Úgy illenék, hogy aranyszínűek legyenek, és arannyal nyomott díszdoboz foglalja őket magában. A centenáriumi Rév Lívia-életműkiadás lemezeit. Amelyek csak a képzeletemben léteznek, és hogy szabadkoznom kell a nemlétük miatt, senki se tekintse ünneprontásnak. Rév Lívia százesztendős!
A számítógépes játékok már többször megihlették a rendezőket. Bár ezek a filmek korban eltérnek egymástól, közös tulajdonságuk, hogy egyik sem volt sikeres. Ennek ellenére a hollywoodi álomgyár nem adta fel, és egyre-másra készülnek az újabb adaptációk. Most a Warcraft – A kezdetek került a mozikba, de sok rajongó várja már a következőt, az Assassin’s Creed feldolgozását is.
Július elsején találkozik – először Amerikában, az ottani ősbemutatón – a világ mozirajongó fele Steven Spielberg nagy izgalommal várt „Dahl-évfordulós” filmjével, a BFG-vel, a Big Friendly Giant-tal, azaz a Nagy Barátságos Óriással. Aki voltaképpen nem más, mint a walesi Cardiffban 1916 szeptemberében született, de nagyon erős norvég gyökereit egész életében ápoló, bevándorló apja-anyja nyelvét jól ismerő Roald Dahl.
Erdélyben született, mint Bartók; és ma már őt is a legismertebb magyarok között tartják számon a világon. Korunk egyik meghatározó komponistája és karmestere, aki nemcsak állandó szereplője, hanem markáns alakítója is a kortárs zenekultúrának. Termékeny operaszerző, akinek módszeréről, világlátásáról sokat elárul a Parlando – Rubato – Beszélgetések, monológok és egyéb kitérők című – Pedro Amarallal közösen – jegyzett könyve. Eötvös Péterrel színházról, zenedrámákról, irodalmi alapanyagokról, az ihlet születéséről, itthoni bemutatóitól és szerepvállalásairól beszélgettünk.
Filmklub a Párbeszéd Házában – Jean-Luc Godard azt írta róla: „Robert Bresson olyan a francia film történetben, mint Dosztojevszkij az orosz irodalomban vagy Mozart a német zenében.” „A mozi védőszentjeként” számon tartott rendező teljes életművét bemutató filmklub indult májusban, a Párbeszéd Házában. Az alkotások vetítését Jelenits István piarista szerzetes és Sajgó Szabolcs jezsuita beszélgetései kísérik.
„Bresson mindig elbűvölt engem. Hogy tud összpontosítani! Nála szó sem lehet véletlenszerű, átmeneti filmről. Kifejezőeszközei megválogatásában szó szerint döbbenetesen aszketikus. Komolyságával, mélységével, nemeslelkűségével pedig azon művészek közé tartozik, akiknek minden egyes filmje spirituális létezésünk bizonyítéka. Úgy tűnik, csakis akkor forgat filmet, ha belsőleg végleges határhelyzetben érzi magát. Ki tudja, miért?…” – írta kedvenc rendezőjéről, Robert Bressonról Andrej Tarkovszkij. A túlzásoktól rendszerint tartózkodó orosz filmes nem tudta leplezni a francia mesterrel kapcsolatos lelkesültségét: „Bresson zseni, róla pontosan meg lehet állapítani, hogy zseni. Ám ha ő az első helyen áll, akkor a következő rendező a tizedik helyre kerül, olyan óriási a különbség köztük. Bresson semmit sem tesz, ami fölösleges.”
Tamási Miklós a Fortepanról – A legjobb ötletek, a nagy „találmányok” szinte mindig egyszerűek: orvosolnak, áthidalnak, megoldanak valamit – máskor pedig fölkeltik az addig szunnyadó „felhasználói igényt”. A 2010-ben indult Fortepan értéket őriz, történelmet közvetít és kultúrát teremt. A honlapról – amely a XX. század hajnalától adja közre és teszi szabadon felhasználhatóvá a képekben őrzött múltat – az ötletgazdával, Tamási Miklóssal beszélgettünk.
Modigliani a Magyar Nemzeti Galériában – Hosszú, függőlegesen elnyújtott, ovális arcok és a végletekig elvékonyított emberi alakok jutnak eszembe Amadeo Modigliani művészetéről. Stílusa annyira egyéni, hogy még csak véletlenül sem lehetne összetéveszteni valaki máséval. Nyilván életében is igazi egyéniség lehetett. Ránk maradt fényképei átlagon felüli határozottságot tükröznek, eltökélt személyiséget mutatnak, egy olyan ember képét, aki tudja, mit akar.
