Némi nosztalgiával olvastam a kiváló italianista professzor, Madarász Imre A legfényesebb századforduló címmel egybegyűjtött, a XVIII. és XIX. század kiváló olasz íróiról szóló tanulmányait. Voltaképp egész évszázadot ölelnek fel írásai: ráadásul olyan korszakot, amelyet méltán nevez a szakirodalommal egyetértésben a „legfényesebbnek”, hiszen nemcsak az olasz irodalomban jelentkező üstökösök fénye késztet csodálatra: velük egy időben a franciáknál, németeknél, angoloknál, oroszoknál, lengyeleknél és nálunk, magyaroknál is kiválóbbnál kiválóbb írók, filozófusok, képzőművészek és zenészek működtek, legtöbbjüket ma már klasszikusként becsüljük.