Mozaik

Az új esztendő kezdetén mindig megerősödik bennem a változás és a változtatás vágya. Változni kell, hogy változtatni tudjunk – legyen szó akár valamely rossz szokás elhagyásáról, akár egy-egy kockázatosabb, ám előrevivő lépés megtételéről. A félelem nem jelenthet akadályt, hogy olyat tegyünk, amivel a másiknak örömet szerzünk. Hogy jó szóval, mosollyal enyhítsük beteg édesanyánk fájdalmát, furcsa-szép levéllel távol élő barátunk magányát, jó cselekedettel, imával, adománnyal tompítsuk akár ismeretlen embertársaink szenvedéseit is.

Tél vége felé, tavasz elején már nem szeretjük látni sem, nemhogy lapátolni. Ám amikor először megérkezik, talán nincs is olyan ember, akinek a szíve rejtett zugában meg ne moccanna valami. Valami a gyerekkorból. Idén télen karácsonyt követően kezdtek el hullani az első hópelyhek, legalábbis a Dunántúlon, fehérre festve az ünnepek közti időszakot, és örömet szerezve a téli szünet alatt a gyerekeknek. Igaz, mire e sorok megjelennek, nem tudhatom, mi marad az első hóból, ahogyan azt sem, lesz-e „utánpótlás.”

A ferences rend jótékonysági koncertet rendez az autizmussal élők megsegítésére január 16-án a Zeneakadémián. Szakcsi Lakatos Béla, a legelismertebb magyar jazz-zongorista és barátai lépnek fel. Három muzsikus és négy énekes tolmácsolásában szólalnak meg Gershwin és Bernstein művei.

A Piarista Rend Magyar Tartománya által meghirdetett borverseny díjazottja az elmúlt év december 11-én vehette át a kitüntető oklevelet. A győztes bor az év piarista boraként kerül forgalomba. E címet idén a Nyári Pince 2012-es évjáratú hárslevelűje nyerte el. A régi piarista borászati hagyományokat felélesztő pályázaton idén a száraz fehér borok versenyeztek.

Katolske kirke – a világ legészakibb székesegyháza

Tromsø Norvégia harmadik, északi egyházkormányzati területének a székhelye. A hivatalos nevén Tromsøi Területi Prelatúra viszont nemcsak Norvégia, hanem az egész földkerekség legészakabbra fekvő püspöksége. Területe csaknem kétszerese Magyarországénak, hozzá tartozik egész Észak-Norvégia, a Lofot-szigetek, a Spitzbergák. A lakosság lélekszáma négyszázhetvenezer körülire tehető. A katolikusok a norvégok mellett többségében lengyelek, afrikaiak, filippinók. Számuk alig több mint kétezer.

A téli hónapokban néha apróra vágott kenyérdarabkákkal megyek a Duna-partra sirályokat etetni. A Szabadság híd és a Petőfi híd között mindig sokan vannak a téli ruhás dankasirályok, és ha észreveszik, hogy valaki megáll a korlátnál, és zacskót vesz a kezébe, nyomban ott gyülekeznek. Szemüket a reménybeli etetőre függesztve keringenek a víz felett, amikor pedig az első kenyérdarabka repül feléjük, rikácsolva igyekeznek elkapni. A téli vagy nyugalmi ruhás dankasirályok feje fehér, csak a fültájékon van egy kis barna folt. Vendégek nálunk, észak, északkelet felől érkeznek, és tavaszig maradnak. A mieink viszont ősszel délebbre repülnek, a tengerpartoknál, lagúnák mentén, főleg Olaszországban töltik a telet. Tavaszi hazaérkezésükkor fejük már szép csokoládébarna, szerte az országban kisebb-nagyobb telepeken költenek.

Nagy Enikő újságíró Sinkó Ferenc-díjas Különleges megtiszteltetés érte a napokban az Új Ember szerkesztőségének egyik fiatal tagját. Idén Nagy Enikő újságíró kapta a Sinkó Ferencről, az Új Ember egykori szerkesztőjéről elnevezett díjat. Enikő a fiatal nemzedék egyik legtehetségesebb újságírója lapunknál. Üde, friss szemléletmódját és személyiségét jól tükrözi modern újságírói nyelvezete.

Új Ember-karácsonyok hetven éve

Úgy érzem magam, mint otthon, a szülői házban, amikor előkerülnek a régi családi fotóalbumok. Csak most éppen borítékok, dobozok vesznek körül, a hetvenéves Új Ember kincsei, karácsonyi képei.

Arcok néznek vissza rám a múltból. Sokukat csak az Új Ember legendáriumából ismerem. Akárcsak otthon anyukámat, úgy kérdezem most Julikát (Nezvál Julianna az Új Ember szerkesztőségi titkárnője), hogy ki kicsoda a képen.