Kultúra

Irodalmi emlékhelyek Somogyországban címmel rendkívül informatív s praktikus kiadványt jelentetett meg a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság. Jó kézbe venni a térképként hajtogatható, archív képekkel és Szikits Péter fotóival illusztrált leporellót, s iránytűként használva célszerű felkerekedni, hogy megismerjük eme „asszonyszelídségű” dombokkal szabdalt táj irodalmi vonatkozásait.

Szerencsére akad belőlük bőven. Többnapos irodalmi túra szervezhető e „térkép” alapján. Persze leginkább azoknak az ínyenceknek, akik valóban kíváncsiak a pannon táj derűjére, az egykor itt élt írókra, költőkre s azokra, akiknek – átmenetileg Somogyban vendégeskedve – itt fogant vagy nyert végső formát egy-egy műve.

2014 nyarán – a deportálások hetvenedik évfordulóján – a pécsi Pro Pannonia Kiadó és irodalom-, illetve helytörténész igazgatója, Szirtes Gábor nagyon nemes akciót kezdeményezett, amelyet a leggyanakvóbb lélek sem nevezhet reklámfogásnak, hiszen Szirtes – katolikusként – évtizedek óta ad ki a keresztény-zsidó párbeszéd szellemében fogant könyveket.

Folytatódik a pesti belvárosi templom feltárása

„A pesti belvárosi plébániatemplom legjelentősebb műemlékeink egyike; csaknem két évezred épített emlékei találhatók falaiban. Sajnos soha nem részesült történeti, művészettörténeti értékeit megillető figyelemben, s így építésének, átalakításainak történetében sok bizonytalanság, kérdőjel maradt. Ezek tisztázása még fontos feladataink közé tartozik” – írta Déry Attila a Tájak- Korok-Múzeumok kiskönyvtára sorozatnak a Nagyboldogasszony-templomról szóló füzete bevezetőjében. Idézett „kritikája” mára érvényét vesztette, hiszen a római kori alapokra (Contra-Aquincum ezerhétszáz éves erődje fölé) emelt épület időközben többször is az érdeklődés középpontjába került; az elmúlt évek feltáró, renováló, állagmegóvó munkálatai számos titkára fényt derítettek. Az eddigi legnagyobb eredmény az volt, amikor 2010 tavaszán kibontották a templom elfalazott egykori „főoltárképét”: a Mennyek Királynéját, a trónon ülő Madonnát és a gyermek Jézust ábrázoló XIV. századi freskót.

Molnár Edit fényképei térben és időben

Molnár Edit neve egyik pillanatról a másikra került a figyelmem középpontjába: A halál éjszakája című képriportjával, a Műcsarnokban, 1977 őszén. Egyszerre elém tárult három óriásira nagyított fotó, szinte beborították a falakat. Kondor Béla halála napján, 1972. december 12-én a Bécsi utcai műtermében készültek a képek. Döbbenetes volt az üres festőállvány, a fehér lepedőkkel letakart bútorok sora, mindenütt az elhagyatottság érzése uralkodott. A másik képen a halottszállítók viszik a koporsót, a harmadikon pedig a műteremajtó elől nem tágító macska. Kondor egyik cicája sokáig nem akarta tudomásul venni, hogy már nincs gazdája. A hatalmasra nagyított fotók hihetetlenül fokozták a hatást…

Gyöngyösi kiállítás a hit, a művészet és a mesterség jegyében

A közelmúltban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt az Almásy család egykori palotájában, mai nevén a Szent Korona-házban, a gyöngyösi Szent Bertalan- templom kincstára. A kétszázhetvenötmillió forintos európai uniós támogatással megújult múzeumba betérő látogató elcsodálkozhat a középkori, gótikus és barokk kori egyházi tárgyak, miseruhák és könyvek páratlan szépségén. A kiállításon bemutatott ötvöstárgyak, az esztergomi főszékesegyház kimagasló értékű kincstára után az ország második leggazdagabb gyűjteményét alkotják. A negyvenkét ötvösmű közül tizenkettő középkori, illetve a reneszánsz idejéből származó liturgikus tárgy, amely műtörténeti értéke miatt is felbecsülhetetlen jelentőségű. Az új köntösbe öltöztetett, akadálymentesített, kibővített kiállítási terek és az audiovizuális eszközökkel felszerelt, hetvenhat négyzetméteres oktatóterem mellett a plébániától leválasztott épületrészben kapott helyet két, látogatható restaurátor- műhely is. Az ötvösrestaurátor-műhelyben a műkincsek felújítása mellett az ország templomaiban még használatban lévő liturgikus tárgyak tisztítását, javítását, aranyozását végzik. A textilműhelyben pedig azoknak a történelmi értékű egyházi ruháknak a restaurálásával foglalkoznak, amelyek évszázados múltjuk miatt ma már féltett muzeális értékként rejtőznek a templomok sekrestyéiben.

Beszélgetés Bognár Szilvia népdalénekessel

„Ének őrzi az időt”, mi őrizzük az éneket… – vallja az énekesnő (Ratkó Józseftől kölcsönzött költői szavakkal), aki az etno- és világzene reneszánszában is önmaga tud maradni: mosolygó hangú énekesnő, háromgyermekes családanya, végzett etnográfus és nem utolsósorban zenész- és házastárs egyben. Hagyományos népzenei kincsünk természetes és egyben a ma emberének szóló előadásmódja mindannyiunkhoz közelebb hozza saját, mégis sokszor ismeretlen paraszti kultúránkat. Bognár Szilvia korábban a Boglya Népzenei Együttes, az Anima Sound System, a Makám, a Vándor Vokál, majd saját produkciói – Csintekerintő, Bognár Szilvia és az etNoé – énekeseként, illetve több szóló- és gyermekműsor énekművészeként közvetíti hagyományos kultúránk dalait, harmóniáit.

Műtárgyak a jeruzsálemi Izrael Múzeumból

Hogyan kerül a csizma az asztalra? – kérdezhetnénk a Dada és szürrealizmus című kiállításon a Magyar Nemzeti Galériában. Azt láthatjuk ugyanis, hogy semmi sincs a helyén, legalábbis úgy, ahogyan általában megszoktuk. Például egy üvegvázában virág helyett kalapács van, egy miniatűr biliárdasztalon golyók helyett gyöngysor pompázik, Man Ray asztalának lapja óriási festékespaletta, és ami már szinte felfoghatatlan, egy piszoárt a függőleges falon helyeztek el, szintén műalkotásként, és Forrás névre hallgat. Botrány – mondhatnánk, hol itt a művészet? A termekbe lépve első blikkre ezek jutottak eszembe, amikor megláttam a szokatlan tárgyakat, pedig közülük egy sem manapság készült, hanem a XX. század első felében. Nehéz elfogadni, hogy a hétköznapokban használatos tárgyakkal, amelyeket az ember általában figyelemre sem méltat, itt műalkotásként szembesül.

A hazai mozikba július 17-én érkezett A pap gyermekei című horvát film szelíden már a címével is provokál, s később sem adja alább, ám senkit és semmit sem kímélő szatírája végül különös fordulatot vesz.

Mielőtt azonban elérnénk odáig, sok mindenen át kell vergődnünk, többek között az önmagában is groteszk alaphelyzeten. A turizmusáról híres, ám halványuló dicsőségű faluba új pap érkezik, akit azonban semmibe vesznek a hívők, hiszen mindenki az idős plébánosért rajong.