Kultúra

Év eleji beszélgetés Kemény Gáborral Informatikus közgazdász végzettséggel a kaposvári vasútállomás pénztárosa. Amikor az információs ablaknál ült, a vonatindulások és -érkezések időpontjának zömét kívülről fújta. A harmincöt éves Kemény Gábor különös képességekkel rendelkezik. A számok világában érzi magát a legjobban; 2300-ig nagy valószínűséggel meg tudja mondani, mikorra esik húsvét. A közelmúltban jelent meg Naptáras könyve, majd a Játék a húsvéttal című kötete. Szabadidejében verset mond és a Kaposvári Református Kórusban énekel.

Az Osztrák–Magyar Monarchia szülötte, a nagyszerű cseh-morva hőstenor, a jó kedélyű Leo Slezak visszaemlékezései, naplójegyzetei ma is élvezetes olvasmányok. Derűs írásaiban az énekesi lét viszontagságairól, utazási élményeiről szól, anekdotákat mesél, illetve bravúrosan humoros összefoglalókban ismerteti néhány általa is gyakran énekelt opera cselekményét. A trubadúrról szóló fejezet mindössze egy mondat: „Fogalmam sincs, hogy miről szól.” Azóta szinte közhellyé vált A trubadúrral való élcelődés; gubancos (rokoni) szálaival, véres szélsőségeivel példázzák rendszerint a zenei vadromantikát. A népszerű Verdi-opera (a Rigolettóval együtt) afféle áldozati bárány lett; kipellengérezték, pedig bőven kínált a XIX. század ennél jóval bonyolultabb és logikátlanabb remekműveket.

Bár igen sok bibliai történetet láthattunk már a moziban – legutóbb Noé és a vízözön drámai képeiben merülhettünk el Darren Aronofsky rendezésében –, Mózes életénél és a kivonulás eseményeinél keresve sem találnánk alkalmasabbat a megfilmesítésre. Cecil B. DeMille 1956-os Tízparancsolata (ebben Charlton Heston formálta meg Mózest) vagy Roger Young 1996-os Mózes című filmje (itt a címszerepet Ben Kingsley játszotta) egyaránt igényes alkotások lettek. Múlt év végén igazi nagyszabású produkciónak ígérkezett Ridley Scott Exodus: Istenek és királyok című filmje, mely ismét a zsidó nép Egyiptomból való szabadulását meséli el. Úgy tűnik, hogy a rendezőknek valami oknál fogva manapság nem elég a szentírási történet önmagában, mindenképpen valamit változtatnak rajta. Így volt ez a Noé esetében, s így lett ez az Exodusnál is.

A Swing című magyar vígjáték története kissé kiszámítható, a vászonra vitt zenés film azonban élvezhető és szerethető. Ez az ütős poénoknak és a négy színésznőnek köszönhető, akiknek a humoráért és tehetségéért csakugyan érdemes mozijegyet váltani.

A történet ennyi: egy étteremben találkozik három nő. A megcsalt feleséget és énektanárt, Ritát (Csákányi Eszter), az egyedülálló, énekelni vágyó anyukát, Katit (Ónodi Eszter) és a szintén énekesi karrierre vágyó óvónőt, Angélát (Törőcsik Franciska) sodorja egymás mellé a pesti éjszaka.

Idén január 18-án tartják Szatmárcsekén a magyar kultúra napját. Igét hirdet Bölcskei Gusztáv református püspök és Kiss-Rigó László római katolikus püspök, imát mond Szalay Kont református esperes, orgonán közreműködik Varnus Xavér. Ünnepi beszédet mond Törőcsik Mari, a műsorban fellép Csikos Sándor érdemes művész. Énekel a Debreceni Canto Armonico Énekegyüttes, vezényel Tóth Donát.

A népi, csónakos fejfás, református temető, ahol a költő is nyugszik, hazánk egyik legkülönlegesebb temetője. Páratlan látványt nyújt a közel hatszáz, embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban fekvő embert szimbolizáló sötét fejfával benépesített sírkert.

Ünnepi emlékezés a Himnusz költőjére

A magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy tudatosítsuk kultúránk élet- és lélekszépítő, időnként életmentő szerepét. Ez a nap azonban arra is indít bennünket, hogy felelevenítsük annak a kivételes tehetségű embernek a pályáját, akinek legfontosabb nemzeti imádságunkat köszönhetjük. Kölcsey életét a magyar nyelv, illetve kultúra és a haza szolgálatába állította. Korának, pályatársainak olykor szigorú kritikusa volt, aki a reformkor első tevékeny gondolkodói közé tartozott. Nemes volt a szó legmélyebb értelmében. Nélküle nemcsak a XIX. századi (és mostani) irodalmunk lett volna és lenne más, hanem nemzetünk sorsa is.

Gy. Szabó András esszéista, előadóművész alkotó útjáról

Sok év köt össze az irodalom szolgálatában: zenészekkel, országot jártunk nehéz időben, magyar írók, költők műveivel, kort tükröző zenékkel. Mindig éreztem: azok közül való, akik az értékeket a szívükben aranyként hordozzák — hittel-alázattal. Huszonnyolcadik éve publikál a Vigiliában, a Magyar Naplóban, 2004-től a Magyar Katolikus Rádió Kitalálom!, majd Miért szeretem? című irodalmi műsorának egyik szerkesztő-műsorvezetője. Doktori értekezésében Jókai, Mikszáth, Krúdy, Móricz idilltípusait vizsgálta. Estjeivel járja a Kárpát-medence magyarlakta területeit, több ismeretterjesztő CD, kazetta és film prózai közreműködője. Számos elismerést kapott, például Kazinczy-, Madách-, Mikszáth- és Radnóti-díjat, Balassi Emlékplakettet. Hiteles tolmácsa a régi magyar irodalomnak. 2013-ban töltötte be hatvanadik életévét.