„Kisgyerekek és csecsemők zengenek dicséretet neked, Uram” – idézhetjük fel a zsoltáros szavát, amikor tiszta és egyszerű szavakkal dicsérjük Istent. A gyermekek szavai a szív tisztaságából fakadnak, mert ők tudják, hogy te vagy és létezel. Tudják, hogy velük vagy, tudják, hogy felettük állóan, mégis mellettük vagy. Értük-értünk lévő Isten vagy. A mi atyánk vagy, és mi a gyermekeid vagyunk. Valóban gyermekeid.
Rosdy Pál, az Új Ember főmunkatársa a katolikus sajtó közismert személyisége hosszú évtizedek óta. Szakmai felkészültsége, széles körű nyelvismerete, egyházi és általános tájékozottsága megnyilvánul az általa szerkesztett világegyház rovatban is. Történelmi érdeklődése – történelem szakos végzettsége okán, később levéltárosi diplomát is szerzett – magától értetődő. Ám „élet közelből” is megismerte a történelmet, annak nem éppen kellemes oldalát. Amikor a kommunizmus áldozatainak emléknapjára emlékezve erről beszélgettem vele, újból meglepett az a finom humor, szellemi és érzelmi elegancia, amellyel életének korábbi szakaszáról beszél. De kezdjük az elején…
Könyvespolcra
Tanulmánykötet Pauler Ákos filozófiájáról
A filozófiát – és ezzel együtt a filozófusokat – mint valami kényszerű, elvont ismeret hordozóját tekintik és nevezik sokan. Még az egyetemi tanulmányok során is úgy gondolják, olyan kötelező penzum, amelyen túl kell jutni, hogy aztán elfeledhessék. Miközben semmilyen tudomány nem beszél közelebbi módon az emberéletről – s ezáltal a világról – a filozófiánál. Megjegyezve azt, hogy a filozófia – habár oda sorolják – végső soron nem tudomány, több annál – vagy ha úgy tetszik, másabb annál. Másabb, hiszen a mindmáig – immár kétszáz esztendeje – érvényes kanti tudományfilozófiai meghatározás kalodájából a filozófia minduntalan kibújik, s igényt tart arra az egyszerű jogára: okosan gondolkodni a létezésről, s mindarról, amit ez magával von.
Könyvespolcra
Deme Tamás verseskönyvéről
Belső tó – jelzi a kötet címe, s ez máris megindítja a gondolatokat. A verseskönyv szerzője Deme Tamás egyetemi oktató. A tudomány embere engedte ki szárnyai alól az olykor hagyományos versformát követő, máskor kötetlen gondolatáramlásban született lírai műveket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szerzőt évek óta ismerem, visszatérő zarándokútjainkon élvezhetem finom, magas műveltségű intellektusát.
Belső tó – máris Avilai Nagy Szent Teréz belső várkastélya, a lelki élet belső útja juthat eszünkbe, s ezt erősíti a kötetet bevezető Szilágyi Domokos-idézet: „Szégyen a szó, ha nem vigasz / szégyen a vers, ha nem igaz.” Deme Tamás ezzel megadja erkölcsi ars poeticáját, azt az általam is szinte már rögeszmésen vallott eszmét, mely szerint a legfontosabb esztétikai követelmény a tisztesség.
Az ember csak az imában lehet egészen önmaga
Többek közt ezzel a megállapítással kezdődik Ignace de la Potterie (1914–2003) flamand származású jezsuita szerzetes nemrég magyarul is megjelent könyve, melyben nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy közelebb férkőzzék Jézus imájának világához. Biblikus teológusként természetesen a témára vonatkozó szentírási részekre alapozza mondandóját.
Lássuk, hol jártam az utóbbi néhány órában vagy talán csak pár percben!? Igen, először mintha lett volna egy valószerűtlenül sűrű erdő, ahova nappal sem jut be szinte semmi fény. Egyszer csak szem elől tévesztettem a kirándulócsapatomat, eltévedtem, valószínűleg egyfolytában körbe-körbe bolyongtam. Közben pedig csak szélzúgást, mindenféle állati neszeket, meg a saját lépteim zaját és az egyre nyugtalanabb zihálásomat-szívkalimpálásomat hallottam, s hiába füleltem valamilyen biztató-hívogató hangra – riasztó volt, na.
Nyolcvanéves a Vigilia
„Nemcsak a kegyelem, de az egyszerű belátás is rá kell hogy vezesse a szellemet csak egy kissé is tisztelő embert, hogy nincs egyébre szüksége, mint konzekvensen végiggondolni mindazt, ami a szellem tiszteletéből folyik s nem kétséges, hogy a végén, a kupola zárópontjánál meg fogja találni a megoldást: Istent. A Vigilia a nagy lelki renaissance hirdetője.” E szavakkal indult útjára 1935 Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a „magyar neokatolikus mozgalom” kiadványa, a Vigilia. Irodalmi, filozófiai és teológiai írásai immár nyolcvan éve tájékozódási pontot jelentenek a keresztény értelmiségiek számára. Az évforduló alkalmából a folyóirat főszerkesztőjével, Lukács Lászlóval beszélgettünk.
Mélységes mély a lélek kútja. S hogy belepillantunk-e, csak rajtunk múlik, hiszen régóta várjuk a választ már-már kataton módon kántált kérdéseinkre. Életre, halálra, tűzre, vágyra, szerelemre. A miértekre, a hogyanokra, a mára és a holnapra…
Ha belenézünk, olykor-olykor önmagunk arca tükröződik a fodrokat vető vízen. Kegyelmi pillanatainkban azonban Isten néz velünk „farkasszemet” a mély kúttükörből. A Teremtő képmásai szeretnénk lenni minden helyzetben, de tökéletlenségünk nem engedi, hogy Isten ikonjai legyünk.