A közmédia napján, szeptember 6-án a karitász játszóházában, a Millenárison több száz gyermek játszhatott. A szervezet játszóbusza körül – amelynek ez volt az első „bevetése” – rengeteg program közül választhattak a gyermekek.
Csak felszállunk a buszra, esetleg odasétálunk, netán apa vagy anya visz kocsival, és közben a legtöbben a hátunk közepére sem kívánjuk az egészet. Mert hát annyira nehéz elkezdeni, de ha tetszik, ha nem: iskolába kell menni. És így van ez szerte a világon.
Közösségi összefogással megkezdődött a közel háromszáz éves balatoncsicsói plébániaépület felújítása. A harminc éve elhagyottan álló épületegyüttest öt falu közösen építette fel a XVIII. század végén, és száznyolcvan évig volt a Nivegy-völgy (Óbudavár, Szentjakabfa, Balatoncsicsó, Szentantalfa, Tagyon) közösségi, spirituális központja.
Hogy az életnek mindig van értelme, arra Lillian Weber története a példa. Az USA Iowa államában élő kilencvenkilenc éves asszony ruhákat varr afrikai kislányoknak, mindennap egyet. „Kettőt is meg tudnék csinálni naponta, de csak egyet készítek” – mondja. Az elmúlt két évben több mint nyolcszáznegyven ruhát varrt meg, és úgy tervezi, hogy 2015. május 6-áig még százötvenet készít majd el. Ekkor tölti be ugyanis a századik életévét, és ekkorra lesz meg az ezredik ruhácskával. „Ez az, amit egyszerűen szeretek csinálni” – vallja.
Bár még melegen süt a szeptemberi nap, nem árt felkészülni a vitaminban szegény téli hónapokra. A természet ingyen adja a csipkebogyót, amely egy patikányi gyógyszert rejt magában.
A csipkebogyó népszerűségét és elterjedtségét rengeteg tájneve is jelzi. Hívják hecsedlinek, csitkenyének, bicskének, hecsempecsnek, hogy csak néhányat említsünk.
Lázár Ervin meséit olvastuk kislányommal a nyáron, jó barátunk lett Mikkamakka, Dömdödöm, Bab Berci, Berzsián és Dideki, de még az olykor a rátarti és hencegő Bruckner Szigfrid is. A mesékkel párhuzamosan az író Naplóját is gyakran forgattam (Osiris Kiadó, Budapest, 2007), melynek egyik, jelentős része az 1997–2006 között írt Kisszékelyi füzet. Lázár Ervin gyakran időzött feleségével és gyerekeivel, olykor egyedül is a Tolna megyei községben. A falusi csönd ideális az alkotáshoz, de az író akkor már gyakran küszködött Görcs úrral, a reumagyárossal, s olykor az ihletre is hiába várt.
A belgiumi Hasselt városában lévő Z33 Kortárs Művészeti Központ tulajdonosai néhány évvel ezelőtt nagyszabású projektsorozatot indítottak. Céljuk az volt, hogy a művészet és az adott környezet között párbeszéd alakulhasson ki. Az ekkor elkészült alkotások közül a leginkább elgondolkodtató egy templom lett. Egy olyan templom, amely nem felszentelt épület, nem tartozik hozzá plébánia, sem plébános, sem hívő közösség. Magányosan áll a flamand tájban. S hogy mégis mitől különleges? Attól, hogy bizonyos szemszögből nézve átlátszó, feloldódik a környezetében.
Tihany kapta idén az Európai Falumegújítási Díjat, mely a bécsi székhelyű Európai Vidékfejlesztési és Falumegújítási Munkaközösség (ARGE) elismerése. A díjra tizenkét ország huszonkilenc települése nevezett. A versenyt 1990 óta kétévente rendezik meg, hogy felhívják a figyelmet azon európai falvakra, amelyek „környezetük és a kor kihívásaira alulról építkezve válaszolnak, és hosszú távon is fenntartható projektjeikkel biztosítják a fejlődést”. A kitüntetéssel pénzjutalom nem jár, az elismerés legfőbb értéke, hogy megerősíti a vidéki közösségeket, és segít megóvni a falusi élet értékeit.
