Lelkiség

A hét szentje

A Plutarco Elías Calles vezette kormány intézkedései nyomán az 1920-as évektől a mexikói egyház üldözést szenvedett. A törvények nyíltan vallás-, illetve katolikusellenesek voltak. XI. Piusz pápa körlevelekben fejezte ki tiltakozását a mexikói egyházüldözés miatt. A lakosság több alkalommal is fellázadt a kormány ellen; a felkelések között a Cristero-háború – más néven a Cristiada – követelte a legtöbb áldozatot. A pápa 1925-ben bevezette Krisztus király ünnepét, a felkelők innen kapták a nevüket: cristero, azaz Krisztus katonája.

A Biblia üzenete

Amikor Krisztus befejezte földi küldetését, feladatot bízott a tanítványaira: legyenek tanúi annak a Titoknak, annak a szeretetnek és üdvösségnek, amelyet átéltek, amelyet befogadtak (Lk 24,48). Az evangélium továbbadása, a misszió nem valamifajta stratégia vagy taktika az egyház életében (XVI. Benedek, Ubicumque et semper). Nem az a célja, hogy sokan legyünk és erősek legyünk. Aki ennyit lát benne, az egyáltalán nem értette meg a missziós küldetés lényegét. A misszió túlcsorduló szívből fakad. Aki egy kicsit is megsejtette Isten végtelen szépségét, nagyságát, erejét, jóságát, annak számára egészen természetes az, hogy akiket szeret, azoknak megpróbálja továbbadni ezt a kincset.

A liturgia alapelemei

Krisztus liturgiája az egyház liturgiája – az egyház Jézus egyetlen és örök áldozati liturgiáját éli, ünnepli és teszi mindenkor. Ezért hangzik el a szentmisében többször is ez a könyörgés: „Valahányszor Fiad áldozatának emlékét ünnepeljük, megváltásunk műve folytatódik.” Jézus megváltói műve örök és egyetemes kiengesztelődést hozott, de ennek ki kell terjednie, áradnia az apostoli egyház utáni korokban születő emberekre (így ránk) is.

A hét szentje

Ő a legújabban oltárra emelt magyar boldog. 2011. július 3-án a szatmárnémeti székesegyházban több ezer hívő vett részt a boldoggá avatásán, közöttük sokan olyanok is, akik még személyesen ismerték a vértanú püspököt.

1910. július 6-án szülőfalujában, Kálmándon szentelték pappá. Tudós pap volt, kánonjogból és teológiából is doktorált, számos jogi tanulmányt, hittankönyvet írt, megfogalmazta A szerzetesi élet katekizmusát, átdolgozta a Szatmári Irgalmas Nővérek szabályzatát. Volt prefektus, iskolaigazgató, teológiai tanár. De talán ennél is lényegesebb, hogy egész életútján végigkísérte szociális érzékenysége, az elnyomottak és az üldözöttek sorsáért való aggódás, a szeretet minden rá bízott ember, és különösen a szenvedők iránt. Másoknak is mindig azt tanította: szeretni tudó szívet adott az Isten.

Görögkatolikus lelkiség

Urunk mennybemenetelének csütörtöki és a Szentlélek eljövetelének pünkösdvasárnapi ünnepe közé bizánci egyházunk egy sajátos ünnepnapot rendelt: „Az I. niceai egyetemes zsinat igazhitű atyáinak emlékét” – amint azt énekeskönyvünkben olvashatjuk. Ennek a különös helyzetnek a megértéséhez elmélyült megfontolást kell tennünk. Az első egyetemes zsinatra összegyülekezett háromszáztizennyolc püspök atya az igaz hit tisztaságát védte meg. Áriusz, az első nagy horderejű eretnekség vezére ugyanis azt kezdte tanítani, hogy Jézus nem egylényegű Istennel, hanem csupán hasonló hozzá; nem Isten, hanem csak isteni. Ebben a kérdésben kellett az atyáknak „minden lelki képességüket megfeszítvén és a Szentlélek által vezéreltetvén” fontos döntést hozniuk. Olyan döntést, amely kihatott az egyház egész további életére. S íme, az ünnep (is) igazolja, hogy jól oldották meg feladatukat.

A Biblia üzenete

Szeretjük-e Jézust? Ez a kérdés visszhangzik evangéliumi szakaszunkban. Az utolsó vacsorán Jézus, aki új parancsként állítja a szeretetet az apostolok elé, most saját maga felé fordítja ezt a napjainkra közhelyessé tett fogalmat. Mit is jelent Jézust szeretni? Érzelgősség, önközpontú emberi romantika, igaznak hazudott túláradó érzelmek, torzult istenkép – mindez jellemzi azt az (ál)vallásos irodalmat, amely az Isten és az ő Fia iránti szeretetről szól. Nagy iránta a kereslet, viszik, mint a cukrot, hisz korunk embere végletesen szubjektív, folyton önmagával és érzéseivel van elfoglalva, ezért úgy gondolja, istenkapcsolatának is ilyennek kell lennie. Az a jó ima, amely közben „érzek” valamit, az a jó istenkapcsolat, amelyben az „emocionális libikóka” szünet nélkül fölfelé emel, az a jó istenkép, amely „érzelemgazdag”, mert hát csak így lehet igazán személyes.

Szerzetesség és liturgia

A liturgián való részvétel semmilyen azonnal mérhető haszonnal nem jár. Bizonyos értelemben tékozlás az idővel. Ezt nem könnyű hová tenni. Szeretjük az időnket hasznos, látványos eredményekkel kecsegtető tevékenységekre szánni. A liturgia világa mai kifejezéssel élve „minőségi idő”. Megadjuk a dolgok módját: felkészülünk,felöltözünk,útnak indulunk, figyelmünket, odaadásunkat rászánjuk az Istennel és a keresztény közösséggel való kapcsolatunkra. Elidőzünk a templomban.

A húsvéti időszak második felének elején áll egyházunkban a vakon születettről elnevezett vasárnap. Az ünnep egyik liturgikus éneke így még joggal utal vissza a nagyheti és húsvéti eseményekre: „Titokzatos szenvedéseid által, Üdvözítőnk, a világ üdvösséget nyert, mert a sírból isteni méltósággal föltámadván a veszendőket – mint Isten – megmentetted.” Jézus Krisztus nemcsak egészében üdvözítette a világot, hanem benne az egyes emberre is gondot fordít. Ezt állítja szemünk elé egyházunk ezen a vasárnapon, amikor a vakon született ember történetét mutatja be az evangélium (Jn 9,1– 38). Emberszerető Urunk csodát művelő jótékony tevékenysége mellett azonban kiemelkedik a vakon született ember hite is. Mégpedig három fokozatban.