A hét szentje
A héten ünnepeljük az angliai katolikusüldözés elő szentjei, Fisher János és Morus Tamás liturgikus emléknapját. Ám a generációkon át tartó véres ellenségeskedés vértanúinak sora hosszú, és nemcsak Angliában, de Írországban is sokan haltak meg hitük miatt. Margaret Ball egyike az oltárra emelt huszonegy ír vértanúnak. Tizenhat sorstársával együtt őt II. János Pál avatta boldoggá 1992-ben.
A Biblia üzenete
A vasárnapi evangéliumi szakasz a naimi ifjú feltámasztását mondja el. Jézus számtalan csodát tett nyilvános működése során: betegeket gyógyított, a vakoknak visszaadta a látást, talpra állította a bénákat, megnyitotta a süketek fülét, és néhány halottat is életre keltett. Legtöbbször a beteg vagy hozzátartozói könyörögtek a gyógyításért. A naimi ifjú életre keltése sajátságos. A halott fiát sirató özvegy észre sem veszi, hogy a tömegben megjelenik egy idegen, Jézus.
A liturgia alapelemei
A görög laósz (nép ) szóból származó laikus kifejezéssel illetjük általánosságban azokat a Krisztus-hívőket, akik nem kaptak meghívást az Úrtól, hogy sajátos módon szenteljék életüket az ő üdvözítő szolgálatának (az egyházban ez utóbbiak a klerikusok). Manapság a profán szóhasználat is él a laikus kifejezéssel, s olyasvalakit ért alatta, aki egy bizonyos tárgyhoz nem ért, laikus azzal kapcsolatban.
Görögkatolikus lelkiség
Jézus Krisztus megtanította, hogy mindenütt lehet imádkozni, hiszen „lélek az Isten, lélekben és igazságban kell őt imádni” (Jn 4,24). Tehát nem a hely számít, mert gondolatban, szóban és cselekedettel bárhol lehet imádkozni. Aranyszájú Szent János sokat írt arról, hogy minden hely alkalmas az Istenhez fordulásra, az imádságos kérésre, a hálaadásra. Kifejezetten tanította, hogy „nem szégyelli Isten a helyet; csupán egyet kér: lángoló értelmet és nyugodt lelket”. Vagyis igazából nem az imádság helye számít, hanem az, hogy tudatosan és jó lelkülettel végezzük az Istenhez fordulást.
A hét szentje
A XII. században egyre több lelkiségi mozgalom hirdette az evangéliumi szegénység, a földi hatalomról és vagyonról való teljes lemondás és a szenvedők segítésének eszményét. E közösségek eleinte eretneknek számítottak, hiszen szemben álltak a kor társadalmi és egyházi rendjével. Ám III. Ince szerette volna az egyház szolgálatába állítani az új eszméket, ezért szabaddá tette az utat Assisi Ferenc előtt, aki katolikus szegénységi mozgalmat teremtett.
A Biblia üzenete
Krisztus szent Testének és Vérének főünnepén a szentírási olvasmányokban természetesen az utolsó vacsora leírása szerepel, hiszen ott alapította Jézus az Eucharisztiát, melyet az ő parancsa szerint és az ő emlékezetére végzünk kétezer éve mindennap, és fogunk is végezni a világ végéig. Minthogy Jézus életének ez az eseménye nagyon fontos volt tanítványai számára, négyszer is leírták a Bibliában: háromszor az evangéliumokban, egyszer pedig Szent Pál eső korintusi levelében. Idén az Eucharisztia ünnepén, úrnapján szentleckeként a korintusi levél szövegét olvassuk, és ezért utána az evangéliumból nem az Eucharisztia alapításának szövegét olvassuk még egyszer, hanem a jézusi kenyérszaporítás történetét halljuk, melyet méltán tekintünk az Eucharisztia előképének.
Szerzetesség és liturgia
A szél ott fúj, ahol akar, hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy (Jn 3,9). Jézus ezekkel a szavakkal beszél a Szentlélek tevékenységéről Nikodémusnak. A pünkösdi lélek szuverén, ellenőrzést, manipulálást nem tűrő munkálkodása nemcsak az első keresztény közösség számára okozott meglepetést, de ma is próbára teszi a keretekre különben jogosan áhítozó vallásosságunkat. Átadni magunkat neki: újra és újra komoly, ugyanakkor örömteli és szép kihívása életünknek.
A hét szentje
Egy eldugott faluban, Marlhes-ban született 1789-ben, a francia forradalom kitörésének évében. Édesapja intelligens, vállalkozó szellemű ember volt, aki fontos szerepet játszott a társadalmi megmozdulásokban, és nagy hatást tett Marcellin szociális érzékenységére. Édesanyja és nagynénje pedig hite növekedésében és megerősödésében szolgáltak számára példaképül.
Marcellin, mint sok hozzá hasonló vidéki fiú, a tanulás helyett inkább a családi gazdaságban dolgozott. Rendesen írni-olvasni sem tudott, amikor válaszolt Isten hívására, és 1805-ben felvételét kérte a verrières-i kisszemináriumba. Pótolnia kellett hiányosságait, amihez erős hitre és rendíthetetlen elhatározásra volt szüksége. Egy időben arra gondolt, talán jobb lenne, ha elhagyná a szemináriumot, de legyőzte a kísértést, hogy a könnyebb utat válassza, és 1813-ban felvették a lyoni nagyszemináriumba.