Lelkiség

A biblia üzenete

A keresztény ember olyasvalaki, aki találkozott egy eseménnyel, mely közel kétezer éve történt egy kis, félreeső országban, hatása azonban ma is lüktető energiával sugárzik. Ez az esemény pedig nem más, mint az, hogy egy Jézus nevű ember elkezdett tanítani Galilea falvaiban. A tanítása nyomán megindult mozgalmat nemsokára elnyomták, vérbe fojtották: Jézust megölték. Isten azonban halála után életre keltette, feltámasztotta őt, és megtette mindenki és a mindenség urává. Ennek az eseménynek a mai hatását Japánban működő misszionáriusként én is megtapasztaltam, amikor japán emberek, fiatalok és öregek, férfiak és nők, munkások és egyetemi tanárok nyitott szívvel hallgatták a Jézusról szóló evangéliumot, hittel elfogadták azt, életüket és értékrendjüket hozzá idomították, és az örök élet reményében folytatták életüket.

Katekézis a liturgiáról 4.

Ismeretes, hogy az egyház történelme során nem egy híres megtérő liturgikus cselekményektől „elragadva” adta át az életét Istennek Krisztusban. A cselekmény szépsége, a benne feltáruló emberi és lelki mélység, de mindenekelőtt a benne megtalált isteni jelenlét rendkívüli hatással tud lenni az emberre, sokszor akkor is, ha az ember pszichésen nem is túlságosan fogékony rá. Vannak azonban olyan testvéreink is – és katolikus berkeinken belül is –, akik puszta ritualizmusnak, az evangéliumokkal ellentétes szellemű és azokból le nem vezethető középkori képződményeknek tekintik a liturgikus cselekményeinket, s így nyilvánvalóan nem is nagyon tudnak rajta, benne részt venni.

A hét szentje

Az Osztrák–Magyar Monarchia területén született, egy apró, csupán öt házból álló dél-tiroli faluban, Badiában, 1852. április 15-én. Nemzetiségét tekintve ladin volt. 1875-ben szentelték a Brixeni egyházmegye papjává. Püspöke megadta neki az engedélyt, hogy beléphessen Janssen Arnold újonnan alapított rendjébe, az Isteni Ige Társaságába. Ő lett az első verbita misszionárius. 1879-ben kapta meg kiküldetését Kínába. Másodmagával indult el az ázsiai országba, amely az első ópiumháború (1839–1842) után kénytelen volt feladni elzárkózó politikáját, de továbbra sem látta szívesen az idegeneket. A külföldiek jelentős hatalomhoz jutottak az országban, viszont mindinkább kivívták maguk ellen a helyiek haragját. Kizsákmányolták az erőforrásokat, ópiumot vittek az országba, a helyi vallásokat és tradíciókat nem tisztelték, és egy sor egyenlőtlen szerződést kényszerítettek a kínaiakra.

görögkatolikus lelkiség

A bizánci egyház harmadik hangú feltámadási tropárja két nagy részre osztható; a második részt pedig még tovább lehet tagolni, amint Jézus Krisztus feltámadását ünnepli.

Az ének első része az egyetemes vigadozásra szólít fel: „Vigadjanak a mennyeiek és örvendezzenek a földiek.” Mintha megfordult volna az énekek megszokott rendjének gondolatmenete. Ugyanis más esetekben a liturgikus himnusz bemutatja az üdvtörténeti eseményt, és csak utána buzdít a dicsőítésre. A „mert” kötőszó azonban mindent világossá tesz. A szent szöveg ezzel igazolja, hogy miért hív minden értelmes lényt vigadozásra. Jézus Krisztus feltámadása olyan üdvszerző tény, hogy ezen az angyaloknak és az embereknek is örvendezniük kell. A zsoltárost idézi a szövegünk (Zsolt 95,11).

A biblia üzenete

Keresztelő János úgy mutatja be Krisztust, mint aki minden addigi várakozást felülmúl. Ő nemcsak a Messiás, az Úr Felkentje, hanem Isten Fia (Jn 1,34). Nemcsak leszáll rá az Úr Lelke, hanem rajta is marad (Jn 1,32; vö. Iz 11,2). Nem olyan bárány ő, amelyet az emberek adnak Istennek, hanem az a Bárány, akit az Atya ad oda a világ bűneiért (Jn 1,29; 3,16).

Katekézis a liturgiáról 3.

A Sacrosanctum concilium a nagy egyházi hagyományt követve húsvét misztériumában ragadja meg a liturgia születését, és annak erejét. Valahányszor a keresztények egybegyűlnek, hogy Istent dicsőítsék és a szentségeket ünnepeljék Jézus keresztjénél, és sírjánál időznek, ahonnan minden élet fakad számunkra.

A görögkatolikus egyház második hangú feltámadási tropárja megragadó ellentétpárral mutatja be a húsvéti esemény lényegét: leszállás és fölemelkedés. Jézusnak le kellett szállnia a legalsóbb mélységekbe, hogy ott, a helyszínen vigye végbe a győzelmét, törje meg az alvilág erejét. S miután ezt megtette, feltámadásában magával együtt fölemelte a megváltásra váró igazakat. Ennek megfelelően ez a liturgikus énekünk két világosan elkülönülő, ám mégis szorosan egybetartozó részre oszlik. S az ének alapján újra meg újra azt kell mondanunk, hogy Jézus Krisztus ezt a kétirányú mozgást nem öncélúan, nem önmagáért vitte végbe, hanem „értünk, emberekért, és a mi üdvösségünkért”.

A hét szentje

Egy kovács gyermekeként született a Ruhr-vidéken, Niederwenigernben, 1898. szeptember 30-án. 1920-ig bányászként dolgozott, közben továbbtanult. Éveken át munkatársa volt keresztény szakszervezeteknek a Ruhr-vidéken és Kelet-Németországban. A munkásság és a kereszténység iránti kettős elkötelezettség jellemezte, nagy energiával dolgozott a katolikus társadalmi tanítás valóra váltása érdekében. 1927-ben a Westdeutsche Arbeiterzeitung című munkáslap szerkesztője lett. A legnehezebb időkben, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) felemelkedése, majd hatalomra jutása idején kellett helytállnia.