Az őszinte
Kislányunknál éppen a színek tanulása volt napirenden. A szomszéd bácsi a piros harisnyanadrág színét szerette volna kimondatni vele: „Milyen nadrág van most rajtad?” – kérdezte tőle. A válasz így hangzott: „Lukas.” A lába ujja hegye bizony világított.
Igazi botanikai csemegékkel találkozhat az, aki ellátogat a Helikon Kastélymúzeum idén felújított és megnyitott pálmaházába.
Százharminc évvel ezelőtt a tekintélyes arisztokrata család egyik tagja, II. Festetics Tasziló nagyszabású üvegház építésébe fogott, és a vasszerkezet tervezését a párizsi Eiffel-iroda építészeire bízta. Nem az volt a célja, hogy egzotikus ritkaságokat telepítsenek oda, hanem hogy a kastély termeit díszítő pálmákat és virágokat ott szaporítsák, s a párás klímában a növények ott regenerálódjanak.
Talán csak a megfelelő lelkületen múlik, hogy minden utazásunk, még akár a leghétköznapibb vonatozás is zarándoklattá váljék… A Misszió Tours Utazási Iroda és a MÁV Nosztalgia Kft. gyümölcsöző együttműködésének köszönhetően rövidesen újabb, valódi vonatozós zarándoklatokra is lehetőségünk nyílik. Szeptember 20-án, csütörtökön e két vállalkozás vezetői közös sajtótájékoztatón ismertették jövő évi programjaikat. A „Lelki megújulás, tiszta forrásból” mottóval meghirdetett zarándokvonatok két népszerű helyszínre, az erdélyi Csíksomlyóra és a lengyelországi Częstochowába viszik majd az utasokat.
Lehúztuk a redőnyt, lepedőt csíptettünk a függönyre, könyvekkel pockoltuk alá a vetítőt, és összevesztünk. A bátyám a Moby Dick, a fehér bálnát akarta, én az Öreg néne őzikéjét, végül A tücsök és a hangya nyert. Kiskorunkban rongyosra-ragasztottra néztük az apától örökölt hatvanas-hetvenes évekbeli diafilmeket, amelyek most valahol a padláson, egy poros doboz alján pihennek. Itt van helyettük a DVD, ugyebár. „De hát az nem olyan!” – mondhatnánk. Hisz van abban valami, amikor a gyerek az összetákolt vászon elé ül, a papa befűzi a filmet, a mama meg felolvas neki. Együtt van a család, s otthonunkban – nem holmi távkapcsoló-nyomogatás eredményeképp – életre kel a mese, igazi varázslat történik.
Lázár Ervin-emlékház nyílt Sárszentlőrincen
Mikkamakka, Dömdödöm, Ló Szerafin, Bab Berci megálmodója hazatért. A hat évvel ezelőtt elhunyt Kossuth-díjas író tiszteletére gyermekkorának nevezetes helyszínén, a Tolna megyei Sárszentlőrincen avattak emlékházat. A település Petőfi révén ismerős az irodalomkedvelők körében, hiszen a szabadságharc lánglelkű költője is ott járt iskolába, akárcsak Lázár Ervin. A négyszögletű kerek erdő megálmodója Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett (vagy ahogyan ő nevezte: Rácpácegresen), ahol apja uradalmi intéző volt. Naplójában többször felidézi emlékeit: a rácegresi bivalyfogatosokat, a sült kukoricát vagy a kapujuk melletti rétesalmafát, amelynek az ágai közé bújt olvasni.
Van még jó hírünk
Mesemúzeum és Meseműhely nyílik Budán szeptember 30-án, a magyar népmese napján a Budavári Önkormányzat és a Petőfi Irodalmi Múzeum összefogásával. A kétszázötven éves barokk épületben a gyerekek „meseutat” járhatnak be, meseírókkal találkozhatnak, megannyi mesekönyv közül válogathatnak, de beülhetnek a „hallgatókuckóba”, s elkészíthetik saját mesefilmjüket is. Az intézmény célja, hogy felhívja a figyelmet erre az ősi és eleven irodalmi műfajra, a mesére, s őrizze és ápolja a mesekincset.
Ebéd
Richárd unokám általában jól érezte magát az óvodában. Különösen az étkezések ideje alatt. Ha kedvére való volt a menü, mindig repetázott. Egy nap arról kérdeztük, mi volt az ebéd az oviban. Mire rövid gondolkodás után így válaszolt: Finom, edd meg…
Halmschlager János,
Pilisvörösvár
A fekete bodza érése idején évente ellátogatok a Budakeszi határában lévő Bodzás-árokhoz, hogy a bogyókra érkező madarakat figyeljem. Szeptember 8-án kora reggel igazi kirándulóidő fogadott. Az ég kékje Görögországot idézte, ragyogott a nap, csak a Bodzás-árok látványa volt elszomorító. Az ötvenes-hetvenes években rendszeresen gyűrűztünk itt madarakat az őszi vonulás idején, és a hálók soha nem voltak üresek, poszátákat, fülemüléket, rigókat jelölhettünk. A bokrok azóta nagyrészt kiöregedtek, elszáradtak, de a csillogóan fekete, lédús bogyók helyett a még zöldellő növényeken is csak fonnyadt, aszott szemeket láttam. Az első madár sem poszáta vagy rigó volt. Fácántyúk repült fel, majd távolabb ismét leereszkedett, és a bokrok alá szaladt. Csak itt-ott láttam egy-egy barátkát, kis és mezei poszátát, de hiányzott az erdőből a korábban rendszeresen idelátogató sárgarigó is.