„Menj, de többet ne vétkezzél!” Jn 8,1–11

A János 8. fejezetében elbeszélt történet egy jelentős próbatétel, csapda volt Jézusnak, mielőtt eljött volna az „órája”. Az írástudók és farizeusok a templomban a népsereget tanító Jézus elé állítanak egy házasságtörésen ért asszonyt, akit a mózesi törvény szerint meg kellett kövezni, és várják az új tanító véleményét. Jézus szó nélkül lehajol, és ujjával írni kezd valamit a porba. További faggatásra felegyenesedik, és így szól a cselszövőkhöz: „Aki közületek bűn nélkül van, az vesse rá az első követ!” Aztán tovább ír, mire a vádlók, megsejtve, hogy a Mester szívükbe és veséjükbe lát, eloldalognak. Jézus egyedül marad az előtte álló asszonnyal, és így szól hozzá: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítél el téged?” „Senki, Uram” – feleli remegve az asszony. Mire Jézus: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.”


Itt emlékezzünk arra, hogy Jézus más alkalommal többszörös jajt kiáltott a képmutató írástudókra és farizeusokra, akik Mózes tanítószékében ülnek, elviselhetetlen terheket rónak írásmagyarázataikkal az emberek vállára, de maguk nem teljesítik azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. Ismét másutt Jézus kijelentette: a vámosok és az utcanők, akik bűnbánatot tartottak, megelőzik e képmutatókat a mennyek országában.

Jézus figyelmeztetése mindnyájunknak szól, akik sokszor a képmutató farizeusok módjára oly könnyen megítélünk másokat: „Nem ítéllek el, de te se ítélj! Menj, és többé ne vétkezz!” Mindannyian rászorulunk Isten irgalmára. Az emberek fiai közül egyedül Jézus, az Emberfia és Isten Fia élt bűn nélkül földünkön.