Kultúra

Daniel Barenboim világhírű karmester a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában XVI. Benedeket „igazi muzsikusnak” nevezte, jóllehet csak a maga kedvére zongorázik. Megigézték a pápa bensőséges és értő szavai Beethovenről, amikor június elején Milánóban a IX. szimfónia után beszélt. A karnagy azt mondta: ha a pápának egyszer lenne ideje és kedve hozzá, igen szívesen beszélne vele a vallás és a zene viszonyáról.

Július 11-én Castel Gandolfóban Barenboim izraeliekből és palesztinokból alakított West Eastern Divan Orchestra együttese Beethoven V. és VI. szimfóniáját adta elő. A koncerten részt vett Giorgio Napolitano köztársasági elnök és felesége. A hangverseny után együtt vacsoráztak a pápával. (KAP)

Nézőtér

„…Légy büszke, Jeanne, hogy Isten ad neked a terheiből. Isten nem mindenkitől kér, tőled igen… Isten nem az erősekkel, hanem a bátrakkal van. Nem szereti a gyávákat… Észt adott a fejedbe és szívet a mellkasodba. Ez tesz hozzá hasonlóvá. Szabadon dönthetsz, mire használod…”

A forró nyári este körbeöleli az egybegyűlteket, és a romtemplom falai között feloldódik a távolság néző és szereplő között. Mindannyian egy misztériumjáték résztvevői lettünk, s miközben az előadást nézzük, tudatosodik bennünk: a személyes döntést nekünk is meg kell hoznunk egyszer. Rajtunk áll, hitünk mélységétől és erejétől függ, felvesszük-e a keresztet, felismerjük-e, elfogadjuk-e a kihívásokat, amelyekkel Isten ajándékozza meg kiválasztottait.

Vers

Sortűz-halált halt egy félbe hagyott családi ház. A pincében kormos remény, hat kis sirályszárny-fehér gyerekarc.

Vers

Mézsűrű bánatom nyakamból
fiam oldja.
Tán griffmadarat farag fából,
sivatagi dűnéken landol majd vele.
Tulipánarcú kislányom
virágok közt,

Vers

Nagy a bűnöm, Uram,
nem tudok szeretni.
Ahogyan Nagyanyám engem,
esőtől is védve,
s mások szeretetétől.

Vers

Nagyon szomorú most az eső,
most, hogy vágyakozik,
egyáltalán nem értem.
Olyan szomorú, abszurd eső,
hogy szeretném egészen
neked adni.

Vers

Lefele jöttem még a Harangozó-közben, tarkómon
az elhunytak üressége, a síroké,
amit az én nyomorúságom táplál, sebekkel
teli csontbütykös arcok.

Vers

Esik, szünet nélkül…
Nincs az életnek különösebb jelentősége.
Esik: a kénes eső volna már ez,
vagy csak úgy sír az ég?
Ó, mért hallgatsz így,
sok-sok imától
megfeketedett Madonna?