Lelkiség

Az örmény egyház nem fogadta el a 451-ben megrendezett kalkedoni zsinat határozatait, s ekkor az örmények elszakadtak a katolikus egyháztól. A XVII. század vége felé azonban az örmény egyház egyre több tagja fogadta el a katolikus hitet, köztük volt Keumurgian Gomidasz is. Gomidasz Konstantinápolyban született 1656 körül. Apja megbecsült konstantinápolyi kereskedő volt, aki egy jeruzsálemi zarándoklata után, amikor is pappá szentelték, a város örmény papságának egyik meghatározó alakja lett. Gomidasz apjához hasonlóan pap akart lenni. Megnősült (a keleti egyház nem ismeri a papok kötelező nőtlenségét); házasságából hét gyermek született. 1685-ben szentelték pappá.

Szomorú novemberi napjainkban megpróbáljuk elhessegetni az elmúlás gondolatát, de hát nem lehet. Hullanak a levelek, egyre dermesztőbb a szél, gyászjelentések adják hírül kedves ismerőseink halálát, illik kimenni a temetőbe, és leg­alább ilyenkor mécsest gyújtani, virágot vinni.

Mt 22,34–40

Az Isten iránti szeretet parancsát már az Ószövetségben kiegészíti a második parancsolat: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” (Lev 19,18, vö. MTörv 6,4–13). Bár Isten szeretetének parancsa mellett ez a „második” csupán másodlagos, az izraelitának felszólítás, hogy legyen gondja a „másikra” is. A Törvényben és a prófétáknál előírások és intelmek szólnak a szegények, a kisemberek, az elhagyatottak tiszteletéről, segítéséről. A zsidók felfogása szerint a testvér szeretete egy a többi parancsolat között, a keresztény látásmód ezzel szemben – Jézus tanítása alapján (Mt 23,40) – központi helyet biztosított neki.

Egy tudós mondta nekem nemrég, hogy az olyan lélek, aki nem elmélkedik, olyan, mint a béna vagy szélütött ember. Hiába van keze-lába, nem tudja mozgatni. Lélek is van ilyen: annyira gyönge, s úgy belemerült az anyagiakba, hogy hiába nála minden: nem képes magába szállni. Úgy megszokta már azoknak a kígyóknak és fenevadaknak társaságát, amelyek a lelki vár körül nyüzsögnek, hogy maga is hasonló lett hozzájuk.

Az egyház a maga ősi gyakorlata szerint délben is szertartással segít híveinek az imádkozásban, a „szüntelenül imádkozzatok” (1Tesz 5,17) szentírási elv alapján. A dél – a régi számítás szerint – a nappal hatodik órája, a déli imaóra végzésének időpontja. Ugyanakkor ez Jézus keresztre feszítésének az ideje is, mert – az evangéliumi beszámoló alapján – miután három órán keresztül haldoklott a kereszten „kilenc órakor (vagyis délután három órakor) Jézus hangosan felkiáltott (…) és kilehelte lelkét” (Mk 15,34–37).

Október 29.

Az Osztrák–Magyar Monarchia területén született Husovicében (ma Brno), 1894. május 1-jén.

A keresztségben a Helena nevet kapta. Édesapja cipész volt. Kétéves korában a család Bécsbe költözött. Helena eladóként, majd nővérként dolgozott a lainzi közkórházban. Munkája révén ismerkedett meg a ferences nővérekkel, és 1914-ben belépett a közösségbe. Ekkor kapta a Maria Restituta szerzetesi nevet, egy IV. századi vértanú után. Az I. világháború alatt nővérként dolgozott a mödlingi kórházban, ahol vezető sebészeti ápolónő lett. A háború után is ott folytatta hivatását.

Mt 22,15–21

Jézus egyik sajátossága az, hogy kortársai számára is felismerhetően megél egy belső szabadságot, amely tanításának minden területére kiterjed. A mai evangélium azt mutatja meg, hogy Jézusnak mint igazi prófétának volt véleménye a politikáról. Bár sokan szeretnék politikamentesnek láttatni, nem volt az, ahogy mi sem lehetünk azok.

Katekézis a liturgiáról

A II. vatikáni zsinat liturgikus dokumentuma egy el nem évülő kritériumot fogalmaz meg a templomainkban helyet kapó művészeti alkotások számára: „Az ordináriusok, amikor az igazán szakrális művészeteket szorgalmazzák és támogatják, inkább a nemes szépségre, mint az üres pompára törekedjenek. Ez érvényes a szent ruhákra és a berendezésre is” (SC 124).