Mozaik

A szelídgesztenye a késő ősz jól ismert csemegéje. A vadgesztenye barna termései is ugyanekkor hullanak le, beterítve a sétányokat és a parkok útjait. Mindkettő fontos gyógynövény is egyben. Hasonlóak, és mégsem rokonok. Ha a terméseket és a termésburkokat vetjük egybe, sok hasonlóságot látunk a szelíd- és a vadgesztenye között. A különbség virágzáskor derül ki egyértelműen. A vadgesztenye hatalmas, fehér fürtvirágzata tavasszal nyílik, és teljesen eltér a nyáron virágzó szelídgesztenyéétől. Ez utóbbi virága barkában és az annak tövén lévő füzérben nyílik, utalva a növény rokonságára a bükkfafélékkel.

A paralimpiáról mindig kevesebb szó esik, mint az épek olimpiájáról. Pedig a résztvevők ugyanakkora (ha nem nagyobb) erőfeszítéssel készülnek a versenyre, és győzelmük, sikerük nem pusztán sportgyőzelem, sportsiker. Az augusztus 29-én kezdődő londoni paralimpián hazánk is szép számú versenyzővel képviselteti magát.

De tudjuk-e, honnan ered a verseny ötlete, és kik voltak az első paralimpikonok?

Évtizedek óta ismerjük a borúlátó jóslatot, amely szerint a könyvkiadás napjai meg vannak számlálva. A Gutenberg-galaxist sokáig „csak” az a tény veszélyeztette, hogy az emberek többségét egy ideje nem érdekelték a könyvek. Ma pedig azt látjuk, hogy akik még szeretnek olvasni, azok is egyre inkább az elektronikus könyv felé fordulnak.

Van még jó hírünk

Kilenc egyházzal kötött együttműködési megállapodást augusztus 23-án a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság, azzal a céllal, hogy összefogva szolgálják a megye közbiztonságát és békés fejlődését.

Az együttműködés alapjai olyan erkölcsi értékek, amelyek az egész országban egységesek, és amelyeknek egy része azonos az egyházi és a világi törvényekben – mutatott rá Márfi Gyula veszprémi érsek. – Ezeket az értékeket a tízparancsolat is meghatározza: az élet, az emberi tulajdon, az emberi tisztesség és becsület védelme.

Tovább

Négyéves unokámmal a helyi templom nyolcórás gyerekmiséjére mentünk. Természetesen izgett-mozgott egész idő alatt. A prédikációt zengő hangon mondta Bence atya. A szentbeszéd közben az atya némi hatásszünetet tartott. Rituska jó hangosan közbeszólt: „tovább”.

Halmschlager János,
Pilisvörösvár

A pénz nem játszott szerepet. Ritkán hallani manapság ilyen mondatot ott, ahol valami születik. Márpedig a Tamásihoz tartozó külterületen, Erdőrészen úgy állított keresztet a helyi lakosság, hogy nem került pénzbe. Felajánlások, önkéntes munkavégzések hozták meg az eredményt. Volt, aki a talapzatot építette, más a fát adta, megint más a virágokat ültette, a helyi művészeti iskola rajztanára, Rill Mária pedig megfestette a korpuszt.

Egy rég eltűnt keresztet pótoltak most a hívek Erdőrészen. A szentelést a tamási plébános, Hegedüs János (képünkön) végezte.

Fotó: Kántor Mária

Andrisékkal este, már sötétben érkeztünk. A hegyoldalban felfelé énekes rigók riadtak fel a reflektor fényére. Az erdőhatárnál álló házhoz érve a sötétbe burkolózott fák közül macskabagoly kiáltott, mintha csak üdvözölt volna bennünket. Másnap kora reggel a kis padlásszobából kilépve szajkót láttam ülni az egyik mandulafán. Meglepődhetett, mert néhány másodpercig nem mozdult, égszínkék szemével rám meredt, aztán recsegő vészkiáltással elrepült. A fa alatt tömérdek mandulahéj hevert. Az erdő közel van, és a mókusok nem várják be, hogy megérjen a termés. Borult volt az ég, csöpögött az eső, ezért a strand helyett a hegyi utat választottuk.

A turisták által látogatott nagyvárosokban és az üdülőhelyeken manapság már mifelénk sem szokatlan látvány az utca forgatagában alkotó, rajztáblája, festőállványa fölé hajoló művész. Akadnak köztük olyanok, akik portrékészítő tehetségüket csillogtatják, mások az utcák, a terek hangulatát igyekeznek visszaadni műveiken. Némelyek pedig inkább csak inspirációt merítenek a környezet motívumaiból, hogy így alkossanak meg egy saját képi világot, amellyel kifejezhetik mondanivalójukat.