Legenda a szabadságvágyról

Norvégia vezetői a XX. század elején úgy oldották meg ezt a problémát, hogy létrehoztak egy intézetet Bastoy szigetén, ahol egészen az ötvenes évekig próbálták átnevelni az ottani fiúkat. Az 1915-ben ott történt események alapján Marius Holst készített filmet, melyet magyar mozikban Ördögsziget címmel vetítenek.



A történet Erlingnek, az egykori bálnavadásznak a szigetre érkezésével kezdődik. Az ő szemén keresztül figyelve kerülünk egyre beljebb e sivár vidék zord mikrotársadalmába. Mivel a szigetről szinte lehetetlen megszökni, őrök sincsenek, csak a munkát irányító néhány felnőtt. Az igazgató különös módszert követ az átnevelésben: nem a fizikai, hanem a lelki erőszakra helyezi a hangsúlyt. Nem lehet beszélgetni, a fiúknál nem lehet szinte semmi „civil” holmi, de legfőképpen nem lehet nevük, csak számuk. Az élet az evés, alvás, munka ritmusában zajlik. Erling összebarátkozik Olavfal, aki már sok éve itt raboskodik. Kapcsolatuk nem statikus, tanúi lehetünk annak, hogyan segítik egymást, és miként lesznek egyre emberibbek ebben az embertelen világban. A rendezőnek sikerül bemutatnia, hogy bár nem történik különösebb kegyetlenség, ez a világ borzasztó, ahonnan el kell tűnni, amilyen hamar csak lehet. Lassan, de korántsem unalmasan alakulnak az események. Holst képes úgy fűzni őket, hogy nem mutatja meg, csak sejteti – a szereplők pillantásaival, egy mozdulattal vagy csak egy sóhajtással –, mi is történt. Mindehhez hozzájárul a színészek kiváló játéka, akik közül az igazgatót játszó Stellan Skarsgard ismert igazán, de a két fiút alakító Benjamin Helstad és Trond Nilssen is nagyot alakít.

Egy börtönszigetről szóló film kötelező kelléke a szökés, valamint a lázadás. Mindezek itt sem maradnak el, de valahogy mégis úgy érezzük, most látunk ilyet először. Talán azért, mert mi sem cselekednénk másként. Mert ezen a helyen magunk is azt kiáltanánk: elég volt!



A film eredeti címe A Bastoy királya. Amikor a fellázadt fiúk vezetőjét felhívja telefonon a hatóság képviselője, azt a választ kapja, hogy csak valaki magasabb rangúval hajlandók beszélni. Mert a megalázottakkal és megnyomorítottakkal egyenrangú itt csak egyvalaki lehet: a norvég király.

(Ördögsziget, norvég–francia–svéd–lengyel filmdráma, 2010, 120’)