.Képünkön iskolások figyelik a madárgyűrűzést a Naplás-tónál – Barsi Balázs ferences szerzetes a természet és a hit kapcsolatáról a „Két méter szeretet, három adag cél?” című írásunkban fejti ki gondolatait
Fotó: MME archívum/Szász Péter
Aki ismeri Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, az tudja, hogy e táj bővelkedik természeti, kulturális és vallási kincsekben. A megye értékeit felkarolandó jött létre a Hit és egészség projekt. Nyírbátor, Máriapócs és három történelmi egyház fogott össze. A fejlesztés uniós pályázat keretében valósult meg. Így újult meg a máriapócsi kegytemplom, a nyírbátori római katolikus minorita templom és a kolostor negyedik szárnya, a nyírbátori református templom. E két megszépült település révén nagyobb figyelem irányulhat a megye egyéb értékeire is. Hiszen aki Máriapócsig és Nyírbátorig elutazik, nem térhet haza anélkül, hogy ne látta volna Tákos, Csaroda, Lónya „ékszerdobozait”, a kanyargó Tiszát, ne evett volna tarpai lekvárt, ne kóstolta volna meg a beregdaróci szilvapálinkát, és ne mártózott volna meg a térség új gyógyfürdőinek egyikében. Olvasóinkat az alábbiakban szabolcs-szatmár-beregi körutazásra invitálom, amely egy újság terjedelmi korlátaival küzdve csak néhány fontosabb állomásra kalauzolhat el.
A legendák földje, Nyírbátor – sárkányok és gótika Magyarországon
Sárkányok és magyar gótika? Bizony nem tévedés. Aki Nyírbátorban jár, lépten-nyomon sárkányokkal, gótikus ívekkel és kedves vagy éppen véres középkori történetekkel találkozik. Nyírbátor nevét írásos emlék először 1279-ben említi. A város legfényesebb időszaka a Báthory-családhoz köthető. A szinte mindenütt jelen lévő sárkánykultusz magyarázata is ebben keresendő. A Báthoryak címerállata ugyanis a sárkány volt, amely egyszerre utal a család erejére, de magára a sárkányölőre, a korban népszerű lovagszentre is.
Nyírbátornak két olyan temploma is van, amelyeknek csodájára járhat a világ, és amelyek 2011 májusától ismét eredeti szépségükben tündökölnek. A templomokat Báthory István erdélyi vajda kezdte el építtetni 1480-ban. A templomba lépve pompás hálóboltozattal fedett, magasba nyúló teret láthatunk, amelyet délről gyönyörű csúcsíves nagy ablakok világítanak meg. A család síremlékei közül kettő maradt meg. Báthory István erdélyi vajda síremléke és Báthori István országbíró kőszarkofágja. A reformáció előtt épült istenháza katolikus templomnak épült Szent György tiszteletére. Miután a katolikus ecsedi Báthori György feleségül vette a protestáns somlyai Báthory Annát, egyesült a család két ága és György valószínűleg felesége kedvéért elhagyta katolikus hitét. Innentől kezdve lett a templom reformátussá. E frigyből született egyébként a híres-hírhedt Báthory Erzsébet.
A Die Welt német konzervatív napilap 2005. december 2-i számában interjút közölt Pedro Barrajon – amelyből a Magyar Kurír nyomán a témához tartozó részleteket közöljük – elmondta: A katolikus egyháznak a gonoszra vonatkozó tanítása nem változott az évszázadok folyamán. exorcista pappal a római Athenaeum Pontificium Regina Apostolorum antropológiaprofesszorával (jelenleg az intézmény rektora – a szerk.), aki a gonosz lelkekről és az ördögűzésről beszélt. Pedro Barrajon az interjúban
– Mi ez a tanítás?
–A tanítás alapja a Szentírás, amely szerint Isten teremtett minden élőlényt: az embert éppúgy, mint a tisztán szellemi lényeket, vagyis az angyalokat és a gonosz lelkeket.
– A gonosz lelkeket is Isten teremtette?
– Ő teremtett mindent. A keresztény hagyomány szerint a sátán és a gonosz lelkek bukott angyalok. Olyan angyalok, akik a teremtés kezdetén fellázadtak Isten ellen.
Autóbuszra vártam, kisvárosban. Bizonytalan a járat, hallottam egy dúlt arcú „pilótától”. Legyintett – amúgy fölényesen –, s továbbment. A népes várakozók közül valaki megszólalt: – Higgyék el, bár abszurd, de ezt az országot már csak a gyűlölet tartja össze.
