Közelkép

Kozma Imre kitüntetése – Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke is átvehette október 23-án a „Húszéves a Köztársaság” elnevezésű kitüntetést, amelyet október 6-i ülésén alapított a kormány. A díjat – egy kisplasztikát és egy igazoló okiratot – olyan személyek kapták, akik az elismerést odaítélő bizottság szerint az elmúlt két évtizedben azért cselekedtek, hogy a magyar demokrácia jobb és erősebb legyen. A kitüntetés átvétele után Kozma Imre arról nyilatkozott az egyik napilap munkatársának, hogy az általa vezetett Magyar Máltai Szeretetszolgálat legjelentősebb lépésének a keletnémet menekültek befogadását tartja.

Mi változott 2004 óta? – Rendkívüli sajtótájékoztatót tartottak öt évvel ezelőtt, 2004. október 21-én a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia székházában. Veres András püspök, a testület akkori titkára közölte: a 2005. évi költségvetési törvénytervezetben foglaltak súlyosan hátrányos helyzetbe hozzák az egyházi iskolákban tanuló diákokat és családjaikat.

Az „ősmagyar szinkretizmus” veszélyeiről – „Ha a föld Isten kalapja, / Hazánk a bokréta rajta!” – Ki perelne ma Petőfi versével, amelyet annak idején egy közkedvelt (idegen!) dallam tett olcsó nótaszöveggé? A szerelmes legény nem azért szereti kedvesét, mert az a világ legszebb, legszeretnivalóbb teremtése, hanem fordítva: azért gondolja, mondja is annak, mert szívből szereti. Ki vetne rá követ ezért? A hazaszeretet túlzásai hasonló természetűek. Azért jó, hogy Petőfi idézett mondata egy feltételes ha kötőszóval kezdődik. A költő nem állítja, hogy a föld Isten kalapja, csak azt, s tán azt sem halálos komolyan, hogy ha az volna, akkor bokréta volna rajta Magyarország.

Egyik magyaróránkra Somos Jenő tanár úr színezett fényképet hozott be az osztályba, körbejárt a padsorokban. Akkortájt kezdtünk tanulni a Halotti beszédről, első és oly fontos nyelvi és irodalmi emlékünkről, amely a XIII. század elején született, a Pray-kódex őrzi. Ennek fénymásolatát ismerhettük meg akkor. Egészen másként szólt így hozzánk, hogy láthattuk is a régies írást.

Eléd bukkan kis hegyi kápolna fülkéjéből az őszben az áldott Boldogasszony szoboralakja. Szinte hallod az énekét, amikor rokonához sietett – halmokon át. A magyar táj több falujában utcai kapunk elé külön kispadot helyeztek: ha erre jön a Gyermekét hordozó Mária, legyen hová leülnie, hiszen hosszú az útja Erzsébethez… Elmondott üdvözlégyek, esti Angelus, hogy az agyagos utak, elhanyagolt udvarok is az élet hirdetőivé váljanak, üzenő fényekké!

Tíz éve írták alá a katolikus-evangélikus közös nyilatkozatot – A kereszténység – pontosabban az evangélikus protestantizmus és a római katolikus egyház – történetének kiemelkedő eseménye valósult meg tíz évvel ezelőtt, 1999. október 31-én, a reformáció ünnepén. Ekkor írták alá az evangélikus-katolikus közös nyilatkozatot a megigazulás, vagyis az üdvösség kérdésével kapcsolatban.1530-ban Augsburgban a birodalmi gyűlésen fogadták el azt a hitvallást, melyet Melanchthon állított össze.

Veres András megyés püspök a „kívül maradókról” – A katolikus hit megőrzésével kapcsolatos körlevél szól „a maguk módján” vallásosakról is. Minden lelkipásztor naponta találkozik olyanokkal, akik így élik meg vallásosságukat. Maga a fogalom új keletű, de a jelenség nagyon régi. Veres András szombathelyi megyés püspök ennek okaira hívja fel a figyelmet írásában.

Konferencia XVI. Benedek szociális enciklikájáról – XVI. Benedek pápa Caritas in veritate kezdetű szociális enciklikájáról rendeztek konferenciát október 14-én Budapesten, a Központi Szemináriumban Az emberi fejlődés távlatai címmel. A neves előadók a teológia, a gazdaság- és a társadalomtudomány, valamint a mindennapi élet tapasztalatai felől közeledve értelmezték a Szentatya körlevelét.