Képben vagyunk-e?

Ez a kérdés foglalkoztatott a huszonhatodik magyar sajtófotó- kiállítás anyagát nézve a Nemzeti Múzeumban. Valóban képben vagyunk-e? A tematikus összeállításokat szemlélve szép felvételeket láthatunk a bükkábrányi ősciprusokról, a lipótmezei pszichiátriai intézet végnapjairól, görögországi erdőtűzről, Romániában és Oroszországban a kommunista múlt jelenben élő eseményeiről, fogyatékkal élőkről, erőszakról, devianciáról, napi paprikajancsi politikusokról és művészekről, a sportról (annak inkább küzdelem jellegéről), a nyomorról…

Szöglencek ideje

A tavasz nekem elsősorban a szöglencek ideje: napsütötte erdei utakon, kertvárosokban megjelenik a Kis Szöglenc, a Ligeti Szöglenc, a Nagy Szöglenc, a Gyászos Szöglenc és a Pávaszem Szöglenc. Szép magyar nevükön nevezem áttelelő, nagy és tarka lepkéinket: a rókalepkéket, a gyászlepkét, a nappali pávaszemet – ahogy mindenki ismeri őket. Kevesen tudják, hogy ezek a nevek egyenesen és minden kertelés nélkül a németből jöttek, mert a kiegyezés utáni tudományosságban nem volt és sajnos ma sincs hitele a szép és pontos magyar neveknek, annak ellenére, hogy Frivaldszky Imre, nagy természetkutatónk alkotta őket.