Lelkiség

Jn 17,21

A keresztények egységéért végzett imanyolcad január 18-án kezdődik. Ezért a következő héten az egyháznak erre a szándékára ajánljuk fel imáinkat, jó cselekedeteinket. Szekularizált világunkban, amikor még a keresztények körében is egyre terjed a teljes evilágiság és az ateizmus, a kereszténység létkérdése, hogy a Krisztus-hívők közösen tanúskodjanak Jézus Krisztusról, az Atyaisten egyszülött Fiáról, aki értünk, a mi üdvösségünkért megtestesült, megszületett Szűz Máriától, meghalt és feltámadt, hogy Lelke által mi, Isten fogadott gyermekei az isteni élet részesei lehessünk.

A római liturgia történetéből

A liturgiatörténet és a korai egyház élete, szokásai iránt érdeklődők számára valóságos kincsesbányát jelent egy, a II–III. század fordulójáról fennmaradt dokumentum, az úgynevezett Traditio Apostolica. Hogy több egyházi területen is komoly tekintélynek örvendett, jól mutatja az a tény, hogy elveszett görög szövegének számos korai fordítása maradt ránk: akár töredékekben, akár más írásokba ágyazva, koptul, arabul, etiópul. A legrégebbi éppen latinul, egy 494-ből származó, később másodjára is felhasznált pergamenen élt túl tizenöt évszázadot.

Görögkatolikus egyházunkban bonyolultan alakul a nagyböjt rendszere. A negyvennapos időtartam itt csak eszmeinek mondható. A nagyböjtöt kezdő hétfő hét héttel előzi meg húsvét vasárnapját. Ám előtte még ott áll az a három hét, amely mintegy felkészít a nagyböjtre. S legtávolabbi előkészítésként – bár saját liturgikus szövegei még nincsenek a nagyböjti énektárban – ide számít Zakeus vasárnapja is, amely kiemelkedik az „évközi” időből, a pünkösd utáni vasárnapok sorozatából. Az ezen a napon elhangzó – és a vasárnapnak címet adó – evangéliumi történetben (Lk 19,1–10) három irányultság figyelhető meg. S ezek együttese valóban segíteni tudja nagyböjti felkészülésünket.

Január 23.

Születésekor, 1585-ben, I. Erzsébet uralkodása idején Angliában üldözték a katolikusokat. Mária szülei azonban kitartottak a hitben, ő maga pedig már korán érezte szerzetesi hivatását. Mivel Angliában minden rendet feloszlattak, külföldön akarta elérni a célját. Bár családja és barátai ellenezték tervét, huszonegy évesen végül mégis szerzetbe vonult, a flandriai Saint-Omer klarissza kolostorba. Egy év múlva a kolostor általános vizitátora alkalmatlannak találta erre az életmódra. Ekkor elhagyta a flamand konventet, de egy sugallat hatására ugyanott új kolostort alapított a rend angol tagjai számára, erre a célra fordította vagyona nagy részét.

Mk 1,7–11

A márki elbeszélés elején olvasható Jézus megkeresztelkedésének története, amely számomra az Ó- és Újszövetség egymásra épülésének csodálatosan letisztult bemutatása. Valódi jó hír – evangélium – a Jézusban történő megváltásról. A zsidó nép istentapasztalatának hosszú útja, ezen belül a babiloni fogságból történő hazatérés ígéretét kimondó próféta szava lesz itt valósággá. Amit János csak előkészít, az a bűnbánat: a személyes, tudatos szándék a belső változásra, a megtérésre, amelyre válaszul maga Isten mutatja meg szándékát a megbocsátásra. Bármilyen hihetetlen, a történeti források alapján is úgy látszik, hogy a vidék lakossága valóban özönlött a Jordánhoz, mert megérintették János szavai. A Keresztelő tanítása, ruházata mintha mindenkiben Illés próféta alakját és visszatérésének ígéretét idézte volna fel.

Talán meghökkentő a cím. Lehet, hogy sokan felkapják rá a fejüket. Valóban előír ilyet az egyház? Vagy az agyonhajszolt papokról van szó, akik csak ilyenkor érnek rá elvégezni az imádságukat? – Volt egy áldott lelkű piarista tanárom, aki ténylegesen megvalósította az éjféli zsolozsmázást. Ugyanis sajátos imarendet állított fel magának, tudván azt, hogy a diákok oktatásában-nevelésében huszonnégy órás szolgálatra tette fel az életét.

A római liturgia történetéből

A 165 körül vértanúhalált halt görög-római teológus, Szent Jusztinosz az első az egyház történetében, aki részletesen leírja, miként is ünneplik a II. század közepén a keresztények az Eucharisztiát.

Jusztinosz, felháborodva azokon a birodalomszerte terjedő rosszindulatú téveszméken, melyekkel a keresztényeket és hitüket rágalmazzák, 155-ben védőiratot szerkeszt hite és egyháza védelmében, magának a birodalom fejének, Antoniusz Piusz császárnak címezve azt. Ebben az úgynevezett Első Apológiájában jelentős részt szentel a keresztség és a szentmise liturgiája részletes leírásának.

Január 16.

Egy lombardiai kisvárosban, Cividate Camunóban született, 1841. március 14-én. Szülei nem voltak jómódúak, de neki – a legidősebb gyermeknek – igyekeztek jó nevelést biztosítani. A középiskolát Veronában, a szegény fiúknak fenntartott iskolában végezte el, majd 1865-ben beiratkozott a Paviai Egyetem jogi karára. Ebben az évben meghalt az édesanyja, édesapja pedig már négy évvel korábban elhunyt, így neki kellett gondoskodnia öt testvéréről. A tanulás mellett munkát vállalt egy ügyvédi irodában, illetve másodállást egy jegyző mellett, valamint két évig tanított a városi főiskolán is.