Lelkiség

(Mt 25,31–46)

Jézus már Jeruzsálemben van, hogy megülje a húsvétot. Az olajfák hegyén tanít, ott, ahol majd néhány nap múlva halálfélelemtől gyötörten, földre borulva, sírva, kiáltozva könyörög ahhoz, aki meg tudja menteni a haláltól (Zsid 5,7). Hogyan készül Jézus az utolsó húsvétjára? A gyötrelmek foglalkoztatják? Ellenkezőleg. Utolsó példabeszéde az Emberfia dicsőséges eljöveteléről szól. Ott hangzik el az Emberfiáról mint a „dicsőség királyáról” szóló példabeszéd, ahol majd néhány nap múlva „az Emberfia bűnösök kezébe adatik” (Mt 26,46). Ott hangzik el az Emberfiáról mint a királyok királyáról, a nemzetek bírájáról szóló példabeszéd, ahonnan majd néhány nap múlva a halálos ítéletre elvezetik.

Katekézis a liturgiáról

Minek van helye a templomban? – szinte minden hívő felteszi magában ezt a kérdést, különösen akkor, amikor olyan zenei vagy más művészi ághoz tartozó alkotással találkozik Isten házában, amely addig nem volt megszokott. Mi, hogyan és miért kerülhet be a templom terébe, az ott végzett liturgiába? Van-e előírás, kritériumrendszer erre vonatkozóan? A Sacrosanctum concilium 122. pontja ezeket a kérdéseket válaszolja meg, mondjuk így, általános szinten, majd a 123–130. pontok aprólékosan részletezik is mindezt.

Ha az egyház arra buzdítja híveit, hogy szüntelenül imádkozzanak (1Tessz 5,17), akkor ehhez segítséget is kíván nyújtani. A reggeli és esti imának különleges jelentősége van a lelki életben. Nem is csak a keresztényeknél, hiszen már az Ószövetség előírta, hogy imádkozz „amikor lefekszel, s amikor fölkelsz” (MTörv 6,7). Az egyház pedig egy teljes szertartást ajánl fel híveinek, hogy minél teljesebbé tegye az esti imádságukat.

Június 09.

Kolumba előkelő családban született 521-ben Írország északnyugati részén. Miután a szokásoknak megfelelően egy paptól alapfokú képzést kapott, a szülőhelyéhez közel lévő Moville Szent Finnianról elnevezett kolostorának iskolájában tanult. Diakónussá szentelése után Gemman énekmondótól (bárdtól) kapott oktatást. Valószínűleg ekkor barátkozott össze az írek másik két nagy szentjével, Canice-szal és Comgallusszal.

A királyságban szükségképp valami zsarnokságot látni történelmi félreértés. A népmesék királyai – talán nem véletlenül – általában jók. A korai történelem Isten kegyelméből uralkodó királyai – elhihetjük – őszintén hitték, hogy tetteikről el kell majd számolniuk Istennek.

Mt 25,14–30

A talentumokról szóló jézusi példabeszédet mindenki ismeri. Ennek ellenére nem könnyű az értelmezése. Problémát okoz, hogy miként lehet összeegyeztetni e példabeszéd tanítását azokkal az evangéliumi szöveghelyekkel, melyek szerint az isteni király szolgái „mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, behívtak a menyegzőre” (Mt 22,1–10), az alig egy órát dolgozó szőlőmunkások ugyanazt a bért kapták meg az isteni házigazdától, mint azok, akik az egész „nap terhét és hevét viselték” (Mt 20,1–15), vagy Szent Pál alapvető tanításával, melynek értelmében a megigazulás a hit révén történik, nem pedig tettek által (Ef 2,9; Róm 3,28 stb.).

Katekézis a liturgiáról

Megszoktuk, hogy a húsvétot megelőző időszakot a magyar nyelv „nagyböjtnek” nevezi. Éppen ezért elgondolkodtató, hogy a Sacrosanctum concilium zsinati konstitúció 109. pontjában szereplő tempus quadragesimalis kifejezést a zsinati dokumentumokat publikáló, 1975-ben megjelent magyar változat korrekt módon „szent negyvennapnak” fordítja (így, egybeírva).

Görögkatolikus egyházunkban november 21-én az Istenszülő Szűz Mária templomba való bevezetését ünnepeljük. Mint életének oly sok eseményéről, erről sem maradt fenn evangéliumi tudósítás. A népi jámborság azonban meglehetősen kiszínezte: a Jakab-féle apokrif evangélium aprólékos részletességgel mutatja be az eseményt. Számunkra azonban fontosabbak az ünnep liturgikus szövegei, hiszen azok nemcsak leírást adnak Mária templomba való bevezetéséről, hanem elsősorban teológiai magyarázatát közlik, másodsorban pedig mindezt át is imádkoztatják velünk. A lényeget az ünnep fő éneke, a tropár is tartalmazza, melyet három részre lehet osztani.