Csendek és beszédek
Nézőtér
Ígérem, rövid lesz… Ha a mozgókép világrendjében létezik tökéletes vagy ahhoz nagyon közeli alkotás, akkor A király beszéde az. Tom Hooper sokszorosan Oscar-esélyes filmje a legjobb értelemben vett európai mozi, amely nem a 3D és a szupertechnikák szemfényvesztésével él, hanem azonosuló színészi játékkal, az átélhető emberi dráma és a hétköznapi humor mesteri adagolásával ragadja magával a nézőt. Olyan film, amelyet nem érdemes és nem kell hosszan elemezgetni, nem szükséges tudálékosan kontextusba és filmtörténeti stílusirányzatok sorába állítani, de még arra sem ad lehetőséget, hogy valaki élcelődni tudjon apró hibáin, esetlegességein. Mert ez a film úgy jó, ahogy van. (No jó, Churchill megidézése talán túlzottan karikatúraszerű lett.) A recenzió üzenete tehát: mindenképpen látni kell!