Az egyszerűség szépségét, a szépség egyszerűségét hirdette Ferenc, a Poverello. A világ mindmáig kutatja, és nem érti igazán, amit ő gyakorolt életében. Az egyszerűség lélek-köntösét öltötte magára, a szegények útját kereste, a szegényeket szolgálta. Ez volt az életprogramja.
A hét szentje
Szardíniai nemesi család gyermekeként született 1825-ben, ő volt a legfiatalabb Luigi Faà di Bruno márki tizenkét gyermeke között. Gondtalan gyermekévei voltak, ugyanakkor a hívő katolikus családban már korán megtanulta, hogy a kiváltságok ellenére vagy inkább épp azért segíteni kell a szegény, kiszolgáltatott embereknek.
Mint legkisebb fiú katonai pályára lépett; részt vett a szárd–osztrák háború egyik utolsó, fontos ütközetében, a novarai csatában (1849). A háború mély nyomokat hagyott benne. Évekkel később felépíttetett egy templomot azon katonák emlékére, akik az olasz egységtörekvések harcaiban vesztették életüket.
Görögkatolikus lelkiség
Bizánci egyházunkban így énekelünk a virágvasárnap reggeli istentiszteletben: „Ma a Szentlélek kegyelme gyűjtött minket egybe, és mindnyájan felvevén a te keresztedet, mondjuk: Áldott, aki az Úr nevében jő, hozsánna a magasságban.” Még nem ért véget a nagyböjt, még következik a szenvedés hete. Ám böjti küzdelmünk végkifejlete már felsejlik: milyen nagyokká lehettünk. Nemcsak a nagyböjt végére, hanem az örök életben való célba jutás tekintetében is. Ugyan még folytatnunk kell a kereszt cipelését, de a biztos célba érés reményében ezt már hozsannázva tehetjük. Ha arra törekedtünk, hogy „a bűnnek legyőzői lehessünk” – amint az előszenteltek liturgiájában sokszor imádkoztuk –, akkor megvalósul a húsvéti misztérium is az életünkben.
A Biblia üzenete
Nyilvános működése során Jézust állandóan zaklatják, vádolják a farizeusok és az írástudók, a templomi arisztokrácia képviselői, mivel szabadon értelmezi és megszegi a mózesi törvényeket, például a szombat megtartására és a rituális tisztálkodásra vonatkozó aprólékos előírásokat és tiltásokat. A hagyományokat magyarázó rabbik egyre szaporítják ezeket, de közben elhanyagolják az igazságosságot és a szeretet főparancsát. Az új Mester megmutatja tekintélyét a tanításban, hatalmát a csodás gyógyításokban, és botrányt kelt azzal, hogy a római elnyomókat képviselő vámosokkal étkezik, s magához engedi a közismert utcanőket. De a botrányok botránya az, hogy még a bűnöket is megbocsátja, amire pedig csak Istennek van hatalma. Végül majd az istenkáromlás vádjával szolgáltatja ki őt a főtanács Pilátusnak, a római helytartónak, hogy keresztre feszíttesse.
Szerzetesség és liturgia
Az ember és a közösség, amelyhez tartozik, sohasem kapcsolódik közvetlenül önmagához, a világhoz vagy épp a természetfeletti valósághoz. A közvetítés testi létünk, „testbe zártságunk” egyik fontos része, akár akarjuk, akár nem. A dolgokhoz, a valósághoz szimbolikus rendszerek együttesén keresztül érünk el: ez a kultúránk, amelyhez a nyelv, a rítusaink, a művészet, a szabályok, a tudomány és még sok egyéb tartozik.
A hét szentje
Hívő katolikus családba született 1921-ben, Rennesben. Boldog gyerekkora volt, bár már fiatalon munkát kellett vállalnia. Az általános iskola befejezése után elszegődött tanoncnak egy nyomdász mellé. Csatlakozott a helyi cserkészcsapathoz, illetve az Eucharisztikus Ifjúsági Mozgalomhoz. Később a Keresztény Munkásifjú Mozgalom tagja lett. Szeretett focizni, pingpongozni, birkózni, és különösen jó humorérzéke volt, így hamar népszerűvé vált. Mozgalmi csoportjának vezetője lett, és igen hatékonyan tudta képviselni a munkások érdekeit.
Görögkatolikus lelkiség
A húsvét felé vezető utat úgy szeretnénk végigjárni a nagyböjti szent időben, hogy a végére naggyá váljunk, vagy legalábbis egy kicsivel nagyobbak lehessünk. Egyházunk gondoskodó szeretettel kísér bennünket, és folyamatos lelki táplálékot nyújt nekünk ezen az úton. A vasárnapról vasárnapra előírt evangéliumi szakaszok és a liturgikus szövegek révén teszi ezt. Milyen nagyszerű énekelni a nagyböjt ötödik vasárnapjának vecsernyéjében: „Csodálatos az Üdvözítőnek irántunk való emberszerető buzgalma”! Igen, mert ráirányítja figyelmünket két alapvetően fontos erényre: a béketűrésre és a nagylelkűségre, amelyek immár a liturgikus értelmezés szerint is nem csupán a nagyböjtben vezetnek bennünket, hanem eljuttatnak a végső megdicsőülésbe. És ez az emberi életnek végső, legnagyobb célja. Közben pedig igyekszünk a naggyá válás rögös, ám nagyszerű célba jutást ígérő útján haladni.
Görögkatolikus lelkiség
Miután túlléptünk a nagyböjti szent időszak felén, görögkatolikus egyházunk arra buzdít bennünket, hogy megfrissült erővel folytassuk a naggyá válást megcélzó és ígérő küzdelmünket. Teszi ezt egyrészt úgy, mintha csak most kezdenénk. Pedig már a negyedik vasárnaphoz érkeztünk! Igaz, hogy ennek kevés saját liturgikus szövege van énekeskönyvünkben (az előírás ismét úgy szól, hogy „a böjti időn kívüli” rend érvényes), viszont azok annál kifejezőbbek, hatékonyabbak. A reggeli istentisztelet énekének minden sora erről szól: „Jertek, munkálkodjunk a lelki szőlőskertben a bűnbánat gyümölcseit érlelvén, ne az evés és ivásban vesztegeljünk, hanem az imádság és böjtölés erényeiben buzgólkodjunk”.