Ha a szülők esténként keresztet rajzolnak álomba merülő gyermekeik homlokára, tudják-e, hogy ez már szokás volt az ókeresztény századokban is? Ha pedig a középkor egyik legrokonszenvesebb szentjének, Clairvaux-i Bernátnak a mondatát olvassuk, ráérzünk-e, hogy ez a szeretet Krisztus keresztjének titkában rejlik: „A hűséges katona nem érzi sebeit, amikor szeretettel szemléli Királya sebeit.”
In memoriam Thomas Becket
Ha dicsőség, lehet-e mulandó
Súly, amely mélységbe húz
fölemelhet-e századok sáncfalára
A nyolcvanas években Mész András Bebukottak címmel készített megrázó dokumentumfilmet a fiatalkorúak tököli börtönéről. Bemutatta, hogy a már nem gyerek, de még nem is felnőtt bűnelkövetőkkel nem tud mit kezdeni a korabeli büntetés-végrehajtás. Ezért aztán hagyták, hogy saját – sokszor brutálisan kegyetlen – belső törvényeik irányítsák őket.
Életem szerencséje, hogy a kiváló művészembert, az örökifjú Ferencsik Jánost személyesen ismerhettem. Kerek születésnapjain magam köszönthettem az operaházi énekkar nevében. Jogosan tartották világklasszis karnagynak, mégha a világnak nem minden pontján ismerték is. Jóval inkább kötődött hazájához, mint hogy külföldön – akár a legelőnyösebb feltételek mellett is – élje le életét, vagy akár hosszabb külhoni szerződést vállaljon.
Beköszöntött a március. A hónapok közt a legszerényebb, mert csodamód képes palástolni, mit is visz véghez. Időnként éjszakai fagyok, megkésett havazások leple alatt rejtőzködik. Ilyenkor beburkolja magát a tél levetett kabátjába, s mi kétségbeesetten kérdezzük: vajon hol marad? Pedig itt van már. Köztünk jár és alkot. Aki közel megy műhelyéhez, legyen az kert vagy erdő, bepillanthat titkába. Nem illatos virágokat, nem zöldellő lombokat növeszt. A látványosságot kerüli. „Csupán” rügyeket formáz, a nappalokat arasznyival megtoldja, és útnak indítja a port kisöprő szeleket. Változtat, reményt ad, rendezget, takarít, melegít. Nagyböjt van. Komolyan veszi.
Bizony sohasem maradsz egyedül,
ha nem dobod el hűséged,
a gyertyaláng néha elnehezül,
örökké teremt a képzelet.
A tanárnő kiosztotta a kenyereket
a kicsik között, s kezdődhet
a kollektív hattyúetetés.
A lányok jobban élvezték,
ahogyan örömeiket belefonták
perceik kis babaruháiba.
Valami gödör tátong
szívünk táján, mintha
testünkből valaki
elköltözött volna.
Vagy belénk fagyott a Szent,
ott, az oltárnál imádkozva.