Szent André Bessette
André Bessette a kis út szentje – nem volt rendalapító, nagy teológus, de még pappá sem szentelték. Portás volt, aki Istenbe kapaszkodott nehéz sorsában, majd másoknak is megmutatta a hit életet adó erejét.
André Bessette a kis út szentje – nem volt rendalapító, nagy teológus, de még pappá sem szentelték. Portás volt, aki Istenbe kapaszkodott nehéz sorsában, majd másoknak is megmutatta a hit életet adó erejét.
Elizabeth Ann Bayley néven született 1774. augusztus 28-án New York meghatározó családjainak egyikében – édesapja és édesanyja ősei az első telepesek között érkeztek az Újvilágba. Neveltetése szerint az episzkopális egyházhoz tartozott. Hároméves volt, amikor édesanyja meghalt. Mostohaanyja aktív társadalmi életet élt, támogatta a szegényeket, és saját házukban „élelmiszerbankot” működtetett. A fiatal Elizabeth mellette tanulta meg a szeretetszolgálat fontosságát.
Püspökszentlászló, Életrendezés Háza. Nyolc stáció a domboldalon. Kertészfi Ágnes üvegművész, Novotny Béla építész közreműködésével Mária életútjának nyolc állomását idézik meg. Az idén elkészült, de hivatalosan csak jövő tavasszal átadandó meditációs út az Életrendezés Háza fennállásának huszadik, az alapító Vácz Jenő atya születésének századik évfordulójára elnyert Leader pályázati összegből készült el. S végigjárjuk az utat, csöndes gondolatokkal.
A hitnek, Mária hitének, mindannyiunk hitének szüksége van Zakariás házára (Lk 1,40), egy olyan otthonra, melyben még a falak is a hit örömét sugározzák, amely „az imádság háza” (Iz 56,7; Lk 19,46). Ilyen otthont rajzol elénk Arany János az Önéletrajzában: „a kis bogárhátú viskó szentegyház vala”, ahol „az ének és szentírás vonzóbb helyei lettek első tápja gyönge lelkemnek”.
Gondolatok a szentév kezdetén – Ferenc pápa a szeplőtelen fogantatás ünnepén rendkívüli szentévet nyitott, amelynek témájául az egyik legjellegzetesebb keresztény erényt, az irgalmat jelölte meg. A Szentírás üzenete és a hagyomány szerint az irgalom a nyomorúságos helyzetben levő ember iránt megnyilvánuló szeretet, amely bűnök elkövetése esetén mindig magában foglalja a megbocsátást is. Ez az üzenet arra indít minket, hogy bűnöktől súlyosan megsebzett világunkban feltegyük a kérdést: Valóban meg tudunk-e bocsátani azoknak, akik ellenünk vagy a közösség java ellen vétkeztek? Hétköznapi tapasztalataink ugyanis gyakran ellentmondanak e kötelességünknek. Nehezen gyógyuló sebeket hordozunk magunkban, amelyeket velünk együtt küzdő emberektől vagy a környezetünkben élő népektől kaptunk.
Remekül fejezi ki a mai vasárnap sajátos jellegét a szentmise kezdőéneke: „Örüljetek az Úrban szüntelenül. Újra mondom: Örüljetek! Az Úr közel van” (Fil 4,4–5). Az advent az örömteli várakozás ideje, és mennél inkább közeledünk ennek az időnek a végéhez, annál inkább kezd áttörni a várakozás feszültségén a közeli beteljesedés öröme.
Az üzletekben már október végén feltűnnek a csokimikulások. Kisvártatva pedig plakátokon és képeken is megjelennek a rénszarvas húzta szánkón érkező, piros bundás, fehér prémes télapók. Néhány éve mikuláslányokkal is kápráztatják az embereket. Nem is beszélve a krampuszokról. A tengerentúlról pedig beáramlik Szent Miklós ünnepének (szándékolt) összekeverése a karácsonnyal. Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni ebben a kavalkádban!
Ferenc pápa Jézus érzelmeiről és a tükörről, ami nem hazudik – Új humanizmus Krisztus Jézusban címmel Ferenc pápa beszédet intézett az Olasz Katolikus Egyház nemzeti kongresszusának kétezer-ötszáz résztvevőjéhez november 10-én, Firenzében.