Lelkiség

A jánosi evangélium hatodik fejezete csodálatos összegzés arról, amit Jézus felkínál számunkra – és arról, hogy milyen nehéz azt elfogadni. Az előzmény az, hogy egy fiú „öt kenyerét és két halát” megáldva Jézus jóllakatja az őt kifáradásig hallgató sokaságot. Az ismeretlen fiú odaadja mindenét, és – bár a tanítványok szerint ez kevés – Jézus mégis ezt teszi elegendővé sokaknak. Igen, amikor a rosszra tekintünk, amikor kicsinyhitűség vonja el a figyelmünket, akkor semmit sem tudunk szabadon rábízni Jézusra, nem tudjuk megengedni neki, hogy ő alakítsa át a keveset eléggé.

A kenyérszaporítások csodái során Jézus munkatársaivá teszi az embereket. A kezdeményezésnek az apostoloktól kell kiindulnia, ezért a Mester egy jól irányzott „pedagógiai kérdéssel” provokálja ki belőlük, hogy vegyék észre: az emberek éhesek. Az öt kenyér és a két hal pedig egy meg nem nevezett fiú elemózsiája. Az apostoloknak kell megtalálniuk ezt a fiút, s rájönniük, hogy valamiképpen itt van elrejtve a helyzet megoldásának kulcsa. Íme, az apostoli feladat: észrevenni és komolyan venni az emberek éhségét, s megtalálni a megoldás reményét.

Márk evangéliumának e kedves jelenetében (Mk 6, 30–34) Jézus pihenésre inti tanítványait, akik beszámolnak arról, „amit tettek és tanítottak”. A hozzájuk tóduló tömeg tanítása ugyanis annyira lefoglalta őket, hogy még „enni sem maradt idejük”. Jézus időnként maga is félrevonult egy magányos helyre, hegyre, hogy pihenjen és imádkozzon. Volt úgy, hogy az egész éjszakát imádságban töltötte. Magatartása és szavai figyelmeztetik a mai apostolokat is: szakítsanak időt a pihenésre, a kikapcsolódásra és az imára!

Szülei gazdag parasztok voltak. Anna-Mária tíz gyermek közül az ötödikként született 1779. november 10-én Jallanges-ban, Kelet-Franciaországban. Tizenhat éves korában különleges kegyelmeket kapott: többször is megjelent neki Szűz Mária. Ekkor ébredt rá, hogy a szerzetesi élet a hivatása. 1798-ban családja jelenlétében a szegények és a gyermekek szolgálatára szentelte magát

Az evangéliumokban kétszer olvashatunk arról, hogy Jézus csodálkozott. Látva a szolgájáért alázattal könyörgő kafarnaumi százados hitét, „elcsodálkozott: senkiben sem találtam ekkora hitet Izraelben” (Mt 8,10). Amikor pedig látta övéi, a názáretiek hitetlenségét, amely lehetetlenné tette, hogy Isten gyógyító, éltető ereje áradjon, „csodálkozott hitetlenségükön” (Mk 6,6).

Ferenc pápa teremtésvédelmi enciklikája két imádságot is tartalmaz. Az alábbiakban Vértesaljai László jezsuita szerzetes, a Vatikáni Rádió magyar adása főszerkesztőjének – nem hivatalos – fordítását közöljük.

A Római egyházmegye június 14-én, vasárnap délután tartotta nagytalálkozóját a Szent Péter téren. Plébániák papjai és hívei találkoztak a város püspökével, Ferenccel. A derűs légkörű találkozón a pápa hosszú beszédében a keresztény ember szülői hivatásával foglalkozott.

Jézus csodáit két csoportba oszthatjuk. Vannak olyan csodák, amelyekkel bizonyítani akarja isteni küldetését és tekintélyét. Ilyen csoda például egy béna ember meggyógyítása, amellyel azt bizonyítja, hogy van hatalma bűnöket megbocsátani (Mk 2,1–12). A legtöbb esetben azonban nincs ilyen kifejezett szándéka: egyszerűen árad belőle az életadó szeretet és jóság.