Kultúra

Fehér sírhantodon az élet
fehér virágai nyílnak
– ó, hány év röppent el
nélküled –
hány éve már annak?

Szilasi Alex zongoraművész a Chopin-jelenségről: – A Chopin-évforduló, az elindult jubileumi esztendő arra is lehetőséget ad, hogy Chopint, az embert és a környezetét vizsgáljam. Számomra ő a XIX. század eleji romantikus „nagy generáció” legfontosabb képviselője, aki gyakorlatilag lezárt, összegzett egy folyamatot, egy korszakot, amely a francia forradalomtól az 1848-49-es felkelésekig, szabadságharcokig tartott. Ez az időszak társadalmi, politikai, kulturális téren egyaránt hihetetlen változásokat hozott. A gazdaság felfelé ívelt, miközben a kiüresedett társadalom kapaszkodókat keresett; ilyen fogódzó volt a művészet és a művészek pártolása.

Impresszionisták a bécsi Albertinában – Monet, Sisley, Seurat, Renoir, Cézanne, Pissarro – olyan festők, akiknek ha nem is legnagyobb műveit, de százharminc nevezetes alkotását (amelyből tíz a múzeum tulajdona) gyűjtötte Ausztriában eddig soha nem látott attraktív csokorba az Albertina. Klaus Albrecht Schröder igazgató szerint Párizs, London, New York vagy Chicago múzeumaival ellentétben Európának ezen a részén évtizedek óta nem volt tekintélyes impresszionista kiállítás.

Az elmúlt hetekben a magyar vallási helyzetről szóló püspökkari körlevél rendkívüli figyelmet idézett elő a hívek sokaságában. A körlevél által is szóvá tett „ősmagyar pogányság” újrajelentkezése és térfoglalása részben a nacionalizmusból és a magyar hagyományból, részben pedig az európai tradícióból merít.

Hamvas Béla fenti, mindnyájunk számára kötelező gondolatának felidézésével kezdődött kilenc esztendővel ezelőtt Székesfehérváron, az egyházmegye Szent István Művelődési Házában a Határon túli magyar irodalom hete rendezvénysorozat. A mostani, kilencedik találkozón közel harminc író, költő, irodalomtörténész volt részese, aktív közreműködője a munkának és persze a barátságot, együttműködést erősítő programoknak. Sokatmondó a cím és a téma: Szigetek, hagyásfák, őrtüzek – A határainkon túli magyar közösségekről, őrtálló példaképekről.

Elkezdődött a Chopin jubileumi év – Ha nem szőtte volna át szívünket a zongora hangja a búbánat ezernyiféle színárnyalatával, e francia-lengyel névről annyi minden eszünkbe juthatna! Félszáraz pezsgő, amelyet hajnalfelé kortyolnak fel úri szalonok ábrándos vendégei, kiknek a fényesre lakkozott cipőnél s kifogástalan hajtókájú frakkjuknál egyebük nem lévén, kilátástalanul merednek az előttük álló pár órára, míg éled a város, s kaleidoszkópszínei maguk közé fogadják az otthontalan bohémeket.

Négyszemközt Ruggero Raimondival -„Még nem vagyok öregember!”– tiltakozik az olasz Saljapin, aki 1941. október 3-án látta meg a napvilágot Bologna közelében. Még mindig friss, fiatalos, energiával, humorral teli. A Staatsoper Cosí fan tutte előadásán a nézőtéri széksorok között karnyújtásnyira énekelve-gesztikulálva közeli ismerősnek tűnik. Ruggero Raimondi karakter a javából: külsőre kissé Scarpia, beszélgetéskor bölcs és megnyerő Vittoria de Sica, megmosolyogható–sajnálható Mustafa, bűvkörének köszönhetően hetven felé is hiteles Don Giovanni – és örök homo ludens, akiben megmaradt a színpad játszadozó-álmodozó gyermeke. Nem rontotta meg a világ teljesítményés pénzhajhászása, türelmes ember, biztos pillér, akire mindig számítani lehet.

Az Esztergomi Keresztény Múzeum kincsei – Százharmincnégy éve, 1875. október 12-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt Simor János gyűjteménye, az esztergomi Keresztény Múzeum. Ezúttal az alapító hercegprímásról emlékezünk meg.