Krími konfliktus

Egyházellenes akciók

 

A Krímben fegyveresek március közepén elhurcolták a kijevi ortodox patriarkátus egy papját, valamint egy görögkatolikus papot. Zaklatásoktól tartva több egyházi személy hagyta már el lakhelyét, és menekült Ukrajna más vidékeire. Ismeretlen fegyveresek mintegy hetvenezer euró értékű kárt okoztak Szimferopol egyik ortodox templomában. Az ukrán kormány elítélte a papok és templomok elleni támadásokat. Az új vallás- és kisebbségügyi megbízott, Vologyimir Juskevics a szeparatisták és az orosz megszállók tetteinek minősítette ezeket az eseteket. Mykola Kvych szevasztopoli görögkatolikus tábori lelkész időközben kiszabadult a fogságból. (KAP)

„Tegyünk meg mindent a béke érdekében!”

Majnek Antal püspök felhívása a Munkácsi egyházmegye híveihez

 

„Miért ölték meg Jézust?!” – visszhangzik a fülemben annak a zsidó kisfiúnak a kérdése, aki valamikor harminc évvel ezelőtt betévedt egy katolikus templomba, s fiatal, jó szülei nem tudtak válaszolni neki. Hozzám futott, megfogta a kezem, odahúzott a nagy kereszthez, és tőlem is megkérdezte: „Miért? Valami rosszat tett?” „Nem – válaszoltam –, mindenkinek csak jót tett.” „Akkor nem értem – folytatta fájdalommal a faggatózást –, miért?”

 

Bizony, minden gyermeki lélek szenved Káin és Ábel esete óta: honnan a harag, a gyűlölet, a veszekedés, miért a testvérháború? A gyermek jókra és rosszakra osztja az embereket: aki elveszi a játékát, az rossz, s rögtön büntetést kér számára a szüleitől, vagy ő maga azonnal megbünteti. Mióta megszűnt a „miénk”, és helyette jött az „enyém-tiéd”, mindenfelé elkezdődött a harc: visszaszerezni a jussomat. Érdekes, hogy mindenki úgy kezdte, hogy visszaütött… s így aztán mindkét oldalon nő a bosszú érzése a sok elszenvedett sérelem és igazságtalanság miatt.

A szolgálatot szeretni, vagy az embereket?

Josip Lončar a hamis istenképről és a gyógyítás ajándékáról

 

Az egyik ember azzal biztatta ismerősét, csatlakozzon hozzá, s együtt térjenek be a templomba. „Nem megyek olyan helyre, ahol csak képmutatók vannak” – érkezett nyomban a válasz. „Van még egy képmutató számára hely a padokban” – jegyezte meg az invitáló. Ezt a történetet Josip Lončar, a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálatának (ICCRS) hivatalos képviselője elevenítette fel Kaposváron. Az ötvenéves horvát evangelizátor – aki A hit karizmája, a Nagymama rózsafüzére, az Erő a magasból című kötetei által is ismert – a Szent Imre-templomban tartott nagyböjti lelkigyakorlatot a szabadkai Mester Imre tolmácsolásával. Varga László plébános arra a hétvégére hívta meg a Kristofori Evangelizációs Intézet vezetőjét, amikor az Érints meg! gyógyító imadélutánt rendezik, hiszen mindannyian gyógyulni vágyunk. Testileg és lelkileg is.

A kérő imádságról – kukabúvár autó helyett

Elmélet vagy élet

Épp egy padon ücsörögtem egy téren, és a Mai Igét olvasgattam, amikor odalépett hozzám egy hajléktalan férfi. Mondott valamit, de nem igazán értettem, mert annyira dadogott. Valami olyasmit kérdezett, hogy meg tudnám-e téríteni, szóval visszakérdeztem: megtéríteni? Bólogatott, én viszont csak annyit tudtam mondani: ahhoz én kevés vagyok. Kérdezte, miért, mire azt válaszoltam: csak. Továbbment, én pedig szinte azonnal elszégyelltem magam.

A nő, ha keresztény

Egy nőnek, pláne feleségnek, sőt anyának tengernyi feladatot kell ellátnia. Elsősorban otthon, hiszen lényéből fakadóan ő képes megteremteni a paradicsomot itt, a földön. Általa lesz otthon a hely, ahol élünk, ahová hazatér a család. De viselkedésével, kisugárzásával, megjelenésével is fémjelzi egyházunk alapsejtjét: a családot. „Az egyetlen Biblia, amit az emberek még olvasnak, a keresztények élete” (John Henry Newman bíboros). Figyelik, hogyan élünk, mit (nem) teszünk, mondunk. Így egy keresztény nőnek, anyának különös felelőssége van.

Mozog is, meg nem is

Hatvanéves a magyar diafilm

 

Izgalmas volt és örömteli, amikor a konyhából nyíló fürdőszoba ajtaja mozivászonná alakult, a konyha mozivá, szüleim pedig szakavatott mozigépészekké. Bizonyos mesék, ha eszembe jutnak, még mindig azon a ma már képzeletbeli fürdőszobaajtón elevenednek meg. A diafilm, hiszen arról van szó, számomra ma is egyet jelent a gyermekkor varázslatával.

Puskát soha!

– hördül fel a születésnapi kívánságlista láttán a békeszerető szülő, s a szekrény tetejére űzi a háztartásban fellelhető valamennyi műanyag hadiszerszámot. „Az én gyerekem ne játsszon agresszív játékot!” – fűzi hozzá magyarázatként. Vagy azt, hogy: „A halál nem játék, ne szokja meg, hogy következmények nélkül lövöldözhet, még ha csak játékból is!”

A fiatalok és az alkohol 2.

Társadalmunk az alkoholfogyasztást nem csupán elfogadja, de a felnőtt élet velejárójának is tekinti.

 

Aki fiatalként a többiek közé akar tartozni, annak muszáj együtt innia a többiekkel. Többnyire gyorsan kiközösítik azt, aki absztinens, antialkoholista szeretne maradni. Az alkoholreklámok a fiatalokat is elérik és fogyasztásra ösztönzik: „Egy korty lélekmelegítő.” Miközben: „Alkoholtartalmú ital reklámja nem szólhat gyermekekhez és fiatalkorúakhoz, nem kapcsolható össze fizikai és társadalmi sikerrel.” És mi van a lélekkel?

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.