Marcel Callo március 19.

1943-ban a háború elérte Rennes-t. A németek Marcelt kötelező munkaszolgálatra vitték Németországba, Zella-Mehlisbe, egy bombagyárba. Olyan fegyvereket kellett készítenie, amelyekkel később a honfitársait lőtték. Nem tagadhatta meg a munkát, mert azzal fenyegették, hogy megölik a családját. Három hónap múlva súlyos depresszióba esett. Idővel azonban megismerkedett egy társasággal, amelynek tagjai titokban misére jártak vasárnaponként. „Krisztus közbelépett – írta később erről az időszakról –, és megértette velem, hogy a depresszió nem megoldás. A barátaimmal kell foglalkoznom, ami visszaadja az örömöt és a nyugalmat.” Játék- és sportklubot hozott létre a munkások körében, akikkel egy helyen dolgozott, illetve egy színjátszó kört is vezetett. Mindezt keresztény alapokon tette, naponta együtt imádkoztak, és minden hónapban misét is szerveztek.


A társaság egy idő után felkeltette a németek figyelmét. 1944. március 19-én Marcelt letartóztatták. A kihallgatás során elismerte, hogy vallási tevékenységet folytat. A bírósági ítéletben ez állt: „Callo úr túl katolikus.” Elszállították a gothai börtönbe, majd a mauthauseni koncentrációs táborba. Az alultápláltság mellett számos betegségtől szenvedett: vérhas, láz, hörghurut. Ráadásul a depresszióval is újra meg kellett küzdenie. Soha nem panaszkodott, sőt bátorította sorstársait: „Imádkozom, hogy megtaláljuk az erőnket a kitartáshoz.” Épp egy évvel letartóztatása után, Szent József ünnepén belehalt a vérhasba.

Marcelt II. János Pál pápa avatta boldoggá 1987-ben.

A hónap közismert és kevésbé ismerős szentjeinek életrajzát megismerheti a Krisztus tanúi című kiadványunkból.