Az egész egyház ünnepel

Az egyház, amíg él és lesz, vagyis az idők végezetéig mindig végezni fogja Jézus liturgiáját (nem egy újat vagy másikat, hanem azt). Krisztus, az örök Főpap mellett (és után) az egyház a liturgia cselekvője, s a maga teljességében az: „A földi liturgiában annak a mennyei liturgiának előízét élvezzük, melyet Jeruzsálemben ünnepelnek, a szent városban, ahová zarándokként tartunk, ahol Krisztus, a szentély és az igazi sátor szolgája ül Isten jobbján; a földi liturgiában az összes mennyei sereggel együtt énekeljük az Úrnak a dicsőség himnuszát.” Az egyetlen egyház, a maga égi és földi dimenzióiban, vagyis az angyalok, a már megdicsőült emberek (szentek) és a földön élő és küzdő egyház teljes egységben, hierarchikus módon és tagoltsággal cselekszik e műben. Összefoglalásként elmondhatjuk tehát, hogy a liturgia nem más, mint részvétel egy sajátos szeretetpárbeszédben. A liturgia az Atya és a Fiú közötti szeretet dialógusa a Szentlélekben, valamint Krisztus és az egyház szeretetpárbeszéde a Szentlélekben az Atya dicsőségére és a világ üdvösségéért. E szeretetdialógusban üdvözül az ember – a liturgia tehát a szeretet örök műve.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .