Oázis a város mélyén

Martsa Piroska nagy szeretettel, a múltat ápoló és fenntartó lelkesedéssel mesél apjáról, Martsa Istvánról és édesanyjáról, M. Szűcs Ilona festőművészről és a műteremben megforduló más alkotókról is. A kulturális örökség napján minden évben megnyílik a látogatók előtt a műteremház és a kert, amikor bepillantást nyerhetünk e városrész kevéssé ismert, rejtett kincseibe.

A II. világháború alatt Cserepes István festőművész lakott itt, ahogy a ház falán lévő egyik emléktábla hirdeti. Ő 1944-ben, amikor egy alkalommal kiment az utcára és kiabálni kezdte, hogy le a nyilasokkal, azok a Dunába lőtték. Martsa István 1949-ben költözött az akkor üresen álló házba, és a háztulajdonostól kibérelte a műtermeket. Ugyanis kettő is található itt, az egyiket festők, a másikat szobrászok használták. A képzőművészeti főiskolán Ferenczy Béni tanítványa lett, és később tanársegédje is. Martsa István nemcsak jó munkakapcsolatbaküldték a főiskoláról. Martsa István ekkor felajánlotta neki, hogy menjen dolgozni a József utcai műterembe, hiszen van hely bőven. A szobrászműteremben van egy rajz, amelyet Ferenczy Béni rajzolt a falra feleségéről, Erzsi néniről. Ezt a rajzot felhasználta Géniusz című szobrához. A vázlatrajz ma is látható, üveg mögött. Ferenczy hat évig járt alkotni a józsefvárosi műterembe.


A kis épületbe lépve igazi műteremhangulat fogad bennünket. Mindenfelé képek, festmények, szobrok, régi bútorok, és ahogyan az már lenni szokott, mindenféle tárgy, díszes falusi korsók, öreg ácsolt faláda sorakozik szép rendben tartva. A szobrászteremben Piroska dolgozik, időnként szobrokat restaurál. Martsa Istvánnak ötvenkét köztéri szobra található szerte az országban, néhány külföldön is. A műteremben is látható néhány alkotásának kisméretű vázlata gipszből vagy bronzból. Bottyán János lovas szobra egy nagyméretű, kopott, szürke faládán áll, tulajdonosának a nevével. Ezzel a katonaládával járta meg a Don-kanyart, csak nemrég találták meg, és akkor került vissza a műterembe.

M. Szűcs Ilona, az 1978-ban elhunyt Martsa özvegye is sikeres akvarellfestő és bronzéremkészítő is volt. Több mint kétszáz plakett maradt utána – mondja Piroska. A képzőművészeti főiskolán Kmetty János, Berény Róbert és Szőnyi István voltak a mesterei. A műteremben jó néhány festménye látható körben a falakon. Férje halála után jelentős helytörténeti kutatásokat is végzett. A nyolcadik kerület műemlékeiről több könyvet is írt, például a Templomok a Józsefvárosban című kötetet.

A műteremben egy fiatal festőművész, Páljános Erzsébet alkot, amikor a tanítás után ideje engedi. Csendéletek, portrék és csongrádi tájképek mellett kedves témája az 1848–49-es magyar szabadságharc. Ködös tájakon, sötétbe burkolózó erdőkben menetelő katonái a harcos élet sejtelmes, komoran romantikus világát idézik. Pethő Anikóval együtt festette a vasadi Szent Keresztkápolna Boldog Charles de Foucauld életét ábrázoló – szekkótechnikával készült – falképét, melyet 2009 őszén áldott meg Beer Miklós váci püspök. A sokalakos kompozíció központi figurája Foucauld atya, aki a sivatagban élő tuaregek között életével tette kézzelfoghatóvá az evangéliumot. S neki köszönhető többek között az egyetlen tuareg– francia szótár létrejötte is. Az alkotók nagy hangsúlyt fektettek a falkép ikonográfiai, történeti és művészi hitelességére, ezért a figurák megjelenítését alapos tanulmányok előzték meg. A nagyméretű falképhez először csomagolópapírra szénnel rajzolt vázlat készült itt, a műteremben.

Tehát elmondhatjuk, hogy nemcsak a múlt konzerválódik itt, hanem nagyon is élő ez a műteremház. Manapság nem könnyű fenntartani egy ilyen ingatlant, nemcsak hagyománytisztelet és lelkesedés kell hozzá, hanem sok pénz is. Támogatás nélkül, csak saját erőből a ma élő családtagok nehezen tudják működtetni. Márpedig Budapest múltjához, kultúrájához, művészeti életéhez szorosan hozzátartozik szellemi és tárgyi emlékeivel a Martsa Műterem és Művészkert a Józsefvárosban.

Fotó: Mészáros Ákos