Szent Vencel vértanú (Szeptember 28) – 907 körül Csehországban született. Nagyanyja részesítette keresztény nevelésben. Fiatalon vette át a hercegség kormányzását, miután a csehek apja halála után őt választották fejedelmükké. Sok nehézséggel kellett megküzdenie nemcsak a hercegség ügyei miatt, hanem az evangélium terjesztése folytán is. Öccse, Boleszláv ármánykodása miatt bérgyilkosok ölték meg 935-ben. Csehország fővédőszentjeként tisztelik.
Szentírás vasárnapján a leírt, felolvasott Isten igéjére összpontosít az egyház. A liturgiában az isteni szó nem ezen a vasárnapon kap szerepet, hiszen minden egyes szentmisének alkotóeleme a Biblia szava: olvassuk (olvasmány, szentlecke, evangélium), magyarázzuk (prédikáció), énekeljük (introitus, kommúnió, antifónák), imádkozzuk (zsoltáréneklések). E vasárnapon sok helyen ünnepélyesen kihelyeznek egy nagyobb Bibliát. Ez alkalommal érdemes odafigyelnünk az evangéliumos könyvre, amely a liturgiában szereplő legméltóságosabb könyv. Az evangeliárium kifejezés nem az olvasmányos könyvet jelöli, hanem azt a kötetet, amelyben csak az evangéliumok szerepelnek.
Szeptember utolsó vasárnapján az egyház különösképpen felhívja a hívek figyelmét a Szentírás tiszteletére, olvasására, ismeretére. A II. vatikáni zsinat liturgikus reformja is a korábbinál nagyobb jelentőséget tulajdonít a szentmise első részében az igeliturgiának, a Szentírás olvasásának és a homíliának. A Krisztus-hívők két asztalról, az Ige és az Eucharisztia asztaláról táplálkoznak isteni életük növelésére.
A mai evangéliumi szakaszunkról nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy Jézus különböző helyeken, különböző időkben elmondott magvas mondásainak (logionjainak) gyűjteménye. Az első három mondás mindegyikének megvan a maga külön főszereplője: az ördögűző, a pohár vizet adó idegen és a „kicsiny” (a tanítvány). Azután hamarosan felfedezzük, hogy mindegyik mondáiban szerepel a „közös nevezőnek” is mondható, hagyományosan veretes kifejezés: „az én nevemben”. Sőt, az sem kerülheti el figyelmünket, hogy a személyek szintjén „logikusan” vagy inkább „megszerkesztetten” „kívülről” haladunk „befelé”, a kör közepének irányába.
Még lehet jelentkezni a pécsi taizéi találkozóra – András testvér, a taizéi közösség egyetlen magyar szerzetes tagja nyilatkozott lapunknak az október 23. és 25. között Pécsett sorra kerülő taizéi találkozóról, amelyre október elejéig várják a fiatalok jelentkezését.
A loretói ifjúsági találkozó magyar résztvevőivel beszélgettünk – „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek: övék a mennyek országa” – címmel a közelmúltban zajlott az olaszországi Mária-kegyhelyen a Földközi-térség fiataljainak nyolcadik találkozója (Agora). Az egyhetes rendezvényre három kontinensről érkeztek a résztvevők a montorsói II. János Pál Központba.
Talán mondanunk sem kell, hogy papjaink csak a Szentlélek segítségével, az ő erejében (vö. Lk 4,14) képesek hivatásuk és küldetésük teljesítésére. Erre utal már a papszentelési szertartás legfontosabb imádsága is, amelyben a „szentség Lelkét” kérjük a szentelendők számára.
A trentói zsinat tanítása szerint a papszentelés első hatása az eltörölhetetlen jegy, amely végérvényesen lefoglalja a felszenteltet Krisztus és az egyház szolgálatára. Ezért akit egyszer felszenteltek, pap marad mindörökké, még akkor is, ha nem teljesít papi szolgálatot, hiszen a pap az apostol tanítása szerint „Isten emberévé” (2Tim 3,17) lesz.