Próbáltam a fogalmat elemezni, töredékmondatokba szorítani. Emlékezni bizonyos „szakszerű” magyarázatokra. Például: gyűlölet, gonoszság egytestvérek, az ember értelmének, akaratának szokásos hajlama. Mindezt önzésből, önmagáért keresi. Egyetlen mondatra emlékszem pontosan, a szerzőjére nem: „Lanyhaság az oka a rosszakaratnak.” Ha szeretnék valamit tenni, milyen elhatározás vezet elgondolásaimban. Magát a történelmet hívhatjuk tanúságtevőnek: voltak, akik másokat félrevezetve, önmaguk önzését helyezték előtérbe. Mások jó úton indultak, de a hatalom, a pénz leváltotta az erényeket.
Tudományosan vizsgálni és leírni a boldogságot, a bölcsességet vagy a kiteljesedést elsőre képtelenségnek tűnhet. A pszichológia egyik világhírű professzorának azonban éppen ez a szakterülete. Csíkszentmihályi Mihály „a fejlődés- és a neveléslélektan, valamint a kreativitás és a tehetségkutatás, továbbá az életmód és – minőség terén végzett tudományos munkásságáért, a pszichológiai fogalommá vált flow-állapot leírásáért, továbbfejlesztéséért” idén Széchenyi-díjat kapott, amelyet május 16-án vett át. A Claremont Graduate University (USA) professzora Budapesten járva ismeretterjesztő előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián egy közelmúltban lezárult kutatásról, Tudomány és felelősség címmel.
Huszonöt éve lobog – és hála Istennek, most már nálunk is otthonos – az Európai Unió kék zászlója, körben tizenkét aranycsillaggal. Strasbourgban május 9-én meg is ünnepelték az évfordulót. Az európai egység és együttműködés azonban oly hatalmas politikai, gazdasági, kulturális és vallási – igen, vallási – fejlődés eredménye és mindig új feladatokat előíró gyümölcse, hogy vele kapcsolatban majdnem mindennek több évfordulója van. A zászlónak és a csillagos címernek is.
Tény, hogy az akkori Európai Közösség kormányfői 1955-ben milánói csúcstalálkozójukon többek között azt is elhatározták, hogy a tizenkét csillagos zászló lesz a hivatalos jelvényük. És 1956. május 29-én Jaques Delors elnök ki is tűzte azt a brüsszeli Berlaymont-palotára, hivatali épületére.
Kevés olyan kérdése van korunk gazdaságtudományának, amiben az elmélet és a gyakorlat képviselői olyannyira egyetértenének, mint a fenti címben. Mégis, amint konkrétabban próbáljuk megfogalmazni a kérdéseket, élesen ellentétes nézetek hallhatók. És mintha Karl Marx újjászületésének lennénk tanúi: sok jó szándékú ember álmodozik arról, hogy épp a tőkeelv kiiktatásával lehetne létrehozni a szabad és emberhez méltó társadalmat.
E jelenség mélyebb okainak megértéséhez segít a Stephanus-díj idei kitüntetettje, Reinhard Marx müncheni bíboros érsek, az európai püspökkari konferencia szociális kérdésekért felelős tagjának munkája, A tőke, amit a Szent István Társulat Marx Gyula élvezetes fordításában tett hozzáférhetővé. A névazonosságra tudatosan rájátszó mű már sokadik kötete a szociológiát és társadalometikát másfél évtizede professzorként is oktató szerzőnek. De téved az, aki e bevezető alapján egy száraz, sok matematikával terhelt, jogi-társadalomtudományi bikkfanyelven írt értekezésre gondol.
Régen (és nem is volt az olyan régen) kincseink voltak, ma szemetünk. Dédelgetett, szeretgetett kincseink korábban évtizedekre, sőt egész életünkre szóltak, vagy legalábbis mi úgy szerettük volna. Hittünk benne. Hittünk nekik. Elhittük, hogy velünk maradnak és megtartanak. Általuk, miattuk is tudtuk, kik vagyunk.
Mik vagy még inkább kik voltak ők? Emberek: szülők, testvérek, társak, barátok, költők, írók, tévések, színészek, de utcák, boltok, kertek, játszóterek, iskolák, hitek, közösségek, filmek, könyvek, műsorok, hagyományok és szokások is.