Közelkép

Tököl, ahol szépen zsendül az élet

Szeretek megérkezni számomra ismeretlen városokba. Várom, milyenek lesznek az első benyomások, majd igyekszem – apró jelekből – minél inkább megérteni az ottani embereket. Milyen lehet abban a környezetben élni? Ezzel a hangulattal és figyelemmel érkeztem meg Tökölre a közelmúltban. A Budapesthez közeli település – látótávolságban a lakihegyi adótorony – az én nemzedékem számára azzal írta be magát az emlékezetbe, hogy 1956-ban az itteni szovjet laktanyába hívták tárgyalni Maléter Pált és kíséretét, majd ejtették foglyul őket. A múlt emlékét azonban felváltja most a jelen: gyönyörű vonalú, megnyerő épület mellett haladunk el, ez a városi bölcsőde, mellette az elegáns művelődési központ, két frissen festett templomtorony emelkedik odébb, a református és a katolikus.

A pénteki részleges napfogyatkozás után éppen a szentírási égi jelenségekről elmélkedtem, amikor a fejemre esett egy könyv a szekrényből, majd a padlón kinyílt a 85. oldalon. „A bölcsek csillaga” – olvastam a fejezet címét Gerhard Kroll Jézus nyomában című könyvéből, amely fejezet természetesen a betlehemi égi jelenségről szólt. Rövid összefoglalóként: a betlehemi csillag igen régóta foglalkoztatja a tudósokat. Már Kepler felfedezett egy új csillagot (novát) 1604. október 10-én, és feltételezte, hogy egy ahhoz hasonló jelenséget írt le Máté evangélista is.

Ajándék Istentől

Ha hittel magasztosítunk fel akár hétköznapi eseményeket, hamarjában eljuthatunk a Jóistenhez. A keresztény közösségekben jól ismert, sokunk által szeretett és tisztelt Gy. Mária esete elgondolkozásra késztetett, s tollat ragadtam, hogy közzétéve fontos tanulságul szolgáljon egyrészt azok számára, akik a hit és a hitetlenség mezsgyéjén imbolyogva bizonytalankodnak, másrészt azoknak, akik az esetből merítve hitük megerősítéséhez juthatnak.

A helyszín a szegedi dóm, az időpont 2014 karácsonyának első napja, a délelőtti ünnepi szentmise kezdete előtti percek. Gy. Mária elmondásából tudom, hogy a szentmisére várakozás közben egyszer csak furcsa gondolata támadt: ha netalán rosszul lenne, milyen pozitúra volna a legmegfelelőbb, hogy a padból ne essen ki, ne sérüljön meg. Aztán hirtelenjében elvesztette az eszméletét, és csak a sikeres szívműtétje után kapott tájékoztatást követően eszmélt rá, mi is történt vele.

Különvonattal a csíksomlyói búcsúra, Székelyföldre

Négyfordulós sorozatunkban a 2015. évi csíksomlyói búcsúra induló Csíksomlyó Expressz – Székely Gyors különvonattal ismerkedhetnek meg. A Kárpáteurópa Utazási Iroda és az Új Ember közös játékán egy kétszemélyes utat nyerhetnek a pünkösdkor Erdélybe tartó össznemzeti zarándokvonatra, a Csíksomlyó Expressz – Székely Gyorsra.

Megfejtéseiket, kérjük, a négy forduló meghirdetése után, egyben küldjék el a karpateuropa @ karpateuropa.hu elektronikus címünkre, vagy hagyományos levélben, illetve levelezőlapon juttassák el a következő postacímre: Kárpáteurópa Utazási Iroda, 1036 Budapest, Szépvölgyi út 3/a. (A borítékra írják rá: „Csíksomlyó Expressz”.)

Interjú a Széchenyi-díjas Rózsa Hubával

Széchenyi-díjat kapott Rózsa Huba „a teológia területén elért kiemelkedő tudományos eredményei, valamint a Szentírás javított szövegű kiadása érdekében végzett magas színvonalú és odaadó munkája elismeréseként”. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professor emeritusát, a Szent István Társulat alelnökét ebből az alkalomból kérdeztük hivatásáról, munkájáról.

A keresztutat járva Jeruzsálemben

„Különleges város. Nem is tudom, mintha érezni lehetne ott Jézus leheletét” – mondta egy zsidó barátom, amikor elmeséltem neki, hogy Jeruzsálembe megyek. Az ő gondolatával indultam útnak, no meg azzal a képpel, amelyet a Szentföldet megjárt munkatársak beszámolóiból, a Szentírás történeteiből és a bibliai tárgyú hollywoodi klasszikusok jeleneteiből állítottam össze magamban Jézus földjéről. A Szentföldön járva persze sokat változott ez a bennem élő kép: sokkal tisztább, világosabb lett. Talán azt is mondhatom, hogy ami eddig csak „mese” volt, az most valósággá lett. A legjobban kétségkívül a keresztút fogott meg. A Szederkényi Károly gazdagréti plébános lelkivezetésével zajló zarándokút állomásai közül elsőként Jézus szenvedésének és halálának helyszíneivel ismerkedünk meg.

A Templeton Alapítvány március 11-én Londonban bejelentette, hogy idén Jean Vanier részesül a Templeton-díjban. A most nyolcvanhat éves genfi születésű kanadai Vanier ötven évvel ezelőtt egy, Párizstól nyolcvan kilométerre északra fekvő faluban alapította meg az első Bárka közösséget, amelyben ép és szellemi fogyatékos emberek élnek és dolgoznak együtt. Ma harmincöt országban mintegy százötven „bárka” működik már. A Templeton-díj másfél millió eurónyi pénzjutalommal jár, és olyan személyek kaphatják, akik kiemelkedő értékeket hoznak létre a vallás és a spiritualitás világában.

(KAP)

Teremtésvédelem

Miért bánunk olyan felelőtlenül a környezeti és természeti értékeinkkel, ideértve édesvízkészleteinket is? Erre nyújt magyarázatot a következő közgazdaságtani paradoxon is. A víz–gyémánt paradoxon, avagy klasszikus értékparadoxon a közgazdaságtan történetének egyik fontos tudományos problémája, amelyet Nikolausz Kopernikusz (mások szerint John Law) vetett fel elsőként.

Az értékparadoxon azt a problémát fogalmazza meg, hogy miért lehet kevésbé hasznos javaknak (például a gyémántnak) igen magas, míg nagyon hasznos javaknak (például a víznek) nagyon alacsony az áruk. A klasszikus közgazdaságtan alapítójának tekintett Adam Smith fő művében, A nemzetek gazdagságában (1776) meghatározta az érték fogalmát, amennyiben megkülönböztette egymástól a használati értéket és a csereértéket. A víz–gyémánt paradoxon mentén Smith megállapítja, hogy gyakran a legnagyobb használati értékkel bíró dolgoknak alig van, vagy egyáltalán nincs csereértékük (áruk), míg ezzel szemben a legnagyobb csereértékkel bíró dolgoknak gyakran alig van vagy egyáltalán nincs használati értékük.