, halála előtt két évvel járt szülőfalujában, Egyeden és a rokonoknál. Ekkor láttuk utoljára szeretett János bátyánkat.

Kondor Ferenc,
Csikvánd