Túra szépírókkal

A szerkesztő, Egerszegi Edit ajánlásában arra utal: „E kiadvány összeállítóinak elsődleges célja az volt, hogy összegyűjtsék és röviden bemutassák azokat az írókat, költőket, akiknek emlékhelyeit – legyen az bár az oeuvre egészét reprezentáló emlékház, az itt töltött időszakra koncentráló kamaratárlat, a somogyi évekre, hónapokra, napokra emlékeztető szobor, emléktábla vagy örök nyughely – Somogy megyében kereshetik fel híveik, tisztelőik.” Vass Norbertnek, a jó tollú szerzőnek nem lehetett túl könnyű dolga, hiszen egy-egy rövidke szócikkbe egy egész életművet kellett belesűrítenie. A fiatal író, kritikus azonban – aki remekül ismeri szülőföldjét s irodalmár elődeit – jó arányérzékkel emelte ki egy-egy jeles életút legjellegzetesebb vonásait.

S hogy honnan induljon irodalmi kalandozásunk? Szinte teljesen mindegy, hiszen az egész megyét átszövik irodalmi „útvonalak” – Barcstól Gölléig, Csurgótól Siófokig, Kaposvártól Balatonszárszóig.


A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Takáts Gyula Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas író, költő, műfordító kaposvári emlékháza nemcsak életében volt az irodalom otthona, hanem igényes programkínálatával ma is az. E polgári ház falai sokat mesélhetnének arról, kik fordultak meg Tab, Kaposvár és Balatongyörök kilencvenhét éves korában elhunyt díszpolgáránál, de a szellemi találkozások emlékét dedikált kötetek tucatjai is őrzik. A szántódi születésű pécsi író, szerkesztő, irodalomszervező, Tüskés Tibor – akinek írásai az Új Ember olvasói előtt sem ismeretlenek – sokunk emlékében él tovább; nevét felvette a szántódi könyvtár, szülőházának, a 119/A jelű vasúti őrháznak a falán pedig márványtábla jelzi, hogy egykor itt ringott a bölcsője. A közösségi házban láthatók egykori pécsi dolgozószobájának relikviái. A kaposmérői dombok szülötte volt az egykori Takáts-tanítvány, a Kossuth-díjas Fodor András költő, író, műfordító, oroszlánkörmüket próbálgató, ifjú pályatársak patrónusa, aki ezer szállal kötődött Somogyhoz. Tizenhét éve a Balatonban, fürdés közben lelte halálát. Fonyódi nyaralójuk homlokzatán bronzrelief emlékeztet a Fonyódi Helikon egyik alapítójára. A Helikon szervezője, inspirátora, motorja, Simon Ottó költőtanár is már az égi íróasztal mellett fonja rímbe verseit. A Mátyás Király Gimnázium folyosóján elhelyezett táblán az ő nevét is megtaláljuk.

Niklán a Berzsenyi-emlékmúzeum vár bennünket, s képzeletben Dani uraság, „a klasszikus verselés kiemelkedő mestere, a magyar romantikus líra legfontosabb előkészítője” fogad a kapuban állva, pipafüstbe burkolózva. Az emlékmúzeum gondnokától arról is hallhatunk, hogy miért nevezték niklai remetének a gazdálkodó költőt. Nagybajomban, Kaposváron és Csurgón Csokonai emlékekkel találkozunk, ám az Új Hélikont megéneklő költő Csökölyben, Hedrehelyen, Kisasszondon, Kiskorpádon és Gigében is megfordult. Nagybajomban Sárközy István másodalispán kúriájában Gyergyai Albert író, műfordító, a francia nyelv professzora emléktárgyait szintén megtaláljuk, és fejet hajthatunk sírjánál a helyi temetőben. Ahogy Fekete István is végleg hazatért; szülőfaluja, Gölle temetőjében két korán elhunyt testvére mellett, a kápolna „árnyékában” nyugszik feleségével, Edith asszonnyal és Bogáncs kutyájával együtt. Szülőházában gazdag kiállítás fogadja az érdeklődőket, amelynek létrejöttében elévülhetetlen érdemei vannak a dombóvári Bodó Imre helytörténésznek.

Marcaliban egy mellszobor emlékeztet a város szülöttére, Lengyel Józsefre, az Oldás és kötés írójára, Szántódpusztán pedig egykori kúriájának falán emléktábla hívja fel a figyelmet a hajdani bérlőre, Pálóczi Horváth Ádám földmérő poétára, dalszerzőre és népdalgyűjtőre, akinek furulyája, kulacsa, földmérő eszközei, bútorai, könyvszekrénye egy emlékszobában látható a puszta 10. számú épületében.

A segesdi plébániatemplom nem csak szépségével és békéjével hívogat. Egy sokak által talán ismeretlen titkot is megtudhatunk itt: e megszentelt falak között fogadott egymásnak örök hűséget a világpolgár Márai Sándor és Matzner Ilona 1936. november 24-én. Lolát, a zsidó származású feleséget – hogy férje mentse – ekkor keresztelték meg a ferences atyák; a keresztségben a Mária Júlia Cecília nevet kapta.

A balatonszárszói hajdani Horváth-kert panzió ma az ország egyik legmodernebb, s legtetszetősebb emlékmúzeuma. József Attila töltötte itt élete utolsó hónapját. Az ő életét, munkásságát bemutató, számos interaktív elemet felsorakoztató, európai hírű kiállítást gyorsan megkedvelték a látogatók, akiknek nem mindennapi látványt kínál a tóparton álló, Ortutay Tamás készítette, verssorokból álló emlékmű, ám érdemes kisétálni a temetőbe is, ahol a költőzseni első sírja volt, s amely köré még Takáts Gyula ültetett hársfákat. Szárszón az Ady Endre utca 30. számú házának homlokzatán található a Rónay Györgynek emléket állító márványtábla. Az 1941-ben vásárolt házban mindig szívesen pihent és alkotott a kiváló költő, író, műfordító, a Nyugat harmadik nemzedékének jelentős alakja, a Vigilia egykori főszerkesztője, az Új Embernek indulásától munkatársa s a tábla szerint „Szárszó és a Balaton szerelmese”.

1943. augusztus 23. és 29. között Szárszón rendezték meg a népi írók könyveit sorra megjelentető Püski-féle Magyar Élet Könyvkiadó baráti körének és a Soli Deo Gloria református ifjúsági szövetségének szervezésében a Magyar Élet konferenciát.

Ady-, Vikár-, Illyés-, Somlyó-, Kodolányi-, Karinthy-, Papp Árpád-, s még többtucatnyi irodalmi vonatkozású emlék várja a látogatókat, akik – mint ahogy a szerkesztő is ígéri – talán e füzet nyomán hamarosan kézbe vehetik a somogyi szerzőket, szerkesztőket, irodalmi érdekességeket még teljesebben felvonultató almanachot. Vélhetően ebben a kiadványban az is benne lesz majd: Szabó Lőrinc a kedvelt somogyi fürdővárosban, Igalban vendégeskedve írta a Tücsökzene egyes darabjait, Németh László pedig Balatonföldváron fogott hozzá Iszony című regényének írásához.

Fotó: Szikits Péter