Kultúra

Vers

Jaj, nekem. Megidéztelek.
Ásványaidból fájdalmas emberi lét keletkezett.
Habzó sóban fürdeted gyermekem.
A pokol sója okád felém
rothadó, bűnös álmokat?

Vers

Égi jel, menny létrája,
a ház fölött fejsze lebeg.
Fényes szárnyaival verdes,
s a szivárványba költözik velem.

Vers

Egy elhagyott kis ördög, egy
sáros kutya lihegett
kocsink előtt az országúton.

Vers

Cserkészkori mogyoróbot,
ezzel járom be a poklot,

addig vágom az ördögöt,
míg csak bocsánatért nem nyög.

Vers

                            Mariannak
mióta tekintetünk telve
milliárd évek emlékeivel
igelényegű halmazállapotban
egyetlen pontba sűrűsödött
majd egy kozmikus robbanástól
eleve elrendelten
saját téridejétől hajtva
egyre gyorsuló ütemben
tágulni kezdett a végtelenbe

Vers

Ha véget ér a szerelem,
az élet múlik el –
gondoltam zöldfülün. Te nem?
Nos – holtig: élni kell.
Ha elmúlik az életem,
hány szerelmem halott!

Vers

elsuhan a vonat.
fű lobbog. porcelánszilánkok
fogsora
rág a bodzák tövén.

Vers

Te és egy virág
te és egy csillag
te és egy másik ember
Végtelen
párbeszéd
szikra mellett szikra