Daniel Kehlmann F című regénye az emberi létezés legsúlyosabb kérdéseivel néz szembe zavarba ejtő határozottsággal, letudottnak állított válaszokkal, néhol pedig fájdalmasan ható cinizmussal. Válaszainak egy része szenvtelen, pökhendi, kíméletlen, a káröröm pedig, amellyel hőseit több helyen gúnyolja, a legélesebb ellentétben áll a mély együttérzéssel, emberismerettel és aggodalommal, amelyek írói világának amúgy az építőkövei.
Az örökmozgó Neal Morse nem csupán zenei tehetségével, hanem feltűnő termékenységével is kitűnik a kortárs amerikai rock mezőnyéből: projektről projektre ugrál, rendre nagylemezek sorát tölti meg nagy ívű szerzeményeivel, miközben legszemélyesebb dalait saját neve alatt adja ki.
Látogatás Martsa István egykori alkotóműhelyében
A Józsefváros „dzsungelében” jártam, a József utca 37.-ben, egy magas, századfordulós bérház udvarában: Martsa István egykori műteremházában és kertjében. Ki gondolná, hogy mi mindent rejt a pesti kőrengeteg? Ez igazán nem az a környék, ahová vasárnap kirándulni megy az ember. A bérház kopott falán nagyméretű emléktábla hirdeti, hogy a XX. század közismert művészei alkottak itt hosszabb-rövidebb ideig. Eredetileg kőfaragó műhely volt az idén száztizenöt éves épület belső udvarában. A ház Seenger Béla építész tervei alapján készült a XIX. század végén, velencei palotákat idéző romantikus homlokzattal. Az egész háztömböt átszelő udvar egykor a József utcától a Tavaszmező utca 6.-ig tartott. A kerti ösvény helyén vasúti sínpár feküdt, melyeken a kövek szállítása zajlott. A Seenger-műhelyben faragták annak idején a Parlament, a Szent István-bazilika és a Magyar Tudományos Akadémia köveit. A kőfaragó műhely később Budára költözött, és a műtermeket bérbe adták szobrászoknak. Munkálkodott itt többek között Maróti Géza, Róth Miksa, Gádor István, Csorba Géza, Mikus Sándor, Pátzay Pál, Ferenczy Béni és Kós Károly is.
„A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől.” Így kezdi Mircea Eliade ma már klasszikusnak számító művét, A szent és a profánt. Megállapításai szerint minden vallás ismer olyan helyeket, ahol az isteni, a szent megnyilvánul. A történelem során az ilyen kitüntetett tereket meg is jelölte az ember, ide emelte templomait, kolostorait, így emelkedtek sorra az Istennel való találkozás nagyszerű építményei szerte a világon. A kereszténység számára a kezdetektől magától értetődő volt, hogy templomai építésénél minden technikai tudását latba vesse, és igyekezzen olyan szépet létrehozni, amilyet csak tud. Így váltak a középkori Európa legnagyszerűbb alkotásaivá a katedrálisok, kolostoregyüttesek. Ahogy múlt az idő, a templomok mellé várak, kastélyok és paloták épültek, melyek már nagyobbak és magasabbak voltak az Istennek szánt hajlékoknál. Manapság pedig már annak is tanúi lehetünk, hogy az, ami egykor a szent megnyilvánulásának, a „teofániának” a helye volt, valami teljesen más funkciót kap.
Végy egy jó szakácsot, töltsd meg jókora adag lelkesedéssel, adj hozzá egy elvált feleséget meg egy kamaszodó fiút, rázd össze némi munkahelyi és magánéleti konfliktussal, s tálald frissen, enyhén fűszerezve. Jon Favreau tuti receptből dolgozott legújabb filmjének elkészítésekor, az eredmény pedig egy igazi mosolygós gasztromozi lett, melynek bérelt helye van minden nyári moziszezonban.
Történelmi kirándulás Marcellus Mihály íróval
Ha nem is túl gyakori téma, azért a hazai irodalomban is fel-feltűntek az ókori Egyiptomban játszódó regények: többek között Hegedüs Géza, Dáné Tibor, a közelmúltban Bene Zoltán kalandozott el a régmúltban, képzelettel kiegészítve a – részben ismert – valót. Marcellus Mihály az utóbbi években elsősorban a Római Birodalomban zajló történeteket ír. Úttörő jelentőségű Pannonia Romanum sorozatában helyszíne szűkebb-tágabb pátriánk, Pannónia, Aquincum, Dunántúl és a „végtelen” limes. Marcellus Mihálytól eredendően nem áll távol a misztika, elbeszéléseiben gyakran jelennek meg talányos elemek. Egyiptom pedig adja magát…
Tokody Ilona Verdiről
Tokody Ilona az evangéliumi idézettel vallja: Verdi műveiben a legmagasabb lelki és erkölcsi értékek öltenek zenei alakot. Operahősei egytől egyig az emberben rejlő spiritualitás tanúságtevői. Mintha mindannyian azt adnák tudtul az emberiségnek: higgyetek benne, hogy a lelketek nem hal meg! Tokody Ilona ebben a hitben vitte sikerre a legnagyobb Verdi-főszerepeket a világ számos operaszínpadán.
– „Ott fönn, egy jobb világban viszontlátjuk egymást.” Hogyan vált akadémiai székfoglalója címévé Don Carlos és Valois Erzsébet kettősének idézete?
– Úgy, hogy elgondolkodtam rajta, miként lehetséges, hogy bár Verdi hősei és hősnői folyton búcsúznak, sorsuk mindig fölemelő. Szöges ellentéte a Puccini-hősnők halálának, amely könnyekig ható és hiteles, mégis hiányzik belőle az az erkölcsi emelkedettség, amely Verdinél mindig ott van. Mintha az ő hőseinek pályája nem érne véget a földi mezsgyéknél. És mintha nem is ott kezdődne! Szembeötlő, menynyire fontos a Verdi-operákban az apalány kapcsolat. Rigoletto vétke imádásig szeretett lányát, Gildát küldi a halálba. A végzet hatalma Leonórája atyai átok miatt kerül az áldozat szerepébe. Amikor szerelem és hazaszeretet – a két legfontosabb Verdi-érték – között kell döntenie, Aida atyjával, Amonasróval osztja meg kétségeit.
Ráérősen pakolgatok, te évődve még rám tukmálsz egy régi relikviát, és épp hozom be az utolsó dobozt, amikor észreveszem, hogy könnybe lábad a szemed. Mi van, anyu? Te csak csendben zokogsz, majd néhány suta mondatban végre kibököd, mi nyomja a szívedet. Richard Linklater legújabb, nálunk szeptember közepén bemutatott filmje, a Sráckor annak ellenére van tele ilyen mágikus pillanatokkal, hogy egy percig sem keresi a néző kegyeit.