Kultúra

Afganisztán, buddhizmus, – régészeti ásatás. Ha sokáig gondolkodnék, akkor sem biztos, hogy sikerülne egymás mellé tennem e háromnál összeférhetetlenebb, ellentmondásosabb kifejezést. A valóság azonban sokrétűbb, ezért képes összekapcsolni egymással azt is, amivel kapcsolatban ez lehetetlennek látszik. 2012-ben Afganisztánban egy nemzetközi régészcsoport több mint egy éven keresztül buddhista emlékeket tárt fel. A csapat tagja volt Paluch Tibor archeológus is. A buddhizmus afganisztáni jelenléte mellett persze arra is kíváncsiak voltunk, hogy miként lehet tudományos kutatást végezni a fegyverek árnyékában.

„Ajándékba kaptuk ezt a kincset”

Harminc éve jegyezte el magát a népdallal. Énekelt az Állami Népi Együttesben, tagja volt a Csűr döngölőnek, a Magyar Folk Triónak, a Kozsok és a Gajdos Együttesnek, és Széles András citeraművész is kísérte. Ereiben csörgedezik a magyar virtus, az Istenhez emelő ének. Maczkó Mária eMeRTon- és Magyar Örökség-díjas énekművész maga is sok anyagot gyűjtött, CD-k őrzik ízes énekét, s kottagyűjteményt is szerkesztett. Tíz éven át vezette a Turai Énekmondókat, s most is lelkes fiataloknak adhatja át tudását a Zene művészeti Egyetemen. Tanította a „páva győztes” kupuszinai Csizmadia Annát is, aki sokak előtt példa lehet arra, miként lehet dalainkban, viseletünkben, lelkünkben hűséggel és hittel őrizni magyarságunkat.

Ha azt mondanák, képzeljem el a lehető legrosszabb helyzetet az életben, akkor az, amibe Martin Pistorius került tizenkét évesen, egész biztosan az élen végezne a listámon. Őt ugyanis elevenen eltemették. Nem a föld alá, hanem a saját testébe, és nem is gonosz emberek, hanem egy ismeretlen, titokzatos és kegyetlen betegség. Előbb egyszerű rosszullétnek indult, aztán egyre csak romlott az állapota, végül kómába került e dél-afrikai kiskamasz. Ilyenkor mondjuk azt, leginkább szégyenkezve és titokban, hogy talán jobb is lenne neki, ha meghalna – ezt is jósolták szüleinek az orvosok.

A Földtől hatszáz kilométerre dr. Ryan Stone (Sandra Bullock) biomedikus mérnök a veterán asztronauta, Matt Kowalski (George Clooney) felügyeletével első speciális feladatát teljesíti: a Hubble űrteleszkóp meghibásodott egységét próbálja helyreállítani. A houstoni központ figyelmezteti őket, hogy egy felrobbant orosz műhold darabjai veszélyt jelentenek számukra, a szétszóródott törmelékek nagy sebességgel közelednek feléjük. A száguldó roncsdarabok megrongálják az Explorert, a küldetés ott-tartózkodó résztvevői odavesznek a balesetben. Ryan elsodródik az űrrepülőtől, levegője és ideje fogytán. Kowalski siet segítségére; együtt igyekeznek elérni a Nemzetközi Űrállomást, amelynek legénységét már evakuálták. A sérült Szojuznál egy újabb vészhelyzet során, hogy a túlélés esélyét megadja társának, Kowalski áldozatot vállal. Ryan egyedül marad. Az állomáson tűz üt ki, a Földre való visszatérés reményét csak az adhatja meg, ha sikerül eljutnia a Tiangong kínai bázisra…

Az internetes kritikákat böngészve úgy tűnik, hogy Alfonso Cuarón – a Biutiful és Az ember gyermeke rendezője – legújabb filmjével, a Gravitációval osztatlan tetszést aratott. A siker okait firtatva ugyanakkor nincs könnyű dolgunk. A látvány önmagában biztos nem indokolja, hiszen számtalan olyan film készült már, ahol a nézőknek egyáltalán nem volt elég a kidolgozott képi világ. Az első kulcsot azonban valahol itt kell keresgélnünk. Az ötlet, hogy az események a súlytalan űrben játszódnak, egészen váratlan hatással van a nézőkre.

Találkozás Pogány Judittal

Színházi és filmszerepek s díjak sora őrzi briliáns alakításait, hangoskönyvei a gyerekek kedvencei. Pogány Judit hangján szólal meg Vuk, a pajkos rókakölyök, de Szaffi is Dargay Attila rajzfilmjében, a Kacsamesékben pedig három különböző karakterű kiskacsa szinkronhangja. Csukás István Pom Pom újabb meséinek CD-in százhárom figurának kölcsönözte jellegzetes hangját, amely miatt egy ideig skatulyába szorította a szakma egy része, hiszen bújhatott bárki bőrébe, sokáig Pinocchio, az esetlen, de érző fabábu jelent meg előttünk a színen. Hihetetlen teljesítményére Ascher Tamás nem véletlenül mondta: mestermunka volt. A Kossuth-díjas színésznő a csaknem három évtizedes kaposvári lét s néhány „szabadúszós” év után ma az Örkény Színház egyik vezető színésze, ahol ugyanazt az otthonosságot érzi már, mint hajdan a Csiky Gergely Színházban. Maga is elámul azon, hogy jelenleg négy teátrum tizenhat darabjában játszik. Fergeteges a Macskajátékban és az Elnöknőkben is, amely tizenhét éve megy. Bámulatos energiák feszülnek benne.

– Valóban nem unatkozom. A legújabb a Tóték, amelyben Csuja Imrével játszunk párban, én vagyok Mariska. A Mácsai Pál rendezte előadás nem a régi szövegkönyv alapján született: a vadonatúj adaptáció Gáspár Ildikó munkája. Előtte Mrożek Tangóját mutattuk be Bagossy László rendezésében, amelyben Eugéniaként lépek színpadra, Shakespeare A viharjában pedig Ariel vagyok, aki a szabadságáért küzd. Amikor viszont gazdájától megkapja, nyomban kiderül: a szerepet egy öreg színésznő játssza, akinek a szabadság már nem ugyanazt jelenti, mint fiatalon; most már a félreállítás, a nyugdíjazás jele. Nagy poén, amelyért nyílt színi taps a jutalom…

A Szentföld egy író szemével

„Isten hozott!” – köszöntött vendéglátónk a tel-avivi Ben Gurion repülőtéren, amikor a váratlan melegtől (a télies március végén utaztunk ki párommal) és a datolyapálmák látványától kábán kikeveredtünk a fogadócsarnokba. Igaza volt: Isten hozott, hiszen egyik vágyam éppen egyfajta lelki útkeresés volt, amellett, hogy tanulmányútra érkeztem Erecbe, ahogyan a zsidó nyelv nevezi a Szentföldet. A meghívás elsődleges célja ugyanis egy történelmi regény megalkotása, amely a római kori zsidó háború végeseményeit dolgozná fel, s ehhez a leendő izraeli kiadóm úgy látta jónak, ha saját szememmel vizsgálom át a helyszínt. Mivel íróként a hitelesség a vesszőparipám, tökéletesen egyetértettem a véleményével. Életre szóló élményt jelentett az a két hét, amikor saját szememmel láthattam Erec arcait.

Azt nem állítom, hogy alaposan megnéztem Izraelt, ugyanis ez a területileg kicsinek mondható ország olyan színes és gazdag, annyi tájegysége és érdekessége van, hogy akár hónapok alatt is lehetetlen megismerni. Így én a leglényegesebbekre, a történelmileg legfontosabb helyekre koncentráltam. Ebből is azt a két igazán fontos helyszínt tanulmányoztam alaposabban, ahol leendő regényem játszódik.

Belső térkép

1999 májusa két szempontból is fontos volt számomra. Kézhez vehettem krakkói főkonzuli kinevezésemet, és a magyar kiadás után egy évvel lengyelül is megjelent a „Mindvégig veletek voltunk…” – Lengyelek a magyar szabadságharcban című monográfiám. Fontosnak tartottam, hogy e könyv, amelynek bevezető fejezetében röviden áttekintem Magyarország történetét, eljusson II. János Pál pápához. Tudtam, hogy a következő hónapban, 16-án avatja szentté Ószandecen IV. Béla királyunk lányát, Kingát, s azt megelőzően több napot tölt Krakkóban. A főkonzuli posztot azonban én ott csak július 16-ától töltöttem be, így a szentté avatás szertartásán nem képviselhettem az államot, ami esélyt adott volna a II. János Pállal való villanásnyi személyes kapcsolatteremtésre. Képviseltem viszont a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet – a kiutazó mikrobusznyi delegáció tagjaként. A buszban még a lányomnak is jutott hely az utolsó pillanatban.