Lelkiség

Test és lélek imája

A liturgiában állunk, amikor imádságban Isten felé fordulunk, dicsőítjük, és megadjuk az érkező Úrnak a tiszteletet. Az ülés a figyelő, befogadó, tanulni kész ember testhelyzete. A zsolozsmában és a szentmisében elvileg akkor és csak akkor kellene ülnünk, amikor Isten szavát közösen hallgatjuk: az olvasmányok, a szentlecke felolvasása, valamint a szentbeszéd jelentik ezeket a pillanatokat. Az evangéliumot a hozzánk szóló, feltámadt Krisztus iránti tiszteletből állva hallgatjuk.

Az Isten szavára figyelő, befogadó ember egyik legszebb példája a betániai Máriáé, aki „odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait” (Lk 10,39). Ebben a gesztusban egyszerre van jelen a meghittség, a barátság, az odaadás és a tisztelet. E belső irányultságokat talán ebben a szóban lehetne összefoglalni: figyelem. Mária egyszerre tudja Jézust Urának, Mesterének és barátjának. Az iránta tanúsított figyelemben átadja magát neki.

A Biblia üzenete

Mennyire aktuális ez az evangélium! A tanítványoknak annyi a teendőjük, olyan sokan tolonganak reggeltől estig Krisztus körül, hogy még evésre sem marad idejük. Jézus pedig elviszi őket egy magányos helyre, egyedül.

Sokszor a mi életünk is egyetlen óriási rohanás. Hányszor nem is vagyunk ott igazán, ahol épp tartózkodunk, mert gondolataink már másutt járnak, már a holnap miatt aggódunk. A legtöbbször a felszínen maradunk, mert ahhoz is idő kellene, hogy leereszkedjünk a mélybe, és elgondolkodjunk: Ki vagyok? Merre tart az életem?

Görögkatolikus lelkiség

Bizánci egyházunk június 24-én, Keresztelő Szent János születésnapján így énekel: „Megjelent ma a nagy Előhírnök… a minden prófétánál nagyobb próféta, kinek nincs és nem is lesz mása, mert a… mécses után a mindent beragyogó Fény következik, a hang után az Ige, a vőfély után a Vőlegény, hogy a körülötte való népet az Úr számára előkészítse”. Liturgikus naptárunk alapján a szenteknek nem a földi, hanem a mennyei születésnapját szoktuk ünnepelni, amikor megszületnek az örök életre. Kivételes eset tehát „az Úr tisztes és dicső prófétájáé és előhírnökéé”, Jézuson (karácsony) és édesanyján (kisasszonynap) kívül nincs is több példa rá.

A hét szentje

Szent királyunk belső viszály miatt nem magyar földön, hanem Lengyelországban látta meg a napvilágot 1046 körül. Atyja I. (Bajnok) Béla magyar király, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya.
Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte. Huszonkét éves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe Salamon uralkodása idejében. László lett a csata főhőse. Sebesülten vette üldözőbe az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával. László legyőzte a kunt és a leányt kiszabadította. E hőstette valóságos legendával fonta körül alakját, s a következő századokban számtalan magyar templom falán festették meg.

Szerzetesség és liturgia

Ha a liturgiában a bennünk imádkozó Lélek testünkön keresztül nyilvánul meg, úgy egyáltalán nem mellékes, sőt, a lényeghez tartozik, hogy milyen testtartással veszünk részt a szentmisén.

A Biblia üzenete

Ajánlott küldemény. A postás rábök a feladóvevény egy kipontozott részére: itt írja alá! Ferencesként nemcsak kereszt-, hanem rendi nevem is van. Tétovázok, most melyiket is kell használnom. Vigyázatlanul kihangosodik a töprengésem. Most hogy is hívnak engem? Na, döntse már el! – hallom a postás értetlenkedő sürgetését. Nem olyan könnyű az – válaszolom. A szegény postás tágra meredt szemekkel bámul rám.
Megérkezik a család a szentmisére. Az apa ölében egy kétévesforma fiúcska. Hogy hívnak? – kérdem tőle. Válasz helyett a kislegény kérdőn az apjára néz. Az apa a fülébe súgja a választ, majd a kicsi büszkén harsogja: Istenes Palika. De szép neved van! Apától kaptam.

A hét szentje

Ákos, vagyis Szent Acatius, illetve Achatius bizánci vértanú. Szimeon Metaphrasztesz szerint görög származású keresztény katonatiszt volt Kappadókiában. Maximianus császár keresztényüldözése idején halt vértanúhalált 303 körül. Valószínűleg lefejezték, ám legendája szerint keresztre feszítették. A tizennégy segítőszent egyike. Történetéből nőhetett ki a tízezer vértanú legendája, amely szerint őt és tízezer katonatársát az Ararát hegyén megfeszítették, mert nem áldoztak a pogány isteneknek. A legenda igen színes, benne inkább a középkori lovagkultusz és kevésbé a valóság tükröződik vissza. A történet szerint a mártírok keresztre feszítésének idején nagy földrengés támadt, ám ők nem féltek, szüntelenül imádkoztak, angyalok bátorították őket. Haláluk után testüket újabb földrengés tépte le a keresztről, majd angyalok temették el őket.

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk vecsernyéjében naponta elimádkozzuk a zsoltárossal: „Uram, tehozzád kiáltok…” (Zsolt 140,1). Szavainkkal, kiáltásunkkal fordulunk Istenhez. Számtalan más esetben is, amikor imádkozunk, megszólítjuk őt: az egyszerű suttogástól a hangos szavakon át az örömteli, örvendező, harsány éneklésig. Van tehát helye lelki életünkben a szóbeli imádságnak! Azért fontos ennek hangsúlyozása, mert a lelki élet területén volt olyan irányzat, mely meglehetősen lebecsülte ezt. Az evangéliumra alapozva, Jézus tanítására hivatkoztak egyesek, és azt állították, hogy csak a szívbeli imádság a fontos, amit otthon, „bezárt ajtók mögött” végez az ember (Mt 6,6). Mert lélek az Isten, és „lélekben és igazságban” kell őt imádni (Jn 4,24). Biztos, hogy elengedhetetlenül fontos a benső elem az imádságban, mert nélküle csak külsőséges formulát jelentene. De ugyanolyan fontos a szavakba öntés, illetve a szavakkal való kifejezés is.