Közelkép

Interjú László Dániel festőművésszel

A budapest-külső-ferencvárosi Szent Kereszt-plébánián februárban örömteli eseményre került sor. Bíró László tábori püspök megáldotta azt a nagyméretű, új faliképet, amely László Dániel festőművész munkája. Az alkotóval a mű létrejöttének kulisszatitkairól beszélgettünk.

– Hogy kerül napjainkban egy régi templomba új festmény?

– Ha egy templomnak Szent Kereszt a titulusa, akkor értelemszerűen fő helyet kell biztosítani a Golgota-ábrázolásnak. Még a hatvanas években meg is festette ezt a témát Dienes Jenő. Ez az enyves festékkel készült kép már nagyon rossz állapotban volt. Mivel restaurálni már nem lehetett, ezért került új festmény a helyére. Előtte persze az eredeti képet a további állagromlás elkerülése érdekében konzerváltuk.

Világjelenségek

A Kínai negyed című remekbe szabott Polański-film a XX. század harmincas éveiben játszódik Los Angelesben. Egyik fontos szereplője a víz- és energiaügyi hivatal nagy hatalmú vezetője, aki meghatározó szerepet játszott annak eldöntésében, hogy a rendkívül száraz években kinek, melyik gyümölcstermelő farmernek jusson több víz a Sziklás-hegységben megépített tárolókból. Akkoriban nemcsak a nyár, hanem a telek is szárazak voltak, nem esett elég hó a hegyekben, ezért nyárra nem tudtak feltöltődni a tárolók. A vízmegosztás óriási gondot jelentett, s nehezítette mindezt a kor alvilági szereplőinek közbelépése is. Napjainkban az alvilág remélhetőleg már nem játszik nagy szerepet e tárgykörben, de a szárazság egyre inkább igen. Történeti ökológiai ismeretekkel is megerősített, egybehangzó kutatói vélemények szerint az elmúlt ezer év legszárazabb időszaka pusztít Kaliforniában: az országból szinte eltűnt a víz. Több kutató hangsúlyozza, hogy ez a jelenség már szélsőségesebb annál, hogy pusztán a természetes éghajlati ingadozás megnyilvánulásaként tekinthessünk rá, sokkal inkább a globális felmelegedés egyik regionális kísérőkövetkezménye lehet.

A kereszténység megvilágításának esélyei korunkban

A közelmúltban egy jeles katolikus szociológus arra kapott felkérést, hogy nyilvános beszélgetést folytasson napjaink egyik legtekintélyesebb katolikus filozófusával. A több órán át zajló – természetesen hallatlanul sokféle kérdést érintő – eszmecsere végén a társadalomtudós szűkebb körben megjegyezte, hogy nehezen elfogadható számára az a probléma, amely a legjobban aggasztotta a filozófust. Míg őt ugyanis a kereszténység globális helyzete, az egyes kontinenseken folyamatosan alakuló-változó jelenléte, modern önértelmezése, a többi valláshoz fűződő viszonya és jövőjének legalapvetőbb kérdései foglalkoztatták, addig az igen tiszteletreméltó életművet alkotó, idős filozófus számára az okozta a legfőbb gondot, hogy miért lehetnek lányok is ministránsok a szentmisén.

„A keresztény hit nem csupán homályos filozófia, hanem szakadatlan kihívás”, mely azt is jelenti, hogy „folyamatosan gondolkodjunk, miként hat a keresztény tanítás a közéletre”. Rowan Williams volt canterburyi érsek A hit szerepe a mai világban című könyvében számos olyan tanulmányt olvashatunk, mely ennek a gondolkodásnak a gyümölcse. A Bencés Kiadó Napjaink teológiája című sorozatában megjelent kötet majd harminc írása közül kettőt kiválasztva igyekszünk rámutatni arra, hogy az anglikán teológus felvetései megfontolásra érdemesek.

Az éjszaka csöndje sötéten feküdt a városra, itt a hegyen még a kutyák ugatása sem hallatszott. A sír némán rejtette titkát már második éjjel. A sziklasírban egy férfi feküdt, gyolcsban, szemén kendő, két napja helyezték ide gyorsan és kapkodva, mert nem volt idő minden szükségesnek eleget tenni, bőrét nem kenték meg, épphogy lemosták róla a hideg izzadságot és a vért, a sebeket már nem volt mód kimosni, alvadt vér ült a mélyükön, de nem látszott, mert a fehér gyolcs mindent betakart. Kezeit összekötötték, úgy feküdt a halott, szöges korbáccsal vert hátát fájdalom nélkül nyugtatta a hideg kövön, és nem mozdult. Lassan hajnalodott, még semmi sem mutatta, hogy lejár az éjszaka ideje, még semmi fény nem látszott, mindössze két filemile kezdett csattogni, lassan válaszolt az első bizonytalan trillára egy távoli hang, de ez már azt jelezte, vége az éjjelnek, rövidesen új nap kezdődik, a hét első napja. Vége az ünnepnek, a kivonulás emléknapjának, elfogytak a bárányok, a keserű saláták és a pászkák is, s ha megmaradt pár borda vagy comb, azt már elégették a törvény szerint.

Magyar Katolikus Családegyesület:

„Húsvét az élet ünnepe, annak ünneplése, amiről a Feltámadott így tanított: „… ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24) Az értünk meghalt és feltámadt Üdvözítő arra hív bennünket, hogy legyünk bátran másokért való lét. (…) Mikor most készülünk a húsvétra, énekeljük az Alleluját, legyen ez ünnep a jövőnek, a távlatnak, legyen ez az ünnepek ünnepe, amely minden vasárnap folytatódik.”

Aba-Novák-freskók a Martsa-műteremben

Szeged városa nagy munkában van mostanában: kétmilliárd forintból megújítják a Fogadalmi templomot. A munkálatok során helyreállítják a Dömötör-torony belsejét is. A torony Szeged legidősebb, XI. századi alapokon nyugvó építménye, a mai Fogadalmi templom helyén állt Szent Demeter-templom egyetlen meghagyott tornya. A város 1913-ban döntött úgy, hogy lebontja e templomot, és a helyén építik fel a Schulek Frigyes tervezte Fogadalmi templomot. A Szent Demeter bontásakor került elő a falába épített Dömötör-torony. 1931-ben felújították, és keresztelőkápolnává alakították. A tornyot Rerrich Béla restaurálta, falába a vár bontása során előkerült román kori szobrokat, a toronyba vágott új ajtó íves felső részébe pedig Szeged legrégebbi szobrát, a XII. századi kőbárányt illesztették.

Erdélyi Zsuzsanna ravatalánál

Nem lehet a fényt elorozni. Ravatalnál is megragyog. A lélek kétágú szivárványa reménységet tűz homlokokra, koporsókra. Összeköt a Magassággal. A kezeket is át- meg átfonja.

Nem ment el. Akit körülvesznek, annak odaát kezdődik új élete, amit a csend is igazol, barátok, családtagok, tisztelők – nagyszámú jelenlévők gondolataiban, imádságában, az emlékezés perce, mely talán „kilóg az időből”